A 2026-os országgyűlési választási kampányban a Mérték Médiaelemző Műhely kutatói ismét médiafigyelést végeznek. Hét nagy elérésű mainstream médium tartalmait vizsgáljuk abból a célból, hogy képet kapjunk, mely témákra fókuszálnak, miként és milyen formában adnak teret a választáson induló pártok képviselői számára, illetve milyen jellemző politikai, közéleti narratívák jelennek meg a híranyagaikban. Sorozatunk második részében arra vagyunk kíváncsiak, hogy kik azok a politikai szereplők, akik a legtöbbet szerepelnek a vizsgált hét médiumban, és milyen megvilágításba kerülnek. Azt is megvizsgáljuk, hogy pusztán szerepelnek-e a hírekben, vagy valóban szóhoz is jutnak – ez ugyanis korántsem mindegy. Horváth Kata, Szávai Petra és Bódi Jenő írása. 

Sorozatunk első részében már röviden bemutattuk kutatásunk céljait és módszertanát. A választási kampányfigyelés során három esti híradó, illetve négy hírportál híranyagait elemezzük. Ebben a részben az elmúlt két hét – március 16. és 27. közötti – politikai és közéleti híreit vizsgáltuk meg. A cikkekben megjelenő szereplők láthatóságát és megítélését a Hopmann és szerzőtársai (2011) által kidolgozott politikai egyensúly kategóriarendszer alapján vizsgáljuk.

A legtöbbet szereplő politikusok

A vizsgált hét hírforrás részletesen kódolt híreinek összesített adatait tekintve Orbán Viktor, Magyar Péter, Szijjártó Péter, Volodimir Zelenszkij és Gulyás Gergely szerepeltek a legtöbb híranyagban. A szereplők megjelenését hírelemenként egyszer kódoltuk, tehát a számok arra vonatkoznak, hogy a vizsgált tartalmak közül egy-egy szereplő hány hírelemben szerepelt.

A szereplések minőségére vonatkozóan két szempontot rögzítettünk: a megjelenés típusát, illetve attitűdjét.

Aktív vagy passzív szereplő?

Az elemzés egyik kulcskérdése, hogy a politikai szereplők milyen formában vannak jelen az egyes hírelemekben. Aktív és passzív megjelenés között éles határt húztunk: aktív az, aki maga is megszólal – akár interjúhelyzetben, akár szó szerinti idézet, akár csupán parafrázis formájában –, passzív pedig az, akiről szólnak a hírek, de ő maga nem kaphat szót.

Ez a különbségtétel nem csupán technikai kérdés. Ha egy politikus rendszeresen a saját hangján szólalhat meg – akár egy idézet, akár egy reakció erejéig –, az alapvetően más befogadói élményt teremt, mint ha csupán mások által keretezve jelenik meg. A néma szereplő nem tudja magyarázni cselekedeteit, nem cáfolhat állításokat, nem formálhatja a saját narratíváját. A közönség így csupán egy előre szelektált, szükségszerűen részleges képet kap róla.

Ez alapján eltérő helyiértéket is tulajdonítunk az egyes megjelenés-típusoknak. A legerősebb megjelenési forma az (1) interjúhelyzet, valamint az a jellegű hivatkozás, amikor a szereplő megszólalását (2) szó szerinti idézik. Ezeket követi a megnyilvánulások (3) parafrazálása, amikor a híranyag készítője úgy hivatkozik a szereplőre, hogy saját szavaival foglalja össze annak mondandóját. A (4) passzív megjelenést tekintjük a sokszor kikerülhetetlen, de legkevésbé ideális megszólalási formának.

Egy szereplő megjelenését minden hírelemben egyszer rögzítettünk, és a különböző megjelenési formái közül a legmagasabb helyiértékűt kódoltuk a szerepléséhez.

A vizsgált televízió-híradók három leggyakoribb szereplőjét tekintve az látható, hogy Orbán Viktor és Magyar Péter mindhárom csatornán szerepel a top 3-ban, a két kormányközeli médiumban rajtuk kívül Szijjártó Péter, a kormánykritikus RTL-nél viszont Gulyás Gergely bukkant fel a legtöbb hírelemben.

Szijjártó Péter közmédiás és TV2-es szereplései azonban nagyrészt nem a Lavrovval folytatott kiszivárgott beszélgetéseiről szóló beszámolóknak köszönhetők, hanem annak a mindkét csatornára jellemző szerkesztési elvnek, hogy a híradó politikai blokk vége felé, a “kormányzati jóhírek” között több olyan rövidhír is rendszeresen adásba kerül, melyekben Szijjártó Péter valamilyen gazdaságfejlesztési beruházás sajtónyilvános eseményén, átadóján mond beszédet. A TV2-n így lett ő a legtöbbet szereplő politikus, megelőzve még a miniszterelnököt is. A Tényekben gyakran három ilyen típusú hír is követi egymást, mint például a március 18-i adásban: A kínai beruházások segítik a gazdaságot, Újabb amerikai beruházás Magyarországon, valamint 500 munkahelyet garantálnak a bővítéssel.   

