Az internet szabályoz!

Az Interneten zajló kommunikáció szabályozása volt az idei téma az internetkutatók éves konferenciáján október elején.  A szabályozás új korszakába léptünk, a hagyományos állami szerepvállalás visszaszorul, erősödik az interneten működő platformok szerepe. Mi az internetkutatás feladata ebben az új helyzetben?  Nagy Krisztina beszámolója.

Az internetkutatók közössége ezúttal Berlinben találkozott az Association of Internet Researchers (AoIR) éves konferenciáján. A szervezet tudományterületeken átívelő platformot kínál az internetkutatók számára, elsősorban a társadalomtudományok talaján. Lehetőséget ad a világ különböző pontjain zajló kutatások megismerésére, az internet aktuális trendjeinek bemutatására, a különböző tudományterületek, megközelítések közötti párbeszédre, és természetesen a különböző egyetemek és kutatóhelyek közötti együttműködés erősítésére.  Színes, zajos kavalkád, sok amerikai, ausztrál és jellemzően nyugat-európai egyetemekről érkező résztvevőkkel. Idén majdnem hatszázan regisztráltak a három napon át párhuzamosan kilenc szekcióban zajló gazdag programra.

Ki szabályoz?  

A konferencia fő témája ezúttal a szabályozás volt: ki, mit, hogyan szabályoz az online kommunikációban, milyen sztenderdek mentén zajlik az adatforgalom, kik az információáramlás fő szabályozói, milyen kontrollmechanizmusok működnek, működhetnek-e szabályozók felett? A konferencia provokatív címe: az Internet szabályoz! tömören ad választ a kérdésre: jelenleg maga az internet, illetve az információforgalom irányításának legfontosabb piaci szereplői, a platformok azok, amik szabályoznak. Jelesül az öt nagy, ahogy a konferencia nyitó előadásán és azután még sok alkalommal a különböző szekciókban elhangzott: a Microsoft, a Facebook, a Google, az Apple és az Amazon.

Platformtársadalom

José Van Dijk nyitó előadásában egyenesen platformtársadalomként írta le azt a társadalmi környezetet, amiben élünk. Definíciója szerint a platformok azok az online térben működő felületek (és az azokat működtető világméretű óriáscégek), amelyek társas és üzleti kapcsolatok létrehozása és fenntartása érdekében az adatforgalom szervezésére automatizált technológiát használnak. Ha a nagyok közül válogatunk, a Facebook, a Google, az Amazon. A platformok meghatározó szereplői az internetes információáramlásnak, az általuk használt algoritmusok határozzák meg az információfolyam jellemzőit, nagyon leegyszerűsítve azt, hogy kihez milyen információk, milyen tartalom jut el az interneten cirkuláló információözönből.  Mivel ezek a platformok az élet minden területén, minden ágazatban meghatározó szerepet töltenek be, megkerülhetetlenek az információáramlásban, alapjaiban alakítják, határozzák meg a gazdasági, társadalmi viszonyokat makró és mikró szinten egyaránt.  A konferencián számos panelben zajlott eszmecsere a platformok jellemzőiről, tipológiájáról, az algoritmusalapú információáramlás sajátosságairól, és a mindezekből fakadó társadalmi előnyökről és kockázatokról. A későbbiekben elérhetőek lesznek az előadások anyagai, addig is böngészhető az előadók néhány mostanában publikált érdekes tanulmánya a netes információáramlás aktuális jelenségeiről (itt és itt ).

Kutatás a platformtársadalomban

A konferencián többször előjött, hogy az új információs környezet a kutatás területén is új kihívásokat hoz: az algoritmusalapú információáramoltatás eredményeként létrejött személyre szabott szolgáltatások, az információ mennyiségében bekövetkezett óriási robbanás, a szolgáltatások globálissá válása és sokfélesége mind, mind olyan jellemzők, amelyek a kutatásban is új megközelítést, módszertani eszközöket igényelnek. Óriási nehézség, hogy alig vagy egyáltalán nem hozzáférhető sok olyan információ, mint például a platformok működését meghatározó algoritmusok működése, amely nélkül nagyon nehéz pontos diagnózist adni. Megnehezíti a kommunikációs, a médiahasználatban tetten érhető jelenségek kutatását, elemzését, megértését, hogy az adatok jó része a cégek féltve őrzött üzleti titka, amelyek egyáltalán nem érdekeltek a kutatói szférával való megosztásban sem. A téma jelentőségét mutatja, hogy a konferencia szervezői önálló panelt szenteltek az adatokhoz való hozzáférés korlátairól, ahol a kutatók – jellemzően éppen amerikai kutatók, akik vélhetően nagyobb mozgástérrel bírnak az amerikai gyökerű mamutcégek hazájában – beszélgettek az adatszerzés mindennapi nehézségeiről és praktikáiról. A beszélgetésből kiderült, hogy a személyes kapcsolatok, a kölcsönös előnyök és a hosszútávú együttműködési formák alapozhatják meg az iparági szereplők működéséhez kapcsolódó információkhoz való kutatói hozzáférést.

Másik oldalról viszont nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az új technológiai környezet maga kínál új módszereket a kutatás számára. A big data korában az adatok elemzésének új formái, eszközei születnek, amelyek lehetővé teszik az óriási adatbázisok elemzését, meghatározott szempontok szerinti értékelését.  Mindez azonban új módszertani apparátus bevezetésére sarkall, ma már alig képzelhető el nagy, empirikus kutatás megfelelő matematikusi-programozói háttér nélkül.

