A COVID-19 alatt az online kapcsolattartás nem csak kiváltság, hanem szükséglet is. Egy ilyen digitális jelenlétre centralizálódott időszakban pedig kifejezetten fontos a szabad véleménynyilvánítás lehetősége. A Freedom House “A pandémia digitális árnyéka” címmel tette közzé idei sajtószabadságról szóló jelentését, ami az internet függetlenségét és szabadságát vizsgálja. Nyirádi Boglárka összefoglalója.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

 A globális internet változásai

 A 2019 júniusától 2020 májusáig terjedő vizsgálati időszak nem megszokott kihívások elé állította a jelentésen dolgozó több, mint 70 elemzőt, akik egy 100 pontos skála alapján értékelték a világ országait online sajtójuk szabadsága szempontjából. Három lényeges jelenséget emeltek ki elemzésük elején. Először is, több politikai szereplő gyakran a vírus miatt előállt helyzetet használta fel arra, hogy nagyobb kontrollt szerezzen az információk áramlása felett, ami szinte lehetetlenné tette a pontos és független tájékoztatást. Másodszor, a hatóságok nagyobb hatalmat kaptak a személyes adatok megismerésében, legtöbb esetben a megfelelő jogi garanciák és a folyamat átláthatóságának biztosítása nélkül. Ezt követően már nem csak az extrém esetekben jelentkezik az ún. online szuverenitás, ami az adott ország online tere felett való uralkodást jelenti, ignorálva a civil közösség valódi érdekeit és akaratát. A harmadik jelenség az online tér úgynevezett “széttöredezése”: mivel minden állam a saját döntéseivel reagált a veszélyhelyzetre és ennek megfelelően szabályozta a tényközlés folyamatait, az online tér különböző szabályok alapján működő részekre szakadt. Bár sok esetben bizonyos korlátok már a járványhelyzet előtt is léteztek, a pandémia alatt az internet feletti uralom és a korlátozási szintek különbsége tovább súlyosbította a nemzetek közötti korlátokat a virtuális térben.

Az október elején megjelent, sorozatban már tizedik kutatás konkrét adatait nézve az internet szabadsága kilencedjére is csökkent: 26 ország vesztett pontjaiból az előző évekhez képest, míg csak 22-nek sikerült javítani az eredményén. A legdrasztikusabb csökkenés Mianmarban és Kirgizisztánban volt tapasztalható, őket követte India, Ecuador és Nigéria; Szudán és Ukrajna helyzete viszont javult az eddigiekhez képest. Az első helyen, a legfüggetlenebb internettel rendelkező országként Izland végzett, a legrosszabbnak Kína helyzete bizonyult.

Magyarország (majdnem) ugyanott

Magyarország idén mindössze egy ponttal kapott kevesebbet a tavalyihoz képest, így 71 ponttal zárt, amivel még a “szabad” internettel rendelkező országok közé került. A “szabad” minősítés alsó határa 70 pont. A koronavírus Magyarország elé is nem várt akadályokat állított: hatalmas probléma, hogy a távoktatásba ötből egy tanuló nem tudott bekapcsolódni, mivel nem jutott megfelelő eszközhöz vagy interneteléréshez, több esetben egyikhez sem. Ez a szeparáció tovább növelte a társadalmi szakadékokat, kiélezte az etnikai különbségeket és még inkább ellehetetlenítette a mélyszegénységben élő gyermekeket.

Az Index függetlenségének elvesztése nem az egyetlen tényező, ami veszélyezteti a szabad online újságírást és véleménynyilvánítást. A márciusi veszélyhelyzet kihirdetése után bevezetett szabályok – akkor is, ha csak a veszélyhelyzet idején voltak alkalmazhatók –  korlátozták az információ szabad terjedését. Míg az átlag felhasználókra kevésbé jellemző az öncenzúra, addig az újságírókra és az egészségügyi dolgozókra a Freedom House szerint annál inkább: mivel a hamis információk terjesztéséért ebben a helyzetben legrosszabb esetben börtönbüntetés is járhat, sokuk inkább nem ír vagy nyilatkozik, tartva a következményektől. Az online hírportálok sok esetben rákényszerülnek bizonyos tartalmak visszatartására, mert tartanak attól, hogy elveszítenek reklámhelyeket. A kormányközeli médiumok száma és aránya egyre növekszik, ami szintén nehezíti a független és ellenzéki lapok fennmaradását.

A kormánypárti médiumok, politikusok, internetes trollok eltiportak bármilyen ellenzékinek vélt újságírást és véleménynyilvánítást. Ez volt az oka annak az egy elvesztett pontnak: a magyar felületeken még az eddigieknél is gyakrabban kerül elő az ellenségkép és a kisebbségekkel szembeni gyűlöletbeszéd. Az online platformok és a digitális kommunikáció hazánkban is sokszínű, és hangot ad különböző kisebbségeknek, ezért is a közösségi média oldalak váltak az érdekképviselet fő színterévé.

Hogyan tovább?

Sajnos az adatok alapján láthatjuk, hogy a sajtószabadság mértéke általánosságban évről évre csökken.  A különleges helyzetet kihasználva nem egy ország tett olyan lépéseket, amelyek csak rontottak ezen a helyzeten. Példaként említhetjük Oroszország intézkedését, mi szerint lehetőség van arra, hogy az országot lekapcsolják a globális internetről krízishelyzetek idején, vagy a Törökországban bevezetett törvényt, ami a közösségi média felületeit ellenőrzi. A jelentésekben látható kilenc éve tartó csökkenés pedig arra utal, hogy a továbbiakban sem lesz szabadabb a globális internet.