Az elmúlt napok médiapiaci híre természetesen az volt, hogy az Indexet működtető Indamedia Csoport felvásárolta a Ringier Hungary médiaportfólióját. Éppen az Index.hu megszállása volt az utolsó komoly médiapiaci fejlemény Magyarországon, és most a Fidesz-közelbe került Index az, ami bekebelezi a Blikket. Polyák Gábor írása. 

A Ringier magyarországi érdekeltségeiek felvásárlását gazdasági szempontból egy korábbi írásban elemezte Urbán Ágnes. Az ügylet azonban szabályozási oldalról is izgalmas. Jogi szempontból ez a tranzakció versenyjogi és médiajogi jóváhagyást is igényel. A versenyjogi jóváhagyást a Gazdasági Versenyhivatal (GVH), a médiajogi engedélyt a Médiatanács adhatja meg. Persze a következő napokban még kiderülhet, hogy a felvásárlás nemzetstratégiai jelentőségű, és erre hivatkozva a kormány a GVH-tól elveheti az eljárást. Szemben azonban azzal, ahogy 2018-ban minden kormányközeli médium beolvadt a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványba (KESMA), a mostani jogi helyzetben még a nemzetstratégiai minősítés sem akadályozhatná meg a Médiatanács eljárást. 

81%

Év végéig még

23 491 573 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Mi változott 2018-hoz képest? Az, hogy idén augusztusban hatályba lépett az Európai Médiaszabadság Törvény (European Media Freedom Act, EMFA) – hivatalos nevén a tömegtájékoztatás szabadságáról szóló európai rendeletet –, amely többek között a médiapiaci összefonódásokra vonatkozóan minden EU-s tagállamban kötelezően és közvetlenül alkalmazandó előírásokat tartalmaz. 

A 2010-es médiatörvény alapján a magyar Médiatanács eddig is minden olyan piaci összefonódással kapcsolatban kötelező érvényű állásfoglalást adott ki, amely összefonódásokban legalább két vállalkozáscsoport tagjai szerkesztői felelősséget viselnek, és melyek elsődleges célja a médiatartalom nyilvánossághoz való eljuttatása valamely elektronikus hírközlő hálózaton vagy nyomtatott sajtóterméken keresztül. Ez azonban nem önálló eljárás volt, hanem a GVH által lefolytatott vizsgálat keretében kiadott ún. szakhatósági állásfoglalás. Tehát abban az esetben, ha a GVH, akár azért, mert az összefonódás nem érte el a versenyjogi értékhatárt, akár azért, mert a kormány nemzetstratégai jelentőségűnek minősítette az ügyletet, nem folytatta le a versenyjogi eljárást, akkor a médiajogi vizsgálatra sem kerülhetett sor. 

Az EMFA viszont kötelezően előírja minden olyan médiapiaci összefonódás értékelését, amely jelentős hatást gyakorolhat a médiapluralizmusra és a szerkesztői függetlenségre. Ezt a kötelezettséget a nemzetstratégiai jelentőségű ügyletté minősítés sem írhatja felül. Ha ezt a kormány mégis megpróbálja, akkor az Európai Bizottságnak kötelessége kötelezettségszegési eljárást indítani. 

A Médiatanács szakhatóságként azt vizsgálta, hogy „a független véleményforrások összefonódások utáni szintje is biztosítja-e a sokszínű tájékozódás jogának érvényesülését a médiatartalom szolgáltatás releváns piacán”. A Médiatanács azonban ezt a jogkörét súlyosan visszaélésszerűen használta, egyfelől arra, hogy a kormánypárti média terjeszkedése zökkenőmentes legyen, másfelől arra, hogy megakadályozza erős független szereplők létrejöttét. Nyilvánosan közzétett és szakmailag megalapozott módszertan nem állt a döntések mögött. Sőt, a kormánypárti média terjeszkedését segítő döntések minden esetben indoklás nélküli, féloldalas határozat formájában születtek, azokban szakmai szempontok egyáltalán nem jelennek meg.

Ehhez képest az EMFA a médiapiaci összefonódások átlátható, objektív, arányos és megkülönböztetésmentes szabályozását várja el, a médiapiaci koncentráció médiapluralizmusra és szerkesztői függetlenségre gyakorolt hatásának értékelését pedig előzetesen közzétett, objektív, megkülönböztetésmentes és arányos kritériumokhoz köti. Az európai rendelet tehát világos és az érintettek számára előre megismerhető módszertan alkalmazását írja elő, amihez az Európai Bizottság iránymutatásokat adhat. Tény, hogy a Bizottság sem tett közzé még ilyen iránymutatást, de az is tény, hogy a Médiatanács nem tette közzé a maga módszertanát. Ez önmagában is kizárja, hogy az összefonódás értékelése az európai szabályokkal összhangban történjen. 