Menekültek a Twitteren

A valóban gazdag programból egy panelt több okból is érdemes alaposabban bemutatni. Egyfelől a panelben több olyan kutatásról is beszámoltak, amely nagy mennyiségű adat elemzésével zajlott, másfelől nagyon aktuális témát dolgozott fel: hogyan jelent meg az elmúlt egy évben a menekültválság a nagy közösségi média felületeken. A panelben többször említettek egy friss alapkutatást, amely az arab világ közösségi médiahasználatáról, a szíriai menekült krízis reprezentációjáról szólt.

Az első kutatás a Twitter kommunikációt vizsgálta a dél-európai országokban 2015 és 2016 nyara között. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy milyen mintázatok azonosíthatók a menekültekhez való viszonyulásban, milyen kontextust kap egy-egy fontosabb hír, hogyan kommentálják azokat a felhasználók.

Általános eredményként ragadható meg, hogy a menekültkérdés Twitteren zajló kommunikációjának intenzitása erősen kapcsolódott ikonikus képekhez. A legnagyobb hullámot a kommunikációban 2015 szeptemberében a hároméves szír menekült kisfiú partra vetett holttestének fotója idézte elő. Ugyanakkor a kutatók azt találták, hogy ezek az ikonikus képek nem módosítják jelentősen az addig zajló kommunikáció jellegét, az emberek viszonyulását, csak megszakítják az addigi diskurzust, de hosszabb távú változást nem eredményeznek, limitált erejük van. A kutatás másik megállapítása, hogy a kommunikációban megjelenő erősen menekültellenes véleményekben nagyon tisztán megfogalmazott üzenetekkel találkoztak, míg a menekültekkel szolidaritást vállaló véleményekben sokkal elvontabb, „homályosabb” érvek szerepeltek.

A másik kutatás hasonlóan a big data módszerére épült, és 2015 októbere és 2016 májusa között vizsgálta az európai twitter kommunikációt. Ezen időszakon belül négy nagy hullámot azonosítottak a menekült krízis kommunikációjában, amelyek a párizsi merénylethez, a kölni szilveszteri történésekhez, a macedón határ lezárását követően az idomeni táborban történtekhez és a brüsszeli merénylethez kapcsolódtak. A kutatás eredménye szerint a twitteren zajló kommunikáció működését tekintve megegyezik a mainstraim médiával. A twitteren használt hashtageket vizsgálva (összesen több mint 120.000 #-et elemeztek) jól azonosíthatóvá váltak elkülöníthető narratívák, ehhez kapcsolódóan közösségek, amelyek mentén az emberek megfogalmazták viszonyulásukat, véleményeiket. A kutatók konklúzióként arra jutottak, hogy a Twitter, mint platform érdemi szerepet tölt be a nyilvános diskurzusban.

A panelben bemutatott utolsó kutatás egy finnországi, Facebookon zajló menekültek mellett szóló kampányról szólt. A kutatók alapkérdése ezúttal az volt, hogyan tud szolidáris lenni ez a platform, hogy hat, illetve mi a szerepe a politikai nyilvánosságban? Háttérként annyi hangzott el, hogy a menekültek érkezése komoly társadalmi vitát váltott ki Finnországban, mivel 2015-ben tízszer annyi menekült érkezett az országba, mint az előző években. A vizsgált Facebook kampány 2015 nyarán indult, egy egykor menekültként Finnországba érkező, ma már finn közéleti szereplőként ismert személy osztott meg egy bejegyzést azzal a címmel, hogy „Valaha én is menekült voltam!”. A posztot számos hasonló bejegyzés követte, Finnországban élő egykor menekültek osztották meg a Facebookon saját történeteiket a megérkezésről, a beilleszkedésről, illetve az identitásuk alakulásáról. A kampány megjelent a mainstream médiában is, számos médium közölt posztot, posztrészletet, szólaltatott meg menekült múltját nyíltan felvállaló polgárt. A kutatók a médiakampányban több narratívát is felfedeztek: megjelent a menekültek személyes hősök narratívája, akik képesek voltak gyökeret verni egy új hazában, jellemző keret volt a hála kifejezése, amit az egykori menekültek Finnország irányába fogalmaztak meg, illetve az ország és a finn közösség felé való elköteleződés, és szolgálat. Nagyon sokan rendőr, nővér, tűzoltó egyenruhában szerepeltek a közreadott képeken. A kutatás végső konklúziója szerint a Facebook-on zajló kampány képes volt megjeleníteni a politikai diskurzusban azt az erős üzenetet, hogy a menekültek nem pusztán áldozatok, hanem képesek saját hangon megjelenni a társadalmi vitában.

Visszatérve egy gondolat erejéig a konferencia fő témájához, a szabályozáshoz. Számos beszélgetésben, előadásban merült fel az a kérdés, hogy mi lehet a kutatás, a kutatók szerepe ebben az új helyzetben, amikor úgy tűnik, az eddig működő szabályozási megoldások már korántsem alkalmazhatók. Valami nagyon újat kell kitalálni, ami választ adhat az új információs környezetből fakadó társadalmi kockázatokra. Többen feltették a kérdés, hogy mi a kutatók felelőssége, feladata ebben az új helyzetben. Nos, a válasz nem meglepő: a kutatói közeg véleménye azt tükrözte, hogy manapság még nagyobb szükség van az alapos elemzésre, a jelenségek, a valódi kockázatok pontos megragadására, a jól célzott megoldásokra. Mivel a hagyományos szabályozóknak (röviden az állami szereplőknek) szembe kell nézni azzal, hogy a jövő szabályozási trendje tárgyalásos alapú, az információáramlásban meghatározó szerepet játszó platformokkal zajló tárgyalások során csak megalapozott ismeretekre támaszkodva várható sikeres eredmény.