A Mérték Médiaelemző Műhely minden évben elkészíti a lágy cenzúráról szóló elemzését, annak érdekében, hogy átfogó, adatokkal alátámasztott képet adjon a médiarendszerben és a médiapiacon zajló folyamatokról. 2016 sokkoló év volt a magyar médiarendszer szereplői és a sajtószabadság hívei számára. Elemzésünk elérhető a Mérték honlapján.

A „lágy cenzúra” vagy indirekt cenzúra fogalma alá azokat a médiapolitikai beavatkozásokat soroljuk, amelyek a médiapiac szerkezetének alakításával, a médiapiaci erőforrások elosztásának manipulálásával egyes álláspontok esélyét a közönség elérésére jelentősen növelik, másokét jelentősen csökkentik. Értelmezésünk szerint a lágy cenzúra a médiapiac szerkezetére és a médiavállalkozások gazdasági mozgásterére ható önkényes beavatkozás. Célja, hogy a médiapiac értéklánc egészében megerősítse azokat a vállalkozásokat, amelyek elősegítik a kormányzat álláspontját közvetítését, és egyúttal gyengítse, gazdaságilag ellehetetlenítse, vagy kritikus álláspontjuk feladására kényszerítse a kormányzattal szemben kritikus véleményeket közlő médiumokat.

A Mérték első lágy cenzúra elemzése 2014-ben jelent meg, Szelíden foglyul ejteni – Lágy cenzúra és az állam szerepe a magyar médiában címmel. A 2015-ben készült elemzés Elfogy a levegő, a 2016-ban közölt elemzés pedig Bevált módszerek, új haverok címmel érhető el.

Felszámolt sokszínűség

Megszüntetett Népszabadság, leállított Class FM, karaktergyilkos TV2, teli szájjal migránsozó állami média – egy ennél biztosan szebb napokat látott médiarendszer csúf romjai mindenfelé. 2016 volt az az év, amikor még nem zajlik a választási kampány, amikor el kell rendezni az utolsó lezáratlan ügyeket. Ha 2017-ben már egyetlen oligarcha sem vesz új médiumot, ha már egyetlen kritikus hangot sem lehetetlenítenek el, ha több újságíró nem veszíti el az állását, és már egyetlen fillér közpénz sem vándorol a propagandagépezetbe, a médiarendszer akkor is felkészült a választásokra. Persze 2017 nem lesz ennyire békés, és már 2010, majd új szereplőkkel 2014 óta céltudatosan zajlik a nyilvánosság erőszakos kisajátítása. De a tisztességes választás maradék esélyei 2016-ban számolódtak fel. A Habony-Vajna-média a politikai színtér minden új szereplője ellen azonnal megindítja az aljas támadást, az alternatív hangoknak lényegében nincs esélyük kitörni saját bázisuk szűk köréből. A politikai üzenetek a végletekig egyszerűsödtek, a politikai kommunikációból a racionalitás minden morzsája eltűnt.

A sajtószabadságot súlyosan korlátozó 2010-es médiaszabályozás a folyamatos hazai és nemzetközi kritikák ellenére lényegében nem változott. Továbbra sem biztosítja a kereskedelmi és a közszolgálati felügyeletének függetlenségét, valamint az újságírók számára a kiszámítható jogi környezetet.

A kormány az állami vállalatokra vonatkozó adatok nyilvánosságának megszüntetésével az információszabadságot súlyosan korlátozó lépéseket tett, tovább szűkítve az újságírók mozgásterét. Egyre gyakoribb az újságírói munka adminisztratív korlátozása: mindennapos gyakorlat az újságírók kitiltása a parlamentből, rendőrök akadályozzák a közéleti ügyekről – például a felcsúti stadionról és kisvasútról – való tájékoztatást.

A pluralizmust egyre nagyobb mértékben veszélyeztetik a médiapiaci folyamatok: 2016-ban a kormányközeli média terjeszkedése és a kritikus média kiszorítása minden korábbinál agresszívebb volt. A médiumok egyre jelentősebb része koncentrálódik néhány Fidesz-közeli tulajdonos kezében. A Népszabadság bezárása jelentősen csökkentette a kormányzati visszaélések feltárására képes újságírói kapacitásokat.

Az állami média nyíltan a kormányzati üzenetek kritikátlan közvetítőjévé vált. A kormányközeli bulvármédia a politikai ellenfelek lejáratásának eszköze.

