Az alábbiakban összefoglaljuk, hogy a sokak által hallgatott, a Kossuth Rádióban minden délben jelentkező Krónika c. hírműsor hogy számol be az Ukrajna elleni háborúról. A Krónikát elsősorban az idősebb korosztály hallgatja, ebben a korosztályban alacsonyabb az internet használat, ezért különösen fontos, hogy milyen narratíva jut el hozzájuk az általuk a körülöttünk zajló eseményekről. Urbán Ágnes írása.

A Kossuth Rádió déli hírműsora, a Krónika (régebben: Déli Krónika) nagy múltra visszatekintő műsor, az idősebbek számára mind a mai napig fontos tájékozódási forrás. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság által rendelt rádiós kutatásból kiderült (ld. 19. oldal), hogy pontban 12.00 órakor – különösen az idősek körében – megnő a rádióhallgatás Magyarországon. Mint a kutatásból látható, délben félmillió fölé nő a rádióhallgatók száma a 70+ korosztályban, szinte biztosra vehető, hogy ebben kiugró szerepe van a közszolgálati rádió emblematikus hírműsorának. Azért is fontos ebben a korosztályban a magas hallgatottsági adat, mert napjainkban sok szó esik a médiabuborékról, és arról, hogy az idősek milyen könnyen esnek a kormányzati propaganda csapdájába. Az átlagosnál alacsonyabb internethasználat és a magas déli rádióhallgatottság miatt feltételezhetjük, hogy a Krónika fontos szerepet tölt be az idős emberek tájékozódásában. 

A délben kezdődő Krónika március 11. és 13. közötti adásainak (ez a háború 16., 17. és 18. napja) nagyjából hasonló szerkezetet mutat. Az első kb. 5 perc szól magáról a háborúról, a harcok állásáról. Ezek után szó esik a háborúhoz kapcsolódó kísérőjelenségekről, pl. a menekültkérdésről; ez a blokk rendszerint 20-25 percig tart és nagyon erős a magyarországi fókusz. Hozzávetőleg fél óra után kerülnek sorra az egyéb témák. 

A háborús cselekmények összefoglalása meglehetősen rövid, de lényegében korrektül összefoglalja a nap fő eseményeit. Láthatóan nem cél, hogy az ukrán emberek szenvedései érzékletesen megjelenjenek, de az például elhangzott, hogy az orosz csapatok kórházakat és iskolákat is támadnak. Az igazi hiányérzet nem is ezzel kapcsolatban merül fel a hallgatóban. 

A legfeltűnőbb az, hogy mi nem hangzik el a Krónikában. Egyszer sem merültek fel geopolitikai kérdések, a háborúról úgy esik szó, mintha az magától tört volna ki, mint valami természeti katasztrófa. A műsorkészítők egyetlen egyszer sem mondták ki Putyin nevét. Szintén nem jött szóba, hogy Oroszországban milyen gazdasági válság van kibontakozóban, illetve az orosz nyilvánosságban tapasztalt cenzúra is elkerülte a szerkesztők figyelmét. A magyar szempontból fontos katonai eseményről, vagyis arról, hogy március 11-én átrepült egy drón Magyarország felett és lezuhant Zágrábban, szintén nem értesülhettek azok, akik csak innen tájékozódnak. 

Érdemes néhány konkrétumot megfigyelni az egyes napok Krónika adásaiból.

Március 11-én pénteken kiemelt figyelmet kapott az uniós csúcs, illetve a benzinár kérdése. A hallgatók megtudhatták, hogy Orbán Viktor nem engedte, hogy az EU szankciót vessen ki a gázra és az olajra, azt a benyomást keltve, hogy erről ő győzte meg Európát. Természetesen a benzinár kérdése is magyar sikerként jelent meg, a riport összefoglalta az előző esti Kormányinfó fő üzeneteit. Szintén hangsúlyos volt a menekülteknek nyújtott támogatás, a humanitárius segítség, még Zalaegerszeg egyik intézményének vezetője is megszólalt annak kapcsán, hogy segítik testvérvárosukat, Beregszászt. Arról nem esett szó, hogy Budapest is Beregszász testvérvárosa és a főváros kifejezetten sokat tesz a menekültekért, már csak azért is, mert sokkal több menekült érkezik Budapestre, mint az osztrák határ mentén fekvő Zalaegerszegre. 

