
Politikai tájékoztatás a kampányidőszakban – Az országos híradók elemzése 4.
A kampányidőszak végéhez közeledve nem mondhatunk sok újdonságot. A kiegyensúlyozott, a versengő politikai erők tárgyilagos bemutatása továbbra is csak az...
A National Endowment for Democracy támogatásával összesen négy országban, Magyarország mellett Csehországban, Romániában és Szlovákiában elemeztük a médiarendszer jellemzőit és az elmúlt három évben bekövetkezett változásokat. A teljesen jelentés a honlapunkon olvasható, ebben az írásban az újságírók helyzetét feltérképező interjúk eredményeit foglaljuk össze.
A kutatás során összesen 10 interjút készítettünk. Az interjúalanyok az újságírói szakma különböző területeit fedik le, országos és helyi, nyomtatott, online, rádiós és televíziós médium újságírói egyaránt vannak köztük. Sajnos a kormánypárti médiumok megkeresett újságírói közül végül csak egy vállalta a beszélgetést. Az interjúk név nélkül készültek.
A megkérdezett újságírók kimondva vagy kimondatlanul egy olyan újságírói szerephez képest határozzák meg a tényleges szerepüket, amelyben az újságíró pártatlanul, a különböző érdekcsoportoktól kellő távolságtartással, a világra nyitottan mutatja be és magyarázza el a valóságot. A jelenlegi politikai környezetben azonban ennél jobban bele kell vonódniuk a politikai folyamatokba, és a független újságírásnak kell magára vállalnia a jogállami intézmények felszámolásával keletkezett űr kitöltését.
Az újságírók úgy látják, hogy a jelenlegi politikai környezet és médiarendszer, illetve saját munkakörülményeik nem engedik, hogy megfeleljenek az elképzelt ideális újságíró-szerepnek. Önmagában a “sokkal nagyobb társadalmi szerep” is elmozdulás egy aktivista újságírói attitűd felé, de egyesek ennél is erősebb önkritikát fogalmaznak meg. Az újságírók részéről megfogalmazott legfontosabb kritika a pártosság. Ez megjelenik annak hangsúlyozásában is, hogy Magyarországon a véleményközpontú újságírás az elsődleges a tényközpontú újságírással szemben.
A nem kormánypárti újságírók részéről nagyon erős az elhatárolódás a kormánypárti médiánál dolgozóktól. A független média újságírói a kormányközeli média munkatársait jellemzően nem is fogadják be az újságíró-közösségbe.
A kormányközeli médiánál dolgozók is érzik ugyan a saját szerepük ellentmondásosságát, de ők jellemzően igyekeznek általánosítani ezeket a problémákat, kivetíteni az egész újságíró-társadalomra. Ez kiváló módja az önfelmentésnek.
A megkérdezett magyar újságírók egyöntetűen úgy ítélik meg, hogy az újságírás társadalmi presztízse nagyon alacsony. Ennek elsősorban az extrém mértékben megosztott nyilvánosság az oka. A magyar médiarendszerben az újságírók egy része ténylegesen politikai érdekeket szolgál ki. A politikusok mindent megtesznek azért, hogy az egyébként független újságírókat és médiumokat is megcímkézzék, bevonják ebbe a polarizáló logikába. Így végül az újságírók és a közönség is beszorulnak a saját “buborékaikba”. A “másik oldal” narratívája vagy be sem jut a buborékokba, vagy eleve az adott buborék értelmezéseinek megfelelően jut be oda. A válaszadó újságírók egy része erős önkritikát is megfogalmazott azzal kapcsolatban, hogy ebből a polarizáló logikából nem tud kitörni, sőt végül a munkájában még alkalmazkodik is hozzá.
Az újságírás alacsony társadalmi megbecsültségnek okai között az újságírók a közönséggel való kapcsolat meggyengülését is említik. Ez látszólag ellentmond annak, hogy a közösségi média és a kommentszekciók folyamatos kapcsolatot teremtenek a szerkesztőség és a közönség között. Ez a kapcsolat azonban elvesztette személyes jellegét, inkább felületes és arctalan.
A pozitív sajátosságok között a több megszólaló azt említette, hogy egyáltalán még létezik minőségi újságírás, és a politikai fenyegetések nem terjednek az erőszakig. A pozitív sajátosságok közé került az elmúlt évek néhány biztató fejleménye, ide értve a közönség növekvő fizetési hajlandóságát a tájékoztató tartalmakért, valamint a szerkesztőségek közötti együttműködések bővülését. A Covid a nyilvánosság tereiben is komoly változást hozott, az új nyilvános felületek lehetőséget adtak új médiaszereplők megjelenésének.
A negatív sajátosságok alapvetően a médiarendszer átpolitizáltsága köré csoportosulnak. Ez megosztottsághoz vezet az újságíró-társadalmon belül, és ellehetetleníti a média társadalmi funkcióinak teljesítését.
Mindebből az is következik, hogy hiányzik a széleskörű szakmai szolidaritás és a közös szakmai, etikai keretek.
A válaszadók túlnyomó többsége a legfőbb kihívásnak az információhoz jutást említette. Az állam, a közintézmények és a közszereplők elzárkózása az újságírói megkeresésektől komolyan veszélyezteti az újságíró munka minőségét.