A média gazdasági környezetét is a politikai döntések alakítják. Az üzleti befektetők túlnyomó többsége elhagyta az elmúlt években a magyar piacot, helyükre oligarchák léptek. A kormányközeli médiumok üzleti modellje az állami erőforrások manipulált elosztásán alapul. A rádiófrekvenciák, a terjesztési kapacitások, a nyomdai kapacitások, az állami hirdetések, az állami bankok hitelei a baráti médiához jutnak, függetlenül a médiumok tényleges teljesítményétől. Ez a gazdasági környezet a még megmaradt független médiumok számára folyamatos kockázatot jelent. E médiumok – az RTL kivételével – a kormányközeli médiánál sokkal szűkebb közönséget érnek el. Ráadásul sok esetben a kritikus médiumok tulajdonosi háttere is átláthatatlan.

Főbb megállapítások a 2016-os folyamatokról

Magyarországon az elmúlt években jelentősen átalakult a médiavállalatok tulajdonosi szerkezete. A 2008-as gazdasági válság után közel 20 százalékkal visszaesett a reklámpiac, a 2010 végén elfogadott médiatörvény után kiszámíthatatlanabbá vált a szabályozási környezet. Szinte az összes külföldi befektető is eladta magyarországi érdekeltségeit, közülük többen a teljes régióból kivonultak. Ez a folyamat 2016-ban ért el a csúcspontjára, jelentős médiavállalatok kerültek kormányközeli befektetők kezébe és egyre szélesebbé válik a közönségelérésük. Ezzel párhuzamosan szűkül a külföldi vagy a kormánytól független magyarországi tulajdonú médiumok köre.

A nyomtatott lapok piacának legnagyobb változása a Népszabadság megszüntetése, illetve a bezárásáig a Népszabadságot is kiadó, tizenkét megyei lapot működtető Mediaworks Mészáros Lőrinc érdekeltségébe kerülése. Három baloldali újság, a Népszava napilap, illetve két hetilap, a Szabad Föld és a Vasárnapi Hírek Puch László, a Magyar Szocialista Párt korábbi pénztárnokának kezébe került. A Figyelőt 2016 decemberében Schmidt Mária, a kormányközeli milliárdos családi cége szerezte meg. Fontos szereplővé vált 2016 folyamán a Lokál ingyenes napilap, amely a maga szegmensében monopolhelyzetbe került a Metropol májusi megszűnésével. A szintén kormányközeli Ripost napilap 2016 decemberében indult el.

A rádiós piacon legnagyobb fejlemény kétségtelenül az, hogy az egyetlen országos kereskedelmi rádió, a Class FM 2016 őszén befejezte működését, azóta csak online elérhető. Figyelemreméltó emellett az a tulajdonosi koncentráció, amely a még működő rádiók piacán végbement. A budapesti 105,9 MHz frekvencián 2016 februárjától a Karc FM, a jobboldali szellemiségű talk rádió szól. Ennek üzemeltetője a Karc FM Média Kft, tulajdonosa a közismerten kormánypárti Magyar Idők Kiadó Kft.

Szintén nyíltan kormányközeli érdekeltségbe tartozik a Rádió 1 zenei adó. Üzemeltetője a Radio Plus Kft, amelynek tulajdonosa Andy Vajna kormánybiztos, a TV2 cégcsoport tulajdonosa. A Rádió 1 műsora november óta 9 vidéki rádióval kiegészülve jelentős közönséget ér el, a kereskedelmi rádiók közül a legnagyobb szereplővé vált.

A televíziós piacon szintén erősödött a kormányközeli szereplők jelenléte. A közszolgálati médiaszolgáltatónak már hét televíziós csatornája van. A TV2 Csoport és a közmédia csatornáinak reklámértékesítése az Atmedia sales house-on keresztül történik, amelyet 2016 decemberében a céget Tombor András, a miniszterelnök korábbi biztonságpolitikai tanácsadója vásárolta fel.

Magyarországon az online piac a legkiegyensúlyozottabb, de a kormányközeli szereplők térnyerése itt is jelentőssé vált.  A legnagyobb elérésű portál, az Origo.hu 2016 februárjában került a New Wave Media Kft-hez. A New Wave Media Száraz István üzletember tulajdonában van. Száraz másik portálja, a vs.hu több mint fél milliárd forintot kapott a Magyar Nemzeti Bank alapítványaitól. Az Index.hu helyzete 2016-ban alapvetően stabilnak látszódott, de folyamatosan terjedtek hírek a portál jövőjével kapcsolatban. Végül 2017 áprilisában került nyilvánosságra, hogy a hírek igazak voltak, Simicska Lajosnak valójában már 2014 februárja óta opciós joga volt a kiadóra, végül 2017-ben egy alapítványnak adta át a tulajdonjogot. A 24.hu-t működtető Centrál Digitális Média Kft-ben szeptemberben 30 százalékos részesedést szerzett a Magyar RTL Televízió Zrt, de hosszas vizsgálódás után 2017 elején a Médiatanács megakadályozta az üzletet.

