A “Hírek, narratívák, médiumok 2023-2024 – Két időszak és nyolc hírforrás összehasonlító tartalomelemzése” című kutatásunkat bemutató blogsorozat első része. Szávai Petra írása.

Kétszer négyhetes tartalomelemzést készítettünk nyolc országos hírforrás politikai/közéleti híreiben felbukkanó narratívákról.

77%

Év végéig még

23 909 991 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A 2024-es európai parlamenti és önkormányzati választások kampányidőszakában a Mérték ismét egy átfogó hírmédia-tartalomelemzésbe kezdett. A kutatást a HDMO (Hungarian Digital Media Observatory, azaz a Magyar Digitális Média Obszervatórium) projekt keretében végeztük, amelynek magyar résztvevői a Mérték mellett a Political Capital, a Lakmusz és az Idea Alapítvány. Célunk az volt, hogy megnézzük, a hazai mainstream hírmédia részt vesz-e és ha igen, miként a politikai propaganda üzenetek terjesztésében.

Azért, hogy lássuk a médiumok közötti különbségeket, nyolc hírforrást vizsgáltunk meg: a napilapok közül a Magyar Nemzetet és a Népszavát, a hírportálok közül a 24.hu-t és az Origót, a televíziók közül az RTL-t és a TV2-t, illetve országos elérésű, független rádiócsatorna hiányában még két közszolgálati médiumot, az M1/Dunát, valamint a Kossuth Rádiót. Arról is szerettünk volna képet kapni, hogy észrevehető-e egyfajta kampányüzemmód a vizsgált médiumokban, van-e valamilyen különbség e médiumok híradásaiban a politikailag felfokozott kampányidőszakban az egyébként “normál” hétköznapi működésükhöz képest. Így a 2024-es kampányidőszak négy hete mellett az előző, 2023-as év ugyanezen négy hetének tartalmait is megvizsgáltuk mindegyik hírforrásnál.

A kutatás újszerű módszertant alkalmazott, melyet átláthatóan be is mutatunk a tanulmányban.

A tartalomelemzés elsősorban a közbeszédben rendszeresen megjelenő, sokszor bizonyos politikai aktorokhoz vagy más közéleti szereplőkhöz köthető üzeneteket, narratívákat állította a középpontba. A kódolás során ezeket az előforduló narratívákat rögzítettünk, illetve azt, hogy ki fogalmazta meg őket, és kiről szóltak – vagyis ki volt a célpontja ezeknek az üzeneteknek.

A kutatás egyik újdonsága, hogy felrajzoltunk ezeknek a narratíváknak egy konceptuális keretet, melyben az egyes narratívákat több tényező szerint is kategorizáltuk. Megkülönböztettünk kormánypárti és kormánykritikus narratívákat, kül- illetve belpolitikai, pozitív és negatív narratívákat. A tanulmányban részletesen bemutatjuk a módszertant: a narratíva-koncepciónkat és a tartalomelemzés szempontrendszerét is.

A tanulmányban médiumtípusonként mutatjuk be legrészletesebben az adatokat: a napilapok, hírportálok és televíziócsatornák esetében is összevetve egy-egy kormánypárti és kormánykritikus hírforrást, valamint egy “közmédia-párost” is. A kutatás szerzői a blogsorozat további részeiben is ezekre az összevetésekre koncentráltak.

Ami kirajzolódott az eredményekből: párhuzamos valóságok, ál-kiegyensúlyozottság és propaganda-üzemmód.

Eredményeink visszaigazolták azt a várakozásunkat, hogy a kormánypárti és kormánykritikus hírforrások* napirendje jelentősen eltér, a közszolgálati médiumoké viszont inkább a kormánypártiakéhoz hasonlít.

Az alábbi ábrák ezt igen szemléletesen mutatják be.

Top5 narratívakategória a különböző politikai profilú médiumok monitorozott tartalmaiban időszakonként (db – cikkek száma, melyekben megjelent az adott kategóriába tartozó narratíva; N=896, 2022, 646)

Az ábrákon azokat a narratívakategóriákat láthatjuk, melyek a különböző politikai irányultságú hírforrások vizsgált tartalmaiban a leggyakrabban fordultak elő a két időszak alatt. A narancsos színű kategóriák kormánypárti narratívákat, míg a kékes színűek kormánykritikus/ellenzéki narratívákat jelenítenek meg.

