A koronavírus járvány elsősorban és mindenek előtt egészségügyi válságot okoz, de már most láthatóak a járulékos hatások is. Világszerte gazdasági válság van kibontakozóban, de Magyarországon a független média fennmaradása is komoly veszélybe került. Urbán Ágnes írása. 

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A koronavírus járvány pusztító hatással lesz a magyarországi független médiára. Az eddig is bizonytalan üzleti modellek most végérvényesen összedőltek: leállnak a hirdetési kampányok, és a válság sok család egzisztenciáját teszi bizonytalanná, jelentősen csökkentve ezzel a médiára fordítható összegeket. Ez a jelenség rövid időn belül, 2-3 hónap múlva kritikus helyzetbe sodorhatja a független szerkesztőségeket, különösen azért, mert legtöbbjük mögött nem áll tőkeerős tulajdonos. Könnyen lehet azonban, hogy a piaci bevételekből élő média már a gazdasági ellehetetlenülés előtt megszűnik létezni. Az elmúlt napok fejleményei arra engednek következtetni, hogy a kormánypárt felhasználja a jelenlegi helyzetet a független média elleni fellépésre.  

A járvány híre kezdetben elsősorban a külföldi hírek alapján szűrődött be. Mint ahogy ez Európa más országaiban is megtörtént, az észak-olaszországi járvány súlyosbodásával a médiában egyre nagyobb szerepet kaptak a koronavírussal kapcsolatos hírek. Magyarország annyiban volt különleges, hogy a járvány eszkalálódása lényegében csak a független médiában jelent meg, a kormánypárti média sokáig bagatellizálta a helyzetet. Tanulságos a kormánypárti Demokrata lapban megjelent véleménycikk Bencsik Andrástól, a lap főszerkesztőjétől: 

„Rohadt nagy járvány. Legalábbis ami a médiában végigszaladt. Mintha egy világméretű kísérletet futtattak volna le, amely révén azt akarták kideríteni, hogy megfelelően kiépített propagandával el lehet-e hitetni az emberekkel egy rettenetes világjárvány fenyegetését úgy, hogy a valóságban nincs semmiféle járvány, annak halvány nyoma sem? A válasz: igen.” (2020. március 6.)

Miután egy idő után a magyar kormány is realizálta a helyzet súlyosságát és március 11-én kihirdette a veszélyhelyzetet, természetesen a kormánypárti média is egyre komolyabban vette a járványt. A média azonban továbbra is megosztott maradt. A kormány és így a kormánypárti média is napokig néhány iráni egyetemistával foglalkozott és próbálta azt a keretezést felépíteni, hogy a járvány a migránshelyzettel függ össze. A független média mindeközben próbált rámutatni a magyarországi járványkezelés rendszerszintű problémáira, a tesztek alacsony számára, a védőruhák és maszkok hiányára. A független médiának köszönhetően derült ki, hogy miközben a kormánykommunikáció napokig csak az iráni diákokat emlegette, már napokkal korábban egy magyar fiatalember jelentkezett tesztre. Őt nem voltak hajlandóak tesztelni a kórházban, később az ő édesapja lett az első bejelentett magyar beteg. Ezt követően is a független média tárt fel több olyan esetet, ami rámutatott a tesztelési protokoll problémáira és az egészségügyben dolgozók elégtelen felszerelésére.  

Nagyon sok állampolgár a független médiában olvasott hírek miatt vált óvatosabbá, sokan önkéntesen döntöttek úgy, hogy amennyire lehet, kerülik a társaságot, a cégek igyekeztek minél több munkatársat a home office felé terelni. A mainstream médiában megjelent cikkekről egyetlen esetben sem bizonyosodott be, hogy álhír lenne, ugyanakkor éppen ezek a cikkek, riportok tettek sokat azért, hogy az emberekben egyre inkább tudatosuljon a helyzet komolysága. 

A kormány igazán látványosan március 15-én, egy sajtótájékoztatón támadta be a független médiát, amikor Kovács Zoltán államtitkár a 444.hu újságírójának kérdésére kioktatólag azt válaszolta, hogy a 444.hu-nak és más független médiumoknak nem kell okosabbnak lenniük a járványügyi szakembereknél. A kérdés egyébként arra vonatkozott, hogy milyen protokoll alapján tesztelték Pintér Sándor belügyminisztert és miért nem tesztelik a bizonyítottan koronavírussal fertőzött betegeket ápoló egészségügyi dolgozókat. A kérdésre az államtitkár nem adott érdemi választ. (A helyzet abszurditását fokozta, hogy március 15-e nemzeti ünnep, a szabad sajtó napja, így tehát különösen szimbolikussá vált ez az intermezzo). 

Figyelemreméltó esemény történt március 18-án is, amikor a kormánypárti média részletesen foglalkozott azzal, hogy az index.hu és a 444.hu közösségi adománygyűjtést indított. A két média kiszolgáltatott helyzete közismert és teljesen érthető, hogy bevételre van szükségük, ugyanakkor az állami hirdetési pénzekkel alaposan kitömött origo.hu hírportál ezt így kommentálta: 

„Az Index pedig egy ilyen helyzetben kíván pénzt kivenni az emberek zsebéből, hogy például kedvenc két témájukról, az oktatásról és az egészségügyről szóló álhíreiket terjeszthessék.”

Az adománygyűjtéssel kapcsolatos kritikát az évi 93 milliárd forintból működő közszolgálati média is átvette és kiegészítette azzal, hogy a 24.hu portált is álhírek terjesztésével vádolta. 