A legkisebb arányú passzív szerepeltetéseket az RTL esetében láthatjuk – a híradóban hasonló arányban jelent meg a két nagy versengő párt vezetője, Orbán Viktor és Magyar Péter – mindketten nagyrészt saját maguk szólhattak a nézőkhöz.

A hírportálok közül – és a vizsgált hírforrások mindegyikét tekintve is – egyedül a Blikken nem került be Magyar Péter a top 3 politikai szereplő közé. A többi online sajtóban az Orbán-Magyar-Szijjártó hármas vezeti a szereplők toplistáját, ebben a sorrendben. 

A különböző megjelenéstípusok kérdéskörének relevanciájára nagyon jól rávilágítanak a Magyar Nemzet és a hirado.hu számai: Magyar Péter többségében passzív módon jelenik meg e médiumok hasábjain, vagyis alig szerepelhet saját szavaival, főként más szereplők, esetleg maga az újságíró beszélnek róla.

Kedvező, kedvezőtlen vagy semleges? – Jó és rossz szereplők 

A láthatóság vizsgálata mellett minden egyes politikai szereplő megjelenésének attitűdjét is meghatároztuk. Négy kategóriát alkalmaztunk: (1) kedvező, (2) kedvezőtlen, (3) ambivalens és (4) semleges. A besorolást mindig az adott szereplő szempontjából végeztük el – azt mérlegeltük, hogy a tudósítás összességében előnyös vagy hátrányos képet fest-e róla.

Az „ambivalens” kategória alkalmazásakor fontos szempont volt, hogy a negatív kontextus ellenére az érintett személy lehetőséget kapott-e a reakcióra. Ha igen, a tudósítás – még ha kritikus is – nem zárja el teljesen a saját értelmezési keret érvényesítésének lehetőségét (Hopmann et al., 2011).

A szereplőkkel kapcsolatos attitűdök szemléltetésére a két versengő pártot képviselő politikusok összesített adatait mutatjuk be. A “Kormány/Fidesz-KDNP” és a “Tisza Párt” gyűjtőkategóriában az összes olyan megjelenés látható, mely a kormányhoz és/vagy annak tagjaihoz, az egyes pártokhoz és/vagy azok tagjaihoz köthetők a szereplők szintjén. 

Egészen elképesztő különbségek rajzolódnak ki az egyes híradókban a két nagy erő megjelenítésében – kivétel ez alól az RTL híradó, amelyben mindkét párthoz kapcsolódóan a semleges megszólalások dominálnak, valamennyivel, de nem kirívóan kritikusabb attitűd jellemzi a kormánypártok irányába. A közmédia és a TV2 viszont szinte ellentétes póluson kezeli a két pártot, a TV2-n például a Fidesz-KDNP egyetlenegy negatív, a Tisza Párt pedig egyetlenegy pozitív megjelenést sem kapott (!).

Hasonló mintázat jellemzi a vizsgált hírportálokat is: a hirado.hu és a Magyar Nemzet nagy arányban jeleníti meg pozitívan a kormánypártokat és negatívan a Tisza Pártot, de az Index és a Blikk esetében is – bár sokkal kisebb arányokkal – kimutatható ez a fajta megkülönböztetés.

Sorozatunk jövő heti részében – már három heti médiafigyelés adatai alapján – azt nézzük meg, hogy melyik politikai erő milyen jellemző narratívái nyernek teret a vizsgált médiumok hírelemeiben.

Forrás:

Hopmann, D. N., Van Aelst, P., & Legnante, G. (2011). Political balance in the news: A review of concepts, operationalizations and key findings. Journalism, 13(2), 240-257. https://doi.org/10.1177/1464884911427804  

Az elemzés a Magyar Digitális Média Obszervatórium (HDMO) projekt keretében készült. A HDMO az Európai Digitális Média Obszervatórium (EDMO) magyarországi központja, melyben hat autonóm szervezet dolgozik együtt. A Political Capital és a Mérték Médiaelemző Műhely kutatói a dezinformációk terjedését és az ellene hozott intézkedések hatékonyságát vizsgálják, az AFP hírügynökség és a Lakmusz újságírói tényellenőrző munkát végeznek, az Idea Alapítvány munkatársai pedig tudatos médiafogyasztással kapcsolatos tréningeket tartanak. A Magyar Hang újságírói azon dolgoznak, hogy a hub eredményei minél szélesebb közönséghez eljussanak.

A projekt az Európai Unió finanszírozásával valósul meg. A projekt során kifejtett nézetek és vélemények azonban kizárólag a szerző(k) sajátjai, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy az Európai Egészségügyi és Digitális Végrehajtó Ügynökség véleményét. Ezekért sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó szerv nem tehető felelőssé.