A médiapiaci összefonódások értékelése során az EMFA szerint a következő elemeket kell figyelembe venni:

• a médiapiaci összefonódásnak a médiapluralizmusra gyakorolt várható hatása, beleértve a közvélemény alakulására, a piacon elérhető médiaszolgáltatások és médiakínálat sokféleségére gyakorolt hatást, figyelembe véve az online környezetet és a felek egyéb média- vagy nem médiavállalkozásokban való érdekeltségeit, az azokkal való kapcsolatait vagy az azokban való tevékenységeit;
• a szerkesztői függetlenség biztosítékai, többek között a médiaszolgáltatók által a szerkesztői döntések függetlenségének biztosítása érdekében hozott intézkedések;
• annak mérlegelése, hogy a médiapiaci összefonódás hiányában a médiapiaci összefonódásban érintett felek gazdaságilag fenntarthatók maradnának-e, és hogy vannak-e lehetséges alternatívák a gazdasági fenntarthatóságuk biztosítására;
• adott esetben a Bizottság éves jogállamisági jelentésének a médiapluralizmusra és a tömegtájékoztatás szabadságára vonatkozó megállapításai; és
• adott esetben a médiapiaci összefonódásban érintett bármely fél által a médiapluralizmus és a szerkesztői függetlenség védelme érdekében felajánlott kötelezettségvállalások.

Az összefonódással egy olyan médiapiaci szereplő jön létre, amely piacvezető a bulvár napilapok piacán, az egyik legnagyobb szereplő az online hírportálok piacán, és az egyik legnagyobb szereplő a női magazinok piacán. A Blikk ugyan nem elsősorban közéleti napilap, de a közéleti tájékozódásban betöltött szerepe így is jelentős. Ennek értékeléséhez megfelelő módszertanra lenne szükség. 

A Ringier és az Indamedia közötti megállapodást természetesen nem ismerjük, így azt nem tudhatjuk, hogy a korábbi Ringier-lapok szerkesztőségei kapnak-e bármilyen valós biztosítékot a függetlenségük megőrzésére. De üzleti szempontból éppen a közös tartalomgyártás, illetve a tartalmak megosztása lehet az összefonódás legfontosabb hozadéka. 

A Médiatanácsnak azt is figyelembe kell vennie, hogy az érintett médiumok gazdaságilag fenntarthatók maradnának-e. A nyomtatott sajtó válsága természetesen a Blikket sem kerüli el, a lap példányszáma folyamatosan csökken. Azonban arról nincs szó, hogy a Ringier magyarországi érdekeltségei veszteséget termelnének, részben éppen az állami hirdetéseknek köszönhetően.

Mindezeket a szempontokat egy alapos vizsgálat tudná megfelelően figyelembe venni, aminek az eredményét megjósolni felelőtlenség lenne. De az biztos, hogy az alapos vizsgálathoz szükséges módszertani háttér hiányzik. 

A fenti szempontok közül a legbiztosabb információval az éves jogállamisági jelentéseknek a sajtószabadsággal kapcsolatos megállapításairól rendelkezünk. A 2025-ös országjelentés összefoglalójában ez áll: 

„A médiapluralizmust fenyegető, a korábbi jogállamisági jelentésekben kiemelt veszélyeket továbbra sem kezelték. Nem fogadtak el és nem is terveznek elfogadni olyan intézkedéseket, amelyek szabályoznák az állami hirdetések médiaorgánumokhoz való becsatornázását, garantálnák a médiahatóság funkcionális függetlenségét és a közszolgálati média szerkesztői és pénzügyi függetlenségét. Az újságírók továbbra is számos komoly kihívással szembesülnek munkájuk ellátása során. A Szuverenitásvédelmi Hivatal több újságíróval és médiaorgánummal szemben vizsgálatot folytatott állítólagos ’külföldi érdekek’ ’kiszolgálása’ miatt. Emellett továbbra is szelektív alapon döntenek arról, hogy kik vehetnek részt a közérdekű rendezvényeken és a sajtókonferenciákon. Bár az információkhoz való hozzáféréssel kapcsolatos ügyeket a bíróságok továbbra is soron kívül tárgyalják, az információkhoz való hozzáférés köre még mindig korlátozott, különösen a közfinanszírozással kapcsolatban.”

