Mi a szerepe az egyes médiumoknak a tájékozódásban? Mennyire tartják hitelesnek a hírfogyasztók az egyes médiatartalmakat? Valóban csak a saját álláspontunkkal egyező híreket fogadjuk be? Hogyan alakítja az internet és a Facebook a hírfogyasztási szokásainkat? Többek között ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a Mérték és a Medián közös elemzése, amelynek címe A politikai tájékozódás forrásai Magyarországon – Trendek, 2015-18.

A média sokszínűsége nem csak azon múlik, hogy milyen mennyiségű és minőségű médiatartalom érhető el a médiapiacon. A sokszínűség, a pluralizmus végső soron azért vált a médiáról való gondolkodás egyik legfontosabb iránytűjévé, mert e gondolkodás mögött a tájékozott, a közéleti tényeket ismerő, a különböző álláspontokat mérlegelni képes, a demokratikus párbeszédben és döntéshozatalban résztvevő polgár víziója áll. Nyilvánvaló, hogy sokszínű kínálat nélkül ez a vízió nem valósulhat meg, de a sokszínű kínálat önmagában nem teszi tájékozottá a polgárt. A demokrácia működése mindenkitől erőfeszítéseket igényel; ilyen erőfeszítés maga a tájékozódás is.

A Mérték 2013 óta készít felmérést a hírfogyasztási, tájékozódási szokásokról (a korábbi kutatások eredményei elérhetők itt, itt és itt). A kutatást minden alkalommal a Mediánnal együttműködve készítettük el. A magyar médiahelyzet sajátossága, hogy időközben a legolvasottabb napilapok címei eltűntek a listáról, lecserélődtek a rádiós piac szereplői, és számos nagy elérésű médium olyan tulajdonosváltáson ment keresztül, ami teljesen felülírta a korábbi szerkesztési irányokat. Ezzel együtt a kutatás fontos pillanatképet ad arról, hogy a közönség egyes csoportjai mely médiumokból tájékozódnak, a különböző médiumokat a politikai irányultság és a hitelesség szempontjából hogyan ítélik meg, keresik-e azokat a hírforrásokat, amelyek a sajátjukétól eltérő álláspontot közvetítenek.

A kutatás alapjául szolágló adatfelvétel szeptember 13. és 19. között zajlott, 1200 fős mintán. A súlyozás után a minta jól tükrözi a 18 éves és idősebb magyarországi népesség összetételét. A kutatás eredményei elérhetők a Mérték honlapján, itt csak néhány fontosabb megállapítást emelünk ki.

Érdeklődés a politika iránt

A felnőtt népesség 36 százaléka mondja azt, hogy nagyon vagy közepesen érdekli a politika. A válaszadók 29 százalékát viszont egyáltalán nem érdekli a politika. A kormánypárti szavazók körében találhatók a legnagyobb arányban olyanok, akik úgy érzik, hogy sokat, sőt az elmúlt évekkel összehasonlítva többet tájékozódnak, miközben az ellenzéki pártok szavazóira jellemző leginkább, hogy elfordulnak a közéleti témáktól, a korábbinál kevesebbet tájékozódnak.

A politika iránti érdeklődés és a tájékozódás erősen összefügg az életkorral. A 18-29 évesek 41 százalékát egyáltalán nem érdekli a politika; 10 százalékuk egyáltalán nem tájékozódik, további 21 százalék pedig nem tájékozódik rendszeresen közéleti témában.

Hírforrások

Változatlanul a televízió a legfontosabb információforrás politikai, közéleti témákban. Ezt jelentősen lemaradva követi az internet, majd a rádió. A nyomtatott sajtótermékek szerepe viszonylag kicsi, 15 százalék olvas rendszeresen napilapot és 4 százalék hetilapot.

A közéleti napilapok piacán tapasztalt jelentős változások nem alakították át érdemben a médiafogyasztást. Az újonnan megjelenő napilapok (Magyar Idők, Ripost) a lakosság 1-2 százalékához jutnak el. 2014-15-höz képest valamivel alacsonyabb arányban olvassák az emberek a megyei napilapokat és a Blikket, a Bors olvasottsága nem változott. Egyedül a Lokál tudott valamennyit növekedni, rendszeresen 4 százalék, alkalmanként 9 százalék használja tájékozódásra. A politikai napilapok a közönségnek csak nagyon szűk rétegét érik el. Még a legnépszerűbb Népszava is mindössze a lakosság 2 százalékát éri el legalább havi egy alkalommal.

Megyei napilapot a Budapesten és Pest megyén kívül élők negyede olvas rendszeresen. A hírforrás választása sokkal inkább az életkorral függ össze, mint a pártpreferenciával.

