A Mérték Médiaelemző Műhely a Political Capitallel és a Lakmusszal közös projekt keretében monitorozta 2024 év elejétől a júniusi választásokig a közösségi médiában megjelenő fizetett politikai tartalmakat. Ennek keretében a Mérték havonta vizsgálta a legdrágábban hirdetett Megafon-videókat. A Megafon-influenszerek tartalmainak mélyelemzésével az volt a célunk, hogy megismerjük a legdrágabban hirdetett videók témáit, a bennük közvetített ellenségképző narratívákat, illetve a megafonosok általános eszköztárát a 2024-es európai parlamenti, valamint önkormányzati választások időszakában. 

A kvalitatív elemzéshez 105 videót választottunk ki ebből az időszakból. Ehhez a Meta Hirdetéstár-jelentését használtuk fel. Mivel a Hirdetéstár csak hozzávetőleges értéket tesz közzé, a költések kiszámításához minden esetben az alsó küszöböt használtuk fel. Az így kiválasztott videók hirdetéseire egyenként legalább 1,3 millió forintot költött a Megafon, de volt olyan videó is, melynek hirdetése meghaladta a 3 millió forintot. A vizsgált videók hirdetésére összesen legalább 204,8 millió forintot költöttek.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A videók elemzéséhez az “ellenségképző narratíva” fogalmat használtuk, amelyek a dezinformációs kampányok kifinomultabb, továbbfejlesztett eszközei. Ezeket az ellenségképző narratívákat felhasználva tudják saját céljaik szerint manipulálni a közvéleményt például politikai érdekek által vezérelt aktorok. Az ellenségképző narratívák gyakran igaz és hamis információk elegyéből állnak össze, és akár az összeesküvés-elméletekre jellemző eszközöket is alkalmaznak: például a racionalitás helyett az érzelmekre ható elbeszélésmódot, féligazságokra, eltorzított vagy kontextusukból kiragadott információkra alapozott érvelést.

A vizsgált Megafon-videókban az ellenségképző narratívák az összeesküvés-elméletek logikája szerint megalkotott főellenségek köré épültek. Az influenszerek a kormányzati kommunikációt követve alkották meg a főellenségeket. A leggyakoribb ellenségképeket – „globalista elit”, „nemzetközi baloldal” és Soros György – úgy mutatták be, mint egy félelmetes „háttérhatalmat”, amely „háborúpárti” és „baloldali”, és amely gonosz érdekei mentén nyomást kíván gyakorolni Magyarországra az Orbán Viktor által is sokszor említett „háború, gender, migráció” témakörében.

A magyar ellenzéket a megafonosok hasonló logika alapján külföldi érdekektől vezérelt “háború- és migránspárti” ellenségként mutatták be. Az alkalmazott ellenségképző narratívák szerint a „dollárbaloldalt”, valamint – a megafonosok állítása szerint – velük együttműködő „dollármédiát” a „globalista elit”, a „nemzetközi baloldal”, a „globalista háborúlobbi” vagy éppen Soros György pénzeli, így ők is olyan nézeteket vallanak, amelyek Magyarország érdekeinek, szuverenitásának árthatnak. A kegyelmi ügy kapcsán ez kiegészült a „felelősséget soha nem vállaló” és „következmények nélküli” baloldal ellenségképével.

Magyar Péter nem csupán a témákat, de az ellenségképek dinamikáját is meghatározta, átformálta. Olyannyira, hogy a 105 vizsgált videó hirdetésére költött összeg több mint 43 százaléka a Magyart hiteltelenítő tartalmakat segítette terjeszteni. A politikus februári feltűnése után a legdrágábban hirdetett Megafon-videók arról szóltak, hogy Magyar erőszakos, bántalmazó ember. Március és április folyamán új irányt vett az ellene indított lejáratókampány, a videók ekkor célzottan a „dollárbaloldalhoz” próbálták kötni őt. Májusban viszont a legdrágább hirdetett videók már Magyar országjáró kampányában történt incidenseket használták fel a politikus hiteltelenítésére, tovább erősítve a narratívát, miszerint a Tisza Párt vezetője agresszív és erőszakos.

A vizsgált videókban az ellenségképző szándék egy másik jele, hogy a felvázolt fenyegetések ellen alig említették a „jókat/szövetségeseket”. A háborúpárti és külföldi érdekekkel szemben a „békepártiság” és a „józan ész” szolgált megoldásként, ám ezekhez nagyon ritkán társítottak konkrét személyt vagy pártot az influenszerek. Orbán Viktor személye például kevesebb mint 10 videóban tűnt fel, a neve pedig még ritkábban hangzott el.

A vizsgált Megafon videókban meglepően kis hangsúlyt kaptak a választások. A vizsgált videók közel felében szó sem esett a júniusi választásokról. Amikor mégis szóba kerültek, akkor is inkább a szokásos ellenségképek ellen irányult: az influenszerek arra hívták fel a nézők figyelmét, hogy ki ellen kell szavazniuk, illetve arra biztatták őket, hogy „gondolkodjanak józanul”. A választások előtt pár nappal azonban több influenszer is olyan videókat tett közzé, amelyekben egyértelműen arra buzdították a nézőket, hogy vegyenek részt a választásokon, sőt néhányan nyíltan kijelentették, hogy a Fideszre fognak szavazni. Ezekből a videókból azonban a hirdetési költések alapján csak kettő került be a vizsgált mintába.

Az elemzés alapján készült tanulmányban részletesen bemutatjuk a Megafon-videók által érintett témákat, azoknak időbeli átalakulását, a legdrágább hirdetésekkel támogatott influenszereket, valamint az általuk használt képi- és nyelvi eszközöket, továbbá példák segítségével szemléltetjük a videók logikai felépítését, az általuk megfogalmazott tanulságokat. 

A tanulmány itt érhető el. 

* * *

A választási dezinformációt vizsgáló projekt megvalósítására a Political Capital által vezetett, a Lakmusz és a Mérték Médiaelemző Műhely részvételével működő konzorcium 143 ezer eurós támogatást nyert a European Media and Information Fund (Európai Média és Információs Alap – EMIF) nyílt pályázatán. Az EMIF által támogatott bármely tartalomért kizárólag a szerző(k) felelősek, és az nem feltétlenül tükrözi az EMIF, valamint az Alap partnerei, a Calouste Gulbenkian Foundation és a European University Institute álláspontját.