Míg a független média feladata, hogy a hatalmat, a közhatalom gyakorlóit ellenőrizze, a száz milliárdnyi közpénzből fenntartott állami médiaszolgáltatás, a hírműsoraival az élen, éppen fordított küldetést hajt végre: ellenőriz, de propagandistái az ellenzéket vizslatják, feladatuk, hogy hiteltelenítsék, lejárassák az ellenzéki politikusokat és a kormánnyal szemben álló politikai erőket.

A Médiatörvény rögzíti, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatásaz államtól és a gazdasági szereplőktől függetlenül működik. Közszolgálati kódex szerint az állami és önkormányzati szervek, állami vagy önkormányzati érdekeltségű gazdasági társaságok a közszolgálati média tartalmát nem befolyásolhatják. A Kódexben a pártoktól, politikai szervezetektől való függetlenség elveiről szóló rendelkezés ad iránymutatást arra, hogy mit takar a függetlenség. Deklarálja, hogy pártoknak, kormányzati vagy önkormányzati szerveknek, politikai és ideológiai mozgalmaknak, civil szerveződéseknek és a gazdasági élet szereplőinek nem lehet befolyásuk a közszolgálati médiaszolgáltatások műsorpolitikájára, műsorstruktúrájára, sem arra, hogy mikor, milyen sorrendben, és milyen rendszerességgel, formában és arányban jelennek meg a műsorszámokban. 

Ezt az iránymutatást az állami televíziós hírszolgáltatásban egyáltalán nem tekintik zsinórmértéknek.

A vizsgált műsorban három híradásban foglalkoztak az ellenzékkel. Mindhárom arra irányult, hogy kedvezőtlen képet fessenek a vezető ellenzéki politikusokról, noha semmilyen visszaélést vagy botrányos cselekedetet nem követtek el. Az egyik anyag Karácsony Gergelyt igyekezett hitelteleníteni, a másik kettő Márki-Zay Pétert kritizálta, és politikáját a nemzeti érdekekkel ellentétesnek állította be. Alapvetően azonban a műsorblokk célja az volt, hogy az ellenzék vezetőit rossz színben tüntessék fel. Ennek a kormánypárti médiában a leggyakoribb eszköze, hogy az egyes szereplőket összemossák Gyurcsány Ferenccel. Bár különböző témájú híreket szerkesztettek egymás mögé, a hírcsokor központi figurája mindegyik esetben Gyurcsány Ferenc volt, akit az állami híradó az ellenzék mindenható manipulatív játékmestereként ábrázol. A volt miniszterelnök neve a három hírben 24 alkalommal hangzott el. 

Az első hír arról szólt, hogy Karácsony Gergely új posztot adott volt kampányfőnökének, Gál J. Zoltánnak, aki a híradó szerint Gyurcsány Ferenc embere. Elsorolják, hogy ki mindenki Gyurcsány embere még, aki az önkormányzati választás után a Városházától kapott pozíciót, és megállapítják, hogy „Karácsony a kirakatban, Gyurcsány a kasszában”. A másodikban – összemosva a bevándorlást az illegális migrációval – azt sulykolták, hogy Márki-Zay Péter hiába tagadja, éppúgy (illegális) bevándorláspárti, mint Gyurcsány Ferenc, hiszen „a jelenleginél befogadóbb magyar társadalmat szeretne, hogy az érkezőkés a vegyes házasságokban születő gyerekek már lelkes hazafiak lehessenek.” A harmadikban pedig azt állapították meg, hogy a Békemenetet gyűlölködésnek nevező Márki-Zay Péter „eszmefuttatása kísértetiesen hasonlít Gyurcsány Ferencére, aki 2006-ban csőcseléknek titulálta a békés tüntetőket”. 

Mindhárom hír úgy épült fel, hogy a műsorvezető a felkonferáláskor röviden megfogalmazta az ellenzéki politikus bírálatát, majd az összeállításban ismertették a tényeket, az információk között az ellenzéki szereplők hátrányára gondosan szelektálva, a híradás végén pedig valamely kormánypárti politikus vagy a narrátor kimondta az ítéletet, hogy az ellenzék, illet az adott ellenzéki szereplő miért rossz/hiteltelen/alkalmatlan stb. És ezzel szemben a Fidesz miért a jó választás. (Pl. az első hír végén: „Kocsis Máté úgy fogalmazott, innentől kezdve az, hogy valójában Gyurcsány Ferenc irányít-e, nem kérdés, hanem tény.”; a második hírnél: „Nacsa Lőrinc közölte, jó, ha tudja a baloldal, hogy a Fidesz-KDNP nem fogja hagyni, hogy illegális bevándorlók árasszák el Magyarországot.”)

Ez a hírblokk jellemző példája annak, hogy a tényszerű tájékoztatás is lehet manipulatív, ha a tényszerűség nem jár együtt a sokoldalúsággal és a tárgyilagossággal. Ha a tájékoztatás célja nem a teljes körű tájékozódás lehetőségének a megteremtése, a szabad véleményalkotáshoz való hozzájárulás, hanem a meggyőzés valamely álláspont kizárólagosságának az érvényesítése érdekében, az állami híradó esetében a kormánynak való feltétel nélküli megfelelés.

Az állami televízió ezúttal sem a szabad diskurzust, a demokratikus nyilvánosságot szolgálta, amikor a kormány üzenetét közvetítette. Jól látható feladata, hogy műsoraival a kormánypártok hatalomban való maradását támogassa. Ez a tevékenység nem közszolgálati médiaszolgáltatás, hanem a kormány audiovizuális propagandaeszközeként való működés.

A teljes elemzés elérhető a Mérték honlapján: Szúrópróba 39.