A média tulajdonosi szintű és az újságírói gyakorlatban is megjelenő átpolitizáltsága is visszatérő probléma a válaszokban. Ebben a környezetben a tényfeltáró munkának nincs valódi következménye, az újságírók között pedig nincs valódi szolidaritás. Mivel a jog is politikai eszköz, a jogi eljárásokkal való fenyegetés is napi probléma az újságírók számára.
Sokan említették a médiavállalatok anyagi nehézségeit, illetve az újságírók túlterheltségét, megélhetési gondjait és kiégését. A válaszok között a globális platformokkal kapcsolatos kihívások is előkerültek.
Szinte minden válaszadó említette a folyamatosan romló munkakörülményeket. A válaszok visszatérő eleme a növekvő piaci koncentráció, álláslehetőségek beszűkülése, valamint az ezekkel szorosan összefüggő politikai nyomás. Ebben a környezetben többen érzik a motivációjuk elvesztését.
Kifejezetten pozitív vélemény is megjelent, egy olyan újságírótól, aki korábban dolgozott már a közmédiában, helyi, önkormányzati médiában és országos hírportálnál. Az ő tapasztalatai a magyar kormányközeli média munkatársainak tapasztalatait tükrözik: mindenütt viszonylag jó dolgom volt: határozatlan időre szóló munkaszerződés, anyagi kondíciók sem voltak rosszak, szakmailag is megbecsültek, szabadon is tudtam dolgozni, nem kellett szakmailag vállalhatatlan kompromisszumokat kötni.
A válaszadók túlnyomó többsége lesújtó véleménnyel van a sajtószabadság helyzetéről. Még a kormánypárti szerkesztőségben dolgozó válaszadó is azt mondta, hogy “megnehezedett az információhoz való hozzáférés”, bár ő összességében nem lát érdemi változást a 2010 előtti helyzethez képest.
Ugyanazon kérdések alapján Csehországban, Romániában és Szlovákiában is készítettünk interjúkat.
Az újságírás helyzetét megnehezítő körülmények visszatérő elemeként emíltették minden ország válaszadói a média tulajdonviszonyait, az oligarchák, azaz az erős politikai kapcsolatokkal és motivációkkal rendelkező tulajdonosok jelenlétét.
Az újságírás szabadságával és minőségével kapcsolatos fenyegetések között rendszeresen visszatérő elem a gazdasági instabilitás, az anyagi megbecsültség alacsony foka. Különösen a magyar és a román újságírók említették a közpénzből történő finanszírozás nagy szerepét és a nyilvánosságot torzító hatását.
Ugyancsak minden országban elhangzott, hogy egyre gyakoribb az újságírókkal szembeni verbális támadás, vezető politikusok részéről is. A közérdekű adatokhoz való hozzáférés nehézségeit az interjúk során legnagyobb számban a román újságírók említették, de ez a probléma a magyar újságírás helyzetet is nehezíti.
A gazdasági nehézségek és a politikai nyomás pozitív változásokat is motivált. A crowdunding elterjedése, az innovatív független projektek indulása hosszú távon is segítheti e médiarendszerek demokratikus fejlődését.
Saját társadalmi megítélésüket az újságírók minden országban meglehetősen rossznak érzékelik. A médiára nehezedő általános, de eltérő mértékű politikai nyomás mellett ebben megítélésük szerint szerepe van a digitális média sajátosságainak is. Ebben a médiakörnyezetben a számos információforrás között egyre nehezebb megőrizni az újságírói hitelességet, és maguk az újságírók is kénytelenek a szakmai színvonal rovására is alkalmazkodni ehhez a környezethez. Minden országban elhangzott az az önkritika, hogy egyre több újságíró viselkedik egyre inkább aktivistaként, ami az újságírás számos funkciójának megvalósulását akadályozza. Ez a környezet számos válaszadó szerint egyfajta de-professzionalizációhoz vezet.
Az öncenzúra mindegyik országban ismert jelenség. Ha nem is a válaszadók maguk, de általuk ismert más újságírók a beszámolók szerint hallgattak el információt az elmúlt időszakban annak érdekében, hogy elkerüljenek negatív következményeket.
Összességében a cseh és a szlovák újságírók a nehézségek ellenére is sokkal pozitívabbnak látják a saját helyzetüket és társadalmi szerepüket, mint a magyar és a román kollégáik. Csehországban és Szlovákiában nem érzik a válaszadók azt, hogy az újságírói munka rendszerszintű ellehetetlenítése folyna. A magyar és a román kollégák viszont alapvetően sötéten és pesszimistán látják a helyzetet.
A teljes jelentés az alábbi linken érhető el.
A kampányidőszak végéhez közeledve nem mondhatunk sok újdonságot. A kiegyensúlyozott, a versengő politikai erők tárgyilagos bemutatása továbbra is csak az...
The fourth week of the campaign period has also concluded now. RTL’s news show is still the only one characterised...
Véget ért a kampányidőszak negyedik hete is. A pártok programjának bemutatása, a nézők tárgyilagos és kiegyensúlyozott tájékoztatása továbbra is csak...
Numerous articles by journalists have looked at the Hungarian Television’s (that is the public service television channels) reports on the...