Mint a Fidesz kezében minden, úgy természetesen a jogállamiság is pusztán politikai játékszer. Ha számonkérik rajta, akkor szitokszónak tekinti, de ha a hatalma megvédéséhez éppen arra van szükség, akkor a legnagyobb szószólója lesz. Szép lenyomata ennek a Szúrópróba júniusi elemzésében vizsgált állami hiradó.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Ha az állami televízió  június 30-i híradóit egyetlen szóval kellene jellemezni, a legtalálóbb kifejezés a torzítás lenne. A közérdeklődésre számot tartó kérdésekről a tájékoztatás egyoldalú volt, egyes híradásoknál kifejezetten félrevezető, és az események, vitatott kérdések bemutatásánál a kormánypártok narratívája érvényesült mind témaválasztásban, mind a hírek tálalásában.

A jogállamiság szó az állami médiában eddig inkább szitokszónak számított, használata az ellenzékhez, illetve az Európai Unió intézményeihez, az Európai Bizottsághoz kötődött, olyan kontextusban fordult elő, mint Brüsszel egyik megfoghatatlan tartalmú fantom követelése, amivel folyamatosan Magyarországot támadja. Most a jogállamiság kifejezés új jelentőséget kapott a kormánykommunikációban és így az állami televízióban is, megjelentek azok a vélemények, miszerint a magyar jogállamot az ellenzéktől kell félteni, amely győzelme esetén annak megszüntetésére készül. Ehhez több alkalommal megszólaltatták ifj. Lomnici Zoltánt, Szánthó Miklóst, a június 30-i hírműsorban pedig Hack Péter Kossuth Rádiónak adott aznapi interjúját felhasználva készítettek egy összeállítást. 

A beszélgetésben Hack Péter, akiről nem mulasztották el megemlíteni, hogy egykor SZDSZ-es politikus volt, annak a lehetőségéről elmélkedett, hogy alkotmányos válsághelyzet és polgárháborús körülmények alakulnának ki, ha az ellenzék egy esetleges választási győzelem után felfüggesztené a jogállamot és átírná az alaptörvényt. A fejtegetés illusztrálására bejátszották Dobrev Klára és Gyurcsány Ferenc korábbi nyilatkozatait, amelyek arról szóltak, hogy a kormányváltás  után erős kézzel meg kell tenni a szükséges intézkedéseket, hogy a korrupciós  bűncselekményeket elkövetőket megbüntessék, és vissza kell építeni az alkotmányos intézményeket.

Mint ahogy a Kossuth Rádióban sem kérdezett vissza a riporter Hack Péterre, hogy mire alapozza ezt a vélekedést, amely valószínűsíti az akár polgárháborús következményeket, a híradóban sem fogalmazódott meg ezzel kapcsolatban más álláspont, ellenkezőleg, a polgárháborús veszéllyel való riogatást az állami híradó fölerősítette. A híradásban csak az hangzott el, hogy a „baloldalhoz köthető jogászok javaslatai” komoly veszélyt jelentenek a jogállamra, mert a rendvédelmi szervek, közigazgatásban tevékenykedők, ügyészek, bírák olyan helyzetekbe kerülnének, amikben jogelméleti vitákat kellene eldönteniük, hogy melyik jogot alkalmazzák: a régi (fideszes kétharmaddal megalkotott) jogot vagy az új parlamenti többség által hozott törvényeket. A híradóban ráadásul értelmetlenné zanzásították Hack Péter mondatait, amikor a narrátor úgy foglalta össze a jogász álláspontját, hogy az ellenzéki győzelem esetén „egyesek így az írott jognak megfelelően, mások pedig az új parlamenti többség által elfogadott törvények alapján járnának el”, kihagyva, hogy a nyilatkozó „írott jognak” az alaptörvényt, s a benne rögzített intézményeket, az Alkotmánybíróságot, a Kúriát tekintette. 

Az ellenzéki, a jogállamra veszélyesnek tartott  javaslatok tartalmáról semmi nem derült ki. Így ez a híradás csak arra volt alkalmas, hogy a baloldalt démonizálja, ráadásul ehhez – a propaganda szereplőjeként – egy tekintélyes jogtudós közreműködését választotta. Hack Péter május óta nyilatkozza tele a jobboldali sajtót’’azzal, hogy polgárháborús helyzet állhat elő, ha az ellenzéki győzelem esetén átírnák az alaptörvényt. A jogász professzor tüntetéseket, erőszakos összecsapáskat vizionál a változást alkotmányellenes eszközökkel is végrehajtani tervező baloldali szimpatizánsoktól. Hack Péter sajtónyilatkozataival arra az elképzelésre reagált, amit Vörös Imre volt alkotmánybíró dolgozott ki és futtatott meg szakmai körökben arról, hogy miként lehetne egyszerű többséggel visszaállítani a Fidesz által leépített jogrendet. Több jogtudós is megfogalmazta elképzeléseit, de az állami média nézői erről nem értesülhettek, nekik tájékoztatás helyett csak az ijesztgetés jutott, és annak a sulykolása, hogy az ellenzék az erőszaktól sem riadna vissza a hatalom érdekében. Az állami híradó anyagában az Európai Unió is kapott néhány elítélő szót. Hack Péter jóslásba bocsátkozott, és szerinte Brüsszelnek a baloldal terveibe jogi értelemben nem lenne beleszólása, „de az elmúlt évek tapasztalatai alapján a jogtudós nem tartja kizártnak”, hogy az európai  bürokraták együttműködnének velük. 

A híradó célzatosságát az is jelzi, hogy a professzor egykori szabaddemokrata politikusi mivoltára kétszer is utaltak, így erősítve azt a mondandót, hogy amit a baloldali ellenzék ma fontolgat, az még egy korábbi baloldali, liberális politikus szerint is aggasztó. Hack Péter 2002-ben szállt ki az SZDSZ-ből illetve az aktív politizálásból, így az ő csaknem 20 évvel ezelőtt véget ért politikai szerepvállalását a jelenlegi  ügyhöz kapcsolni nem pusztán inadekvát, hanem egyenesen félrevezető. Mint ahogy az is az állami híradás egyoldalúságát és elfogultságát jelzi, hogy a professzor mostani véleménye szempontjából az egykori politikusi szerepének a felemlegetése mellett éppen annyira megemlíthető lett volna a professzornak az egyházi szerepvállalása, hiszen a jelenlegi kormánnyal jó viszonyt ápoló Hit Gyülekezetének a lelkésze is.

Ha a híradást abból a szempontból vizsgáljuk, hogy milyen tényeket tudhatott meg belőle a tájékozódni kívánó közönség, ütköztette-e a különböző álláspontokat, segítette-e a nézőket a saját véleményalkotásban, arra az eredményre jutunk, hogy tények, érvek nem hangoztak el, csak feltételezések, sugalmazások, és mindezeket egy jogtudós hitelesítette. Ha a „baloldalhoz kötődő” jogászok álláspontját is ismertették volna, akkor az állami híradó a közszolgálati médiaszolgáltatótól elvárt módon viselkedett volna, ahogy a Közszolgálati kódex is rögzíti, és a nézők önállóan formált saját véleményének  a kialakításához szükséges minden lényeges tényt és véleményt figyelembe vett volna. Ennek hiányában azonban ismét csak propagandát láttunk, ezúttal olyat, amely alkalmas volt arra, hogy az állami televízió félelmet keltsen a nézőiben egy esetleges ellenzéki győzelem esetén. 

A teljes elemzés elérhető a Mérték oldalán.