
The state of the local media market in V4 countries, with a focus on municipal media
Media market reviews tend to focus on analysing the national markets, while they often consider local markets to play a...
Tom Rosentiel amerikai újságíró, sajtókritikus, az American Press Institute ügyvezető igazgatója és a Brookings közpolitikai think tank munkatársa a választást övező kaotikus helyzetre reagálva öt pontba szedte az azzal kapcsolatos álláspontját, hogy milyen szerepet játszik a sajtó a politikai polarizáció erősödésében, és mi is a sajtó célja egy olyan világban, ahol az objektivitás és a hírek hitelessége elveszőben van.
A közösségi médiafelületek megjelenése forradalmian alakította át az információ terjedését. Az új platformok megjelenésének köszönhetően a hírek egyre szélesebb körben váltak elérhetővé, és e platformok alapjaiban formálták át az olvasók hírfogyasztási szokásait. Azonban a hírfogyasztás egyre torzabb képet ad a valóságról, abban egyre nagyobb szerepe van az álhíreknek. Az álhírek terjedéséért gyakran az újságírókat és a közösségi médiaplatformokat vádolják, miközben azért sokkal inkább az olvasói szokások a felelősek.
Nap mint nap hírek százait, ezreit zúdítják az olvasóra, így egyre nehezebben tudják kiszűrni a számukra releváns információkat. A fogyasztók egyre zárkózottabban állnak az információkhoz, kevesebb forrásból egyre inkább olyan híreket olvasnak, melyek felkeltik figyelmüket, illetve igazolják az általuk elképzelt világképet. Ez a folyamat olyan zárt véleménybuborékokat generált, amelyeket az újságíróknak egyre nehezebb áttörniük, így ők is egyre inkább igazodtak a fogyasztói igényekhez. A folyamatnak köszönhetően az újságírás polarizálttá és „clickbait”-alapúvá (szenzációhajhásszá) vált, az objektív információterjesztés másodlagos jelentőséget kapott.
Az álhírek elleni harc és a közösségi médiából áradó információ- és dezinformáció-özön az amerikai elnökválasztás idején sem maradt el, ráadásul radikálisabb formát öltött, mint azt bárki képzelte volna. A választási időszakot jellemző folyamatos vádaskodás és álhírterjesztés, illetve a közösségi médiafelületeken történő politikai uszítás felett az újságírók elvesztették a kontrollt.
Tom Rosentiel és a Poynter Institute új projektjének fókuszában a sajtó és a politika, a kultúra és a médiaetika, az információs technológia és a hírek hitelességének fenntarthatósága áll. Mindez a demokrácia alapkérdéseihez is kapcsolódik, hiszen az újságírás, mint az eseményekről való tájékoztatás hiteles információk közlésével, a demokrácia működésének egyik lényeges feltétele. A korábban kevesek által ismert információkat a sajtó teszi egyre több ember számára elérhetővé, ezáltal pedig képes a nyilvánosság számára közös tereket és közös tényeket is létrehozni, melyek nélkül, az állampolgárok nem alkothatnának közös polgári társadalmat.
Azonban napjainkban a hírek terjesztése egészen más arculatot öltött. Egyes „újságírók” tudatosan töltik meg ezeket a közös nyilvános tereket dezinformációval és hazugságokkal, hogy számukra kedvezően befolyásolják a civilek politikai gondolkodását. Újságíróknak nevezik magukat, de valójában politikai propagandisták, akik a közös terek helyett fragmentált hírfogyasztói csoportokat hoznak létre. Erre a politikai polarizációs folyamatra reflektálva Tom Rosentiel új írásában tette fel a kérdést: Vajon a jövőben létezhet-e még közös nyilvános tér?
Az újságírók feladata elsősorban a megtörtént eseményekről való tájékoztatás, nem pedig előrejelzések készítése. A 24 órás hírciklus, az egyre nagyobb mennyiségű híranyag iránti elvárás komoly nyomást helyez az újságírókra, így egyesek a spekuláció eszközéhez nyúlnak. A spekuláció, az előrejelzés azonban nem újságírói feladat.
A sajtónak arra kellene fókuszálnia, hogy a kormány hogyan hat az emberek életére, ahelyett, hogy a politikusok személyével foglalkozna. Minden eddiginél nagyobb szükség van arra, hogy az újságírók munkájukkal a kormány tevékenységét és döntéseit ismertessék, melyek az átlagemberek mindennapjait érintik. Ugyanakkor nem dolga a sajtónak, hogy népszerűséghajhászó politikusok közösségi felületein megjelenő megosztó bejegyzéseket adjanak tovább és elemezzenek.