A kormánypárti és közszolgálati hírforrások három kategóriában is átfedést mutatnak. Ezek a kormány politikai ellenfeleiről szóló narratívák, az Európai Unióval kapcsolatos narratívák és a Magyarország pozitív külpolitikai szerepéről szóló narratívák. Ezekbe a kategóriákba olyan narratívák tartoznak, mint például az első esetében a hazai ellenzékről/baloldalról szóló bírálatok (például, hogy az ellenzék hazaáruló, háborúpárti, bevándorláspárti stb.), vagy az uniót érintő kritikák (Brüsszel háborúpárti, bevándorláspárti, nyomást gyakorol hazánkra stb.), illetve a kormány külpolitikáját méltató narratívák (úgymint a békepárti és humanitárius Magyarország, szövetségeseink a békében, stb.).

A közszolgálati hírforrásoknál gyakori kategória volt az ellenzéki pártok/politikusok pozitív üzeneteiről/cselekedeteiről szóló narratívák kategóriája. Ez magában foglalja mindazokat az ellenzéki üzeneteket, melyeket a “kiegyensúlyozottság jegyében” a közmédia híradói egy-egy félperces hírelemben megjelenítettek. Ezek általában egy-egy ellenzéki párt sajtótájékoztatójáról bevágott rövid jelenetek formájában kerültek be a híradóba, és gyakran követte őket egy fideszes cáfolat, vagy akár egy többperces lejáratóanyag az adott pártról vagy politikusról. Ezek a pozitív ellenzéki üzenetek tematikusan annyira szerteágazók voltak, hogy nem is tudtunk köztük visszatérő jelleggel használt konkrét narratívákat megkülönböztetni.

A kormánykritikus hírforrások leggyakrabban a rosszul működő kormányzatról, a közszolgáltatások rossz állapotáról szóló narratíváknak adtak teret. Ide tartoznak például a kormány általános működését bíráló narratívák, mint a túlzott központosítás, a korrupció és közpénzpazarlás, és gyakran ezzel párhuzamba állítva az egészségügy, az oktatás, a szociális háló és más közszolgáltatások elhanyagolásáról szóló narratívák. De gyakoriak voltak a kormány gazdaságpolitikáját (például rekord infláció, elhibázott válságkezelés stb.) és a külpolitikáját bíráló narratívák (például a nyugati értékektől való távolodás, elszigetelődés stb.) is.

Az ábrából az is jól látszik, hogy e leggyakoribb narratívakategóriák megjelenése miként változott a két vizsgált időszakban. A kormánykritikus és a közszolgálati hírforrásoknál nem számottevő a különbség a narratívák megjelenésének gyakoriságában, viszont a kormánypárti hírforrások, vagyis a Magyar Nemzet, az Origo és a TV2 összesített számait nézve jól kitűnik, hogy a 2024-es kampányidőszakra jelentősen felcsavarták a hangerőt. Az uniót bíráló narratívák hasonló arányban jelentek meg, viszont az összes többi kategória megjelenése két-háromszoros volt az egy évvel korábbihoz képest.

Meglepő eredmények is születtek: az elfogultságot sejtettük, a nagyságrendet nem.

Vizsgáltuk a narratívák elbeszélőit is, vagyis azt, hogy az egyes hírforrásokban kik kaptak arra lehetőséget, hogy megfogalmazzák üzeneteiket.

Az alábbi ábrán ismét a politikai irányultság szerinti összesített adatok alapján mutatjuk be három politikai szereplőkategóriának a narratívák elbeszélőiként való megjelenését.

A narratívákat elbeszélő politikai szereplők megjelenései a különböző politikai profilú médiumokban, időszakonként (megjelenés, db; N=573, 1910, 533)