2016-ban magasan a TV2 jutott a legtöbb állami hirdetési bevételhez; a kereskedelmi csatorna tulajdonosa Andy Vajna kormánybiztos. A második helyen egy közterületi hirdető cég végzett, mégpedig az egyetlen olyan nagy cég ebben a szegmensben, amely nem Simicska Lajos tulajdonában áll. Figyelemreméltó még, hogy összesen négy közszolgálati médiamárka (három tévécsatorna, egy rádióadó) szerepel a legnagyobb kedvezményezettek között, tehát a közmédia ebből a forráshoz is jelentős összegekhez jut.

Amennyiben azt vizsgáljuk, hogy mely médiamárkáknál a legnagyobb az állami bevétel aránya az összes hirdetési bevételen belül, azt látjuk, hogy különösen az elmúlt években indult új lapoknál (Magyar Idők, Lokál, Ripost) van szükség a jelek szerint az erőteljes állami szerepvállalásra. Könnyen lehet, hogy piaci körülmények között ezek a lapok nem lennének fenntarthatóak. Az állami hirdetők látványosan kedveznek egy-egy cégnek, és ezzel súlyos piactorzító hatást érnek el. Ha következetesen és látványosan eltér az állami hirdetők stratégiája a kereskedelmiektől, akkor okkal feltételezhető a hatékonyságon kívül más, leginkább politikai szempontok érvényesülése.

A Médiatanács frekvenciapályáztatási tevékenységében 2016-ban a korábbi évekhez képest nem tapasztaltunk változást. Továbbra is igaz az az állítás, hogy a hatóság médiapolitikai megfontolásait kevéssé a sokszínű médiakínálat előmozdítása, a hatékony frekvenciagazdálkodás és a rádiós piacon a piaci mechanizmusok erősítése jellemzi, ehelyett sokkal inkább a kormányzati médiapolitikai célokhoz való egyértelmű igazodás, e célok látványos megvalósítása uralja a médiahatóság tevékenységét. Továbbra is teret enged a kormányzati médiabirodalom terjeszkedéséhez, illetve beavatkozásainak iránya, célja az „ellenséggé” nyilvánított rádiós szereplők piaci jelenlétének csökkentése.

Az állami média részére 2016-ban a központi költségvetés 71 milliárd forintot juttatott.

A Médiatanács elnöke ugyanakkor már májusban 7 milliárd forint pótlólagos támogatást ítélt meg a MTVA alap részére.

2016-ban a közszolgálati médiaszolgáltatás tartalma számos esetben egyértelművé tette, hogy a túlfinanszírozás célja egy, a kormány üzeneteit kritika nélkül közlő médiafelület kialakítása. Ennek legnyilvánvalóbb bizonyítéka az állami médiának a menekültellenes népszavazás kampányában való szerepe volt. A hírek 70 százalékában jelent meg a migráció veszélyeit taglaló közlés, és százalékuk tüntette fel a menekülteket negatív színben.

A sajtószabadság helyzetét az újságírók továbbra is inkább negatívan ítélik meg és nem változott az sem, hogy az újságírók túlnyomó többsége erősnek érzi a médiára nehezedő politikai nyomás. Meghatározó az a vélekedés, hogy ma „inkább a politika ellenőrzi a médiát” mintsem fordítva, a „média ellenőrizné a politikát”.

A legfontosabb nyomásgyakorlási eszköz továbbra is az állami hirdetések elosztása. Ennek a szerepe az elmúlt évben látványosan megnőtt, ahogy ugyancsak erőteljesen nőtt a politikusok és a hirdetők közvetett, a főszerkesztőn vagy a menedzsmenten keresztül gyakorolt nyomása is.

A holdudvarhoz tartozó médiában az orgánumok felett átívelő kontroll határozza meg a tartalmat – az érintett szerkesztőségekből származó információk szerint. A központosítás 2016-ban állítólag annyira megszilárdult, hogy ehhez képest már az is szervezetlennek tűnik, ahogyan az új kormánypárti keménymag a kezdeti időszakban, 2015-ben és 2016 első felében működött. Több interjúalany beszámolt arról az értesülésről, hogy a holdudvarhoz tartozó orgánumok vezetői, főszerkesztői általában hetente, esetenként hetente többször is főszerkesztői értekezleteken vesznek részt, ahol találkoznak a kommunikációt szervező csapat képviselőivel.

A teljes elemzés elérhető a Mérték honlapján: Nyilvánosság helyett propaganda.