Az amerikai újságírás már az 1960-as évek óta „Fehér Ház központúvá” vált, melynek következtében az egyes politikusok politikai üzeneteinek közvetítése az információterjedés szerves része lett. A Fehér Ház központú washingtoni újságírást azonban egyetlen elnök sem használta ki úgy, mint Donald Trump. A leghangosabb szereplőkre fordított indokolatlan figyelem ugyanakkor a sajtót a polarizáció elősegítőjévé teszi, és nem segíti a hiteles tájékoztatást vagy a mélyebb igazságok nyilvánosságra hozatalát.
Néhány héttel ezelőtt az Egyesült Államok egyik legjobb szerkesztője írt egy jegyzetet, ígérve, hogy a Biden-adminisztrációt a lap ugyanúgy elszámoltatja majd, ahogy a tette Trump-adminisztrációval. Az olvasói válasz erre a kijelentésére, hogy ez „hibás egyenlőségtétel és mindkétoldalizmus”. Várhatóan az amerikai baloldal támadni is fogja ezzel a sajtót, arra hivatkozva, hogy Joe Biden vagy bármely más demokrata politikus hibája elenyésző Trump és a republikánusok bűneihez képest. A politikai jobboldal pedig természetesen azzal vádolja majd a sajtót, hogy liberális képmutatók, akik négy éven keresztül támadták Trump hivatalát.
A sajtónak bármilyen nehéz is lesz, kemény kritikával kell élnie és folytatnia kell a munkáját. A legfontosabb, hogy a tények, az igazság ismertetése legyen a fókuszban, elkerülve a címkézést és a sztereotípiákat.
Trump azt akarja, hogy az újságírók álljanak ki egyik vagy másik oldal mellett. Ennek egyik eszköze a kritikus sajtó megvádolása azzal, hogy az álhíreket terjeszt és az emberek ellensége. Így állíthatta Trump, hogy bármely ellene felhozott kritika az általa hozott vádakat igazolta. Egyes újságírók pedig a heves reakciókkal valóban csak azt érték el, hogy Trumpot igazolják, akár igaz, akár nem, amit állít.
Azonban más újságírók beszámolói mélyebbek és átláthatóbbak. Minden egyes eseményről több forrásból tájékozódnak, ezekkel a forrásokkal részletekbe menően foglalkoznak, és nyilvánosságra hozzák, hogy pontosan mennyi forrásból informálódnak – tudva azt, hogy a sajtót támadó adminisztráció a legapróbb hibát is kiszúrja.
A Washington Post nemrégiben megjelent cikke is ilyen átfogó beszámolót készített például a Capitolium elfoglalásával kapcsolatban. A cikkben Trump számos tanácsadójával, a Republikánusok tisztviselőivel és Trump más bizalmasaival készült interjúk alapján rekonstruálták az eseményeket. A cikk átfogó kutatása a riportkészítés mércéjévé ált.
Sarah Alvarez, a michigani Outlier Media alapítója kidolgozott egy kritériumrendszert, ami alapján eldönthető, hogy aktuálisan mely téma a legkiemelkedőbb jelentőségű. A kritériumrendszer a következő kérdésekből áll: 1) Mi érinti a legtöbb embert? 2) Mekkora sérelem szintje? 3) Hol vannak hiányosságok abban, amit az embereknek tudniuk kell?
Alvarez kritériumai szerint ma a legfontosabb történet a koronavírus-járvány.
A koronavírus mindenkit érint. Az emberek ugyanakkor folyamatosan félretájékoztatásnak vannak kitéve a járványhelyzettel kapcsolatban. A pandémia egyszerre helyi hír, országos és nemzetközi jelentőségű. Generációnk meghatározó történetévé nőtte ki magát, és a nyilvánosságban olyan információkat is felszínre hoz, melyek korábban ismeretlenek voltak – például nagyobb betekintést nyújtott az egészségügyi rendszer vagy a politikai döntéshozatal folyamataiba.
Egy olyan hálózatos világban, mint amilyenben élünk, az újságírás különleges szolgáltatás. Olyan szolgáltatás, amely összeköti az embereket, segíti a tájékozódást és az események jobb megértését, és ezzel könnyebbé és jobbá teszi az életüket.
Az írás Tom Rosentiel A new chapter for the press: 5 ideas for moving forward after Trump (Poynter.org, 2021. január 28.) című írása alapján készült. Az összefoglaló készítette Pálvölgyi Eszter.
Media market reviews tend to focus on analysing the national markets, while they often consider local markets to play a...
A magyar médiapiac kevésbé fókuszban levő része a helyi média. A Visegrad Fund által támogatott kutatásban négy ország vizsgálta az önkormányzati média működését és sajátosságait.
Közvélemény-kutatás a médiafogyasztásról, és a sajtószabadsággal és demokráciával kapcsolatos véleményekről, álhírek felismeréséről a 21 Kutatóközpont szervezésében. Elemzés 1200 fő véleménye alapján.
A vidéki lapokat és a hozzájuk tartozó online weboldalakat már jó ideje éri az a kritika, hogy elvesztették önállóságukat és...