A független média elleni támadássorozat március 20-án érte el a csúcspontját, amikor a HírTV műsorában (a HírTV a KESMA része) két kormánypárti véleményvezérrel, Békés Márton főszerkesztővel és Megadja Gáborral készített beszélgetést. Megadja Gábor a kormányközeli Századvég kutatóintézet vezető kutatója. A beszélgetésben szinte végig a független média elleni hangulatkeltésről volt szó, többek között a következő mondatok hangoztak el: 

„Fel kell tennünk azt a kérdést, hogy kinek szurkolunk. Én úgy látom, hogy bizonyos ellenzéki hangvételű csatornák nem a magyar népnek, nem Európa egészének vagy akár a magyar gazdaságnak, hanem nyíltan a vírusnak szurkolnak. Ebben az esetben a koronavírus kollaboránsairól van szó. Hogy ezzel később, ezzel a helyzettel mit kezdjünk, itt ezt a mondatot bezárom és nem folytatom.” (4:37-től a videóban)

„A letartóztatásukat tudnám javasolni ilyen válsághelyzetben.” (9:27-től a videóban)

Az elmúlt napokban tehát nagyon látványosan elkezdődött a független média elleni hangulatkeltés. Ez sokkal súlyosabb a propaganda eddig „megszokott” üzengetésénél, egyrészt mert a járvány miatt most minden eddiginél nagyobb a tét, másrészt mert most nagyon meghatározóvá vált a büntetőjogi következményekkel, letartóztatással járó fenyegetés. A 444.hu újságírója, Magyari Péter március 20-án Felelősségünk tudatában c. cikkében utasította vissza a propaganda vádjait és leírta, hogy munkájuk során a szakma szabályai szerint járnak el. 

Az igazi veszély nem a független újságírók és a propagandisták közötti kommunikáció eldurvulása. A Büntető törvénykönyv tervezett módosítása alapjaiban lehetetleníti el az újságírók munkáját, de valójában az emberi kommunikációt is. 

“Aki különleges jogrend idején nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

A tervezett módosítás lényegében a kormányzati kommunikációs stratégiához igazítja azt, hogy miről lehet írni és mi az, amiért börtön jár. Ez nem okoz problémát, ha az állami kommunikáció transzparens és valós adatokat közöl. Ha azonban a kormányzati kommunikáció a járvány valós méretének eltitkolását választja kommunikációs stratégiaként, mert ez politikailag kifizetődőnek tűnik, akkor bizony az újságírók nem írhatják meg a valós helyzetet, még akkor sem, hogy több forrásból egybehangzóan állította, jól leellenőrzött információik vannak. Bármely valós adatközlésre rá lehet húzni, hogy az csak egy kiragadott szám, egy elferdített tény, és még ha hónapok vagy évek múlva a bíróság végül fel is menti az újságírót, akkor is nagyon hatékonyan hűti ez a szabályozás az újságírói és médiatulajdonosi bátorságot. Röviden szólva, ha az újságírók megírják az igazságot, és komolyan veszik a tájékoztatási kötelezettségüket, akkor azért öt év börtönt kaphatnak.  

Tekintettel arra, hogy a kormányoldal a független média által feltárt valódi híreket tartja álhírnek, nagy a veszélye annak, hogy az új szabályozás nem a tényleges álhírek terjesztőit szankcionálja, hanem a független újságírást lehetetleníti el. Az elmúlt napok kormányzati kommunikációját figyelve könnyű észrevenni, hogy minden a sikeres kormányzati lépésekről és a járvány elleni hatékony fellépésről szól. Ezt a képet mindenképpen gyengítik azok a cikkek, riportok, amelyek a járvány elleni védekezés rendszerszintű problémáit mutatják be, és ennek nyilvánvalóan van politikai kockázata a kormánypárt számára. Ráadásul arra sincs szükség, hogy a kormány valamelyik hírt álhírnek minősítsen, hiszen veszélyhelyzetben „gazdálkodó szervezet működése rendeletben a Magyar Állam felügyelete alá vonható” (2011. évi CXXVIII. törvény a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról, 48 § (1)). Magyarul az új jogrend hatályba lépése után az állam elvileg bármelyik szerkesztőség felett átveheti az irányítást.  A helyzetet nehezíti, hogy az ilyen döntsek szükségességét és arányosságát gyakorlatilag lehetetlen meghatározni. 

Tegnap olyan javaslat jelent meg a parlament honlapján, amely lényegében teljhatalmat ad a magyar kormánynak és 2020 végéig felfüggeszti a parlament működését. Ez az időszak ráadásul kormánydöntéssel meghosszabbítható, így tehát könnyen belecsúszhatunk abba a helyzetbe, ami a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet (migrációs válsághelyzet) 2016-os kihirdetésével történt. Bár régen nincs ilyen migrációs válsághelyzet Magyarországon, de azóta is félévente meghosszabbítja a kormány ezt az állapotot. 

A kormány által javasolt különleges jogrend úgy betonozhatja be a kormányt, hogy eltűnik annak legfontosabb a kontrollja, az országgyűlés, és rendeleti kormányzás lép életbe. Ez addig maradhatna így, ameddig a kormány akarná, hiszen az ilyen módon meghosszabbított veszélyhelyzet során választás sem tartható. Egy ilyen döntéssel véget érne a parlamenti demokrácia Magyarországon. Nem lenne meglepő, ha a független média az elsők között esne áldozatul ennek az új jogrendnek, de az elmúlt tíz év tapasztalata alapján előbb-utóbb a jogállamiság minden intézményét érintené a változás.