Mind a kormánykritikus, mind pedig a kormánypárti hírforrásoknál nőttek a narratívákat elbeszélő politikai szereplők megszólalásai a választási kampány idején. A kormánykritikus hírforrások az egy évvel korábbi időszakban szinte ugyanannyiszor jelenítették meg az ellenzék és a kormánypártok narratíváit, a választási időszakban ez valamelyest elbillent az ellenzéki politikusok felé. Közel sem olyan mértékben azonban mint a kormánypárti vagy a közszolgálati médiumok esetében a kormánypártok irányába. Bár a közszolgálati médiumok adtak megjelenési lehetőséget az ellenzéki szereplőknek is, ez csak negyede-ötöde volt a kormánypártok által elbeszélt narratíváknak. A kormánypárti médiumok számai pedig egészen megdöbbentők lettek – nem is érdemes egymáshoz arányosítani a kormánypárti és ellenzéki szereplők által elbeszélt narratívák mennyiségét. Mondhatjuk, hogy az ellenzék szinte nem is jelent meg saját narratíváival e médiumok vizsgált hírelemeiben, a kormánypárti szereplők viszont lehengerlő mértékben – ebben elsősorban az Origo produkált kimagasló számokat.

A narratívák célpontjai tekintetében viszont szinte fordulnak a megjelenések. A célpontoknál figyelembe vettük azt is, hogy pozitív vagy negatív narratívákról van szó. A politikai ellenfelekkel kapcsolatban megfogalmazott kritikák, vagyis negatív jelentésű narratívák mellett főként a kormánypárti narratívák között jól körvonalazhatók a kormány önmagáról szóló pozitív önképét közvetítő, vagy a kormányzati sikerekről szóló üzenetek.

Az alábbi ábrán láthatjuk, hogy a 2023-as időszakban még mind a közszolgálati, mind pedig a kormánypárti hírforrásoknál ezek a kormányról szóló pozitív narratívák domináltak, a 2024-es választási kampányban viszont teljesen eluralták a vizsgált hírelemeket a hazai ellenzéket kritizáló narratívák.

Politikai szereplők célpontként való megjelenései a különböző politikai profilú médiumokban előforduló narratívákban, időszakonként és a megjelenés attitűdje szerint (említés, db)

Migráció, szankció, eszkaláció – kormánypropaganda, ahogy a csövön kifér.

Az érdeklődőknek feltétlenül érdemes átnézni a teljes a tanulmányt, vagy akár csak egy-egy fejezetét is, hiszen a 100 oldalon rengeteg érdekes adatot mutatunk be – összesítve és hírforrásonként is. Érzékletes példákkal mutatjuk be, hogy milyen narratíváknak és megjelenéseknek adtak teret a médiumok – ezek sokszor legalább annyira megdöbbentették kódolóinkat, mint maguk a számok. Szinte teljes megafonos videó beszerkesztve egy hírbe a köztelevízióban? Személyes stúdió-interjú és 9 perces anyag Szentkirályi Alexandrának a TV2 híradójában? A közmédia ellátogat Hirosimába, hogy megmutassa mi történne egy Budapestre dobott atombomba következtében? Ezek mind megtörténtek a médiafigyelésünk alatt.

További részletek a tanulmányban és a blogsorozat következő részeiben.

* Kormánypárti hírforrásként tekintettük a Magyar Nemzetet, az Origót és a TV2-t, kormánykritikusként pedig a Népszavát, a 24.hu-t és az RTL-t. A közszolgálati médiumokat, az M1/Dunát és a Kossuth Rádiót külön kategóriaként kezeltük.

A tanulmány a HDMO (Hungarian Digital Media Observatory, azaz a Magyar Digitális Média Obszervatórium) nevű projekt keretében készült. A 30 hónapos projekt keretében a Political Capital és a Mérték Médiaelemző Műhely kutatói a dezinformációk terjedését és az ellene hozott intézkedések hatékonyságát vizsgálják, a francia AFP hírügynökség és a Lakmusz újságírói tényellenőrző munkát folytatnak, az Idea Alapítvány munkatársai a tudatos médiafogyasztással kapcsolatos tréningeket tartanak, a HDMO digitális infrastruktúráját pedig az Epresspack biztosítja. A projekt, az első fázishoz hasonlóan, az Európai Bizottság társfinanszírozásában működik. A HDMO-t alkotó konzorciumot nyílt pályázaton választotta ki az Európai Bizottság, amely minden tevékenységében teljes függetlenséget élvez.

A projekt az Európai Unió finanszírozásával valósul meg. A projekt során kifejtett nézetek és vélemények azonban kizárólag a szerző(k) sajátjai, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy az Európai Egészségügyi és Digitális Végrehajtó Ügynökség véleményét. Ezekért sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó szerv nem tehető felelőssé.