Különösen érdekes az a műsorblokk, amelyet a műsorvezető úgy vezetett fel, hogy „vitatható baloldali nyilatkozat került elő” Juhász Ferenc korábbi honvédelmi minisztertől. Összesen háromszor hangzik el a politikailag nem igazán aktív politikusról, hogy „Gyurcsány egykori honvédelmi minisztere” és az üzenet lényege, hogy Juhász fegyverszállítmányokkal segítené Ukrajnát. Az ő szájából elhangzik a „Putyin katonája” szókapcsolat is, aminek köszönhetően az orosz elnök neve mégis előkerül a műsorban. Sajátos módon a szerkesztők negatívan emlegetik, hogy „már két nappal a háború kitörése előtt gyakorlatilag tényként beszélt a fegyveres konfliktusról, ezzel is hergelve a közvéleményt”. Nem világos, hogy egy háború előrejelzése miért számít a közvélemény hergelésének, mindenesetre ironikus módon ezzel sikerült rámutatni, hogy a korábbi miniszter mennyivel kompetensebb, mint a jelenlegi magyar kormány. Ez utóbbit ugyanis láthatóan teljesen váratlanul ért a háború kitörése. 

Március 12-én szombaton a katonai mozgások gyors összefoglalása után hosszú beszámoló készül a menekültkérdésről, kiderül, hogy minden nagyon jól szervezett és mindenki segítőkész. Figyelemreméltó az a blokk, amely az energia kérdésekről szól és itt kihangsúlyozzák, hogy „a baloldalnak nem számít a magyar emberek megélhetése”. Nem kerül sor az energiabiztonsági kérdések és az energiapolitikai dilemmák összefoglalására, ehelyett több ellenzéki politikustól is idéznek röviden, kifejezetten olyan kontextusba helyezve ezeket az idézeteket, mintha az ellenzék szándékosan ártani akarna a lakosságnak. Rövid, szövegkörnyezetből kiragadott idézetekről van szó, így nem lehet tudni, hogy pontosan miről is volt szó az eredeti megszólalásban. 

Március 13-án vasárnap szinte már unalmasan ismétlődtek az előző napi témák. A katonai műveletek összefoglalása után szó volt az európai szankciós politikáról és kormány álláspontjáról: Szijjártó Péter szavai szerint „nem engedhetjük meg, hogy a háború árát a magyar emberekkel fizettessék meg”. Egy későbbi riportban visszatért ez a témakör, hosszasan szó volt arról, hogy Európa-szerte emelkedett a benzin ára, csak Magyarországon nem. Természetesen nem volt utalás arra, hogy a beszerzési ár és a magyarországi kiskereskedelmi ár közötti különbséget ki viseli, illetve ez milyen közgazdasági problémákat vet fel. Magától értetődően szó volt azonban a menekülthelyzet sikeres magyarországi kezeléséről és a segítőkészségről. 

Összességében véve elmondható, hogy a vizsgált Krónika adásokban nem hangzottak el botrányos mondatok, nem volt tetten érhető a Kreml propagandájának kritika nélküli képviselete, mint ahogy a korábbi televíziós elemzéskor erre rámutattunk. Ugyanakkor a Krónika jól láthatóan kerül minden olyan témát, ami a kormánynak kellemetlen lehet: nincs szó arról, hogy Putyin milyen értelmetlen és kegyetlen háborút kezdett, veszélybe sodorva ezzel Európa több évtizedes stabilitását. Nem volt szó arról sem, hogy Oroszország teljesen elszigetelődik, nagyon is kérdésessé téve az oroszokkal való közeli kapcsolat geopolitikai racionalitását. Az energiapolitika súlyosan leegyszerűsítve, az alacsony rezsiköltségek formájában kerül csak elő, mint ahogy a benzin hatósági ára is kizárólag pozitív színben jelenik meg. A súlyos katonai incidens, a Magyarország felett átszálló drón kérdése még említés szintjén sem jött elő, nyilván ebben a témában nem volt olyan narratíva, amely pozitív lett volna a kormány számára. Ha valaki tehát a Krónikából tájékozódik, nem igazán érzi át Ukrajna lerohanásának valódi tétjét és alighanem teljesen meg van győződve arról, hogy a magyar kormány bölcsességének köszönhetően minket teljesen elkerülnek a háború negatív hatásai. 

A súlyosan elfogult és fontos kérdéseket egy részét teljesen negligáló szerkesztőségi gyakorlat mellett meglepő, hogy a vizsgált adásokban háromszor is idéztek az Origo hírportálról. Ez azért is figyelemreméltó, mert a 130 milliárd forintból működő, saját hírügynökséget is fenntartó intézménytől elvárható, hogy saját anyagokból dolgozzon és csak nagyon indokolt esetben hivatkozzon más hírforrásra.  Az Origo közismerten kiszolgálja a kormányzati propagandát, rendszeresen veszít helyreigazítási pereket, nem világos tehát, hogy miért érdemel ilyen kiemelt figyelmet a közmédia részéről. Hacsak nem éppen a gátlástalan kormánypártiság teszi annyira vonzóvá az Origot a Krónika szerkesztői számára.