A nemzeti konzultáció tökéletesen bemutatja, hogyan tudják az autoriter kormányok a demokratikus intézményeket és nyelvet saját kommunikációs stratégiáik szolgálatába állítani, miközben fenntartják a nyilvános részvétel látszatát. Azáltal, hogy milliárdokat költ ezekre a kampányokra, a kormány hatékony eszközt hoz létre a közvélemény formálására, a vitatott narratívák legitimálására és a közbeszéd feletti kontroll fenntartására. Horváth Kata írása.

  A nemzeti konzultáció 2010 óta  a kormányzati kommunikáció egyedi formája Magyarországon, amelyet demokratikus részvételnek álcáznak. Ezeket a nagyszabású kérdőíves kampányokat a közvélemény fontos politikai kérdésekkel kapcsolatos véleményének felmérésére szolgáló eszközeként mutatják be. Valójában azonban elsősorban kifinomult propagandaeszközként működnek, amelyek célja a közvélemény alakítása, nem pedig a polgárok véleményének valódi megismerése. A demokratikus rendszerekben megszokott nyilvános konzultációktól eltérően a magyarországi nemzeti konzultációkat irányított kérdések, manipulatív megfogalmazás, teljes átláthatatlanság és előre meghatározott eredmények jellemzik, amelyek a kormányzati döntések legitimálását szolgálják, miközben a demokratikus részvétel illúzióját keltik. Ráadásul az eredmények egyáltalán nem megbízhatóak, ahogy erre a Kutyapárt számos akciója felhívta már a figyelmet, sőt az online is kitölthető konzultációk felülete a legalapvetőbb biztonsági elemeket se tartalmazta, hamis adatokkal, akárhányszor ki lehetett tölteni az álkérdőívet.

A nemzeti konzultáció már többször is sikeresnek módszernek bizonyult a politikai témák alakítására, amely egyszerre teremt hamis képet az állampolgárok bevonásáról, illetve a cselekvő kormányzatról, de még inkább hónapokon át uralja a közbeszédet azáltal, hogy minden médiafelületet képes betölteni a kapcsolódó üzeneteivel. A hétvégi kötcsei beszédében maga Orbán Viktor is kampányeszközként hivatkozott a nemzeti konzultációra, ami a Fidesz mozgósítását fogja elősegíteni. 

Ezek a demokratikus látszatot keltő nagyszabású kampányok ráadásul felfoghatatlan költséget jelentenek. A 2024-es gazdaságpolitikai konzultáció például legalább 10,7 milliárd forintba került az adófizetőknek, a kültéri plakátkampány nélkül is. Ez kilencszerese annak az összegnek, amelyet egy-egy politikai párt a 2022-es választási kampány egész ideje alatt törvényesen költhetett. A kiadások megoszlása jól mutatja a kampány nagyságrendjét: 4,2 milliárd forintot költöttek online sajtófelületek megvásárlására, 3,4 milliárdot tévés, 2,6 milliárdot a nyomtatott sajtó és 376 milliót rádiós reklámokra.

A nemzeti konzultációk egésze egy fundamentális torzításon épülnek, vagyis hogy valódi demokratikus eszközként mutatják be őket, miközben valójában kifinomult kommunikációs kampányként szolgálnak. A kormány ezeket a kezdeményezéseket példátlan lehetőségként állítja be az állampolgárok számára, hogy befolyásolják a politikát, a fideszes politikusok pedig azt állítják, hogy ezek „erős felhatalmazást” adnak a miniszterelnök intézkedéseihez, különösen az Európai Unióval folytatott tárgyalások során. Ezek a konzultációk azonban nem bírnak jogi erővel, sem a magyar kormányt, sem az Európai Unió intézményeit nem kötik. A folyamat hamis demokratikus részvételi érzetet kelt, miközben a kormány teljes ellenőrzést gyakorol a narratíva és az eredmények felett.

Emellett az egyes kérdőívek is számos manipulatív eszközzel igyekeznek megtéveszteni az állampolgárokat. A Lakmusz a kérdőívek elemzésekor kifinomult manipulációs technikákat tárt fel, amelyek célja, hogy a válaszadókat a kormány által preferált válaszok felé tereljék. Például, a „névtelen többség” létrehozása olyan kifejezésekkel, mint „vannak, akik úgy vélik”, ami a kormány álláspontjának széles körű támogatását sugallja anélkül, hogy bizonyítékokat vagy forrásokat jelölne meg. Ez kihasználja az emberek természetes hajlamát, hogy a vélt többséghez igazodjanak, így a kormány álláspontja legitimebbnek és szélesebb körben elfogadottnak tűnik.

Továbbá a konzultáció következetesen negatív kereteket alkalmaz az alternatív nézőpontok vagy politikai irányok bemutatásakor. A kérdések szisztematikusan kedvezőtlen kifejezésekkel mutatják be az ellenzéki álláspontokat, miközben a kormányzati narratívákat pozitívan jellemzik. Ez megerősíti a Fidesz kommunikációját belengő jók és rosszak ellenállását. A konzultációk gyakran hamis dilemmákat alkalmaznak, mesterségesen korlátozva a válaszlehetőségeket, hogy azt az illúziót keltsék, hogy az állampolgároknak a Fidesz és elfogadhatatlan alternatívák között kell választaniuk. Ez a technika a válaszadókat arra kényszeríti, hogy támogassák a kormány álláspontját, mivel gyakorlatilag megszünteti az alternatív választási lehetőségeket.

Talán a korábban említett manipulatív eszközöknél is aggasztóbb, hogy a konzultációs kérdésekbe szisztematikusan hamis információkat építenek be. Például, a hírhedt „Stop Soros” konzultáció teljes egészében George Soros állítólagos tömeges bevándorlási terveiről szóló koholt állításokra épült. A hétvégén beígért nemzeti konzultáció is valami hasonlót sejtet, tekintve, hogy az Indexen névtelenül publikált, a Tisza által tagadott hírekre szeretné építeni a kérdéseket a miniszterelnök.

A Mérték Médiaelemző Műhely kutatóinak tavaly jelent meg egy könyvfejezete, melyben részletesen is bemutatják a nemzeti konzultációk valóságtorzító működését. Az angol nyelvű könyvfejezet itt érhető el.