Ez alapján meglehetős óvatossággal kell kezelni minden olyan médiapiaci mozgást, amely a Fidesz-közeli média pozícióit erősíti. Márpedig a Ringier-Indamedia ügyletben ez történik. Azon túl, hogy az Indamedia 50 százalékos tulajdonosa, Vaszily Miklós a Fidesz egyik legfontosabb médiapiaci szakembere, aki a propaganda-Origo, a valahai Echo TV, a TV2 és az MTVA vezetőjeként is bizonyított, kiszivárgott felvételekből az is tudható, hogy Mészáros Lőrinc legalábbis egy ideig biztosan az Index fő finanszírozója volt. 

Fontos garancia a nemzeti hatóság és a Médiaszolgáltatásokat Felügyelő Európai Testület közötti kötelező konzultáció minden tagállami eljárás során. Az EMFA szerint amennyiben egy médiapiaci összefonódás valószínűsíthetően hatással lesz a médiaszolgáltatások európai belső piacának működésére, az érintett nemzeti szabályozó hatóságnak vagy szervnek előzetesen konzultálnia kell a Testülettel az értékelése tervezetéről, vagy a véleménytervezetéről. Ahhoz, hogy egy összefonódásnak európai szintű piaci hatása legyen, nincs szükség arra, hogy az érintett vállalkozások több európai tagállamban működjenek. Elegendő az, hogy az adott tagállamban domináns szereplő jöjjön létre vagy váljon erősebbé, hiszen ez befolyásolja a potenciális európai befektetők mozgásterét. A Ringier ráadásul az EU több országában jelen lévő médiavállalat. A Médiatanács tehát nem kerülheti meg az európai szintű konzultációt. 

A Médiatanács ebben az esetben köteles „a lehető legteljesebb mértékben” figyelembe venni Testület véleményét. Ha részben vagy egészben nem követi a véleményt, a Testület által az eljárási szabályzatában megállapítandó határidőn belül érvekkel alátámasztott indokolást kell benyújtania a Testületnek és a Bizottságnak, amelyben kifejti álláspontját. Az EMFA sajnos itt elakad, az eljárás további menetét, a Bizottság esetleges vétójogát nem említi, így nem világos, hogy mi történik, ha a Médiatanács végül mégis figyelmen kívül hagyja az európai értelmezést. 

A Médiaszolgáltatásokat Felügyelő Európai Testület és az Európai Bizottság akkor is kidolgozhatja a saját véleményét, ha a Médiatanács szerint a Ringier-Indamedia fúziónak nincs európai hatása, és maga nem kezdeményezi a konzultációt. Kizártnak tűnik, hogy a magyar médiapiac egyik erős politikai kötődéssel rendelkező szereplője elkerülné a Bizottság figyelmét. Ebben az esetben azonban a Bizottság mindössze nyilvánosságra hozza a saját véleményét, az a Médiatanácsot még annyira sem köti, mint az előző eljárásban. 

Mégis kimondhatjuk, hogy a feleknek elég kellemetlen lenne egy olyan európai szintű értelmezés, ami szerint az összefonódás nincs összhangban az európai jogi elvárásokkal. Erre hivatkozva bármely magyar versenytárs megtámadhatja a Médiatanács döntését magyar bíróság előtt. 2016-ban mondta ki a Kúria, hogy „Olyan szabályozási területeken, ahol a védett érdek a szabályozás tárgya a piaci verseny, jogi vonatkozása is van, különösen abban az esetben, ha a szabályozásnak uniós, alapot adhat a versenytársi minőség a kereshetőségi jog elismerésére.” A jogi szempontokon túl a Ringiernek arra is vigyáznia kell, hogy más EU-tagállamokban óvja a hírnevét. 

Teljes bizonyossággal tehát nem mondhatjuk, hogy a Ringier-Indamendia összefonódást az Európai Unió megállíthatja, de az biztos, hogy megnehezítheti. Jelen pillanatban a magyar jogrendszer nem felel meg az EMFA szabályainak, a Médiatanács egyszerűen nem is hozhat jogszerű döntést az ügyben. Ezt leghatékonyabban az Európai Bizottság kifogásolhatja. Ha a Médiatanács ennek ellenére döntést hoz, az a döntés jogszerűtlen lesz, ahhoz jogi következmény nem fűződhet. Ez óriási kockázat az összefonódásban résztvevő feleknek, főleg a Ringier-nek.