A televíziós hírfogyasztásban is csak kisebb változások láthatók: némileg nőtt a TV2-ből, a közszolgálati tévékből és az ATV-ből rendszeresen tájékozódók aránya. Az RTL Klub továbbra is a legnépszerűbb hírforrás, a közönség 74 százaléka legalább hetente tájékozódik a műsoraiból.

Az elmúlt években folyamatosan működő rádióadók szerepében nem történt lényeges változás. Az új Retro Rádió viszonylag magas arányt ér el a hírfogyasztásban (22 százalék rendszeresen tájékozódik innen). A Rádió 1-et a felnőtt népesség 11 százaléka hallgatja legalább hetente közéleti tájékozódás céljából. A rádiók között a közszolgálati csatornák őrzik a vezető szerepüket; hallgatói között lényegesen nagyobb arányban vannak kormánypárti szavazók, mint ellenzékiek.

A hetilapok szerepe igen kicsi: a legtöbb emberhez eljutó HVG olvasóinak az aránya sem éri el a 10 százalékot; rendszeresen, legalább havonta egyszer 4 százalék olvassa. A 168 óra mellett az ingyenesen terjesztett Lokál Extrának van még nagyobb jelentősége (összesen 7 százalék, rendszeresen 3 százalék olvassa).

Az internetes hírportálok listáját a tájékozódásban betöltött szerepük alapján továbbra is vezeti az Origo és az Index. Jelentős még a 24.hu, és 10 százaléknál magasabb a rendszeres olvasók aránya a hvg.hu és a 444 esetében. Kimutatható változás csak az Origo olvasottságában következett be: 2016 óta 26-ról 19 százalékra csökkent azok aránya, akik legalább hetente egyszer tájékozódnak az oldalról. Ez minden bizonnyal összefügg a portál tulajdonos- és arculatváltásával. Az Origo olvasói között legnagyobb arányban a Jobbik-szavazók találhatók, de meglepő módon a baloldali ellenzéki szavazók aránya is magasabb az olvasók között, mint a kormánypárti szavazóké.

A kereskedelmi televíziócsatornákat a kimagasló többség használja hírforrásként (90 százalék), de igen magas arányhoz jutnak el a közszolgálati csatornák is (78 százalék). Valamelyik hírtelevíziót a felnőtt népesség 56 százaléka nézi. A vezető internetes hírportálok 47 százalékhoz jutnak el. Összességében a kisebb internetes hírportálok tájékozódásban betöltött szerepe is nagy (36 százalék). A közszolgálati rádiók 42, a kereskedelmi rádiók összesen a lakosság 39 százalékához jutnak el. A hírrádiók szerepe viszont nagyon kicsi, a nyomtatott sajtótermékek egy része is megelőzi. A nyomtatott sajtótermékek közül a megyei napilapok szerepe a legnagyobb. Ezt követik a nyomtatott bulvárlapok (23 százalék) és a hetilapok (18 százalék).

Tájékozódási csoportok

Az egyes médiumok tájékozódásban betöltött szerepéből kiindulva tájékozódási csoportokat hoztunk létre. Ennek során először médiumtípusok szerint alkottunk meg tájékozódási mintázatokat, majd ezekből hoztunk létre fogyasztói csoportokat.

A három tájékozódási csoport közül a legnépesebb a szűk körűen, leginkább televízióból tájékozódók csoportja (43 százalék). Széles körben, ezen belül internetközpontúan (de nem csak az internetről) tájékozódik a lakosság 31 százaléka. 3 százalék tartozik a kifejezetten intenzíven tájékozódók csoportjába, amelyben különösen nagy a politikai napilapok jelentősége. A lakosság 23 százaléka nem tájékozódik rendszeresen, vagy nem adott választ a tájékozódással kapcsolatos kérdésekre, tehát nem kapott szerepet a tájékozódási csoportok létrehozásában.

A kormánypárti szavazók az átlagosnál nagyobb valószínűséggel tartoznak a szűk körűen, elsősorban a televízióból tájékozódók csoportjába, az ellenzéki szavazók pedig az internetközpontú, aktívabban tájékozódók közé. A televíziós tájékozódási csoportba nagyon magas arányban tartoznak az idősek, az alacsony iskolai végzettségűek és viszonylag magas arányban a községben élők.

A médiumok politikai oldalakhoz kötése és hitelessége

A tájékozódás minősége szempontjából fontos, hogy a hírfogyasztók milyen mértékben és hogyan használják azokat a hírforrásokat, amelyeket a sajátjukétól eltérő politikai oldalhoz kötnek. A válaszadók 60 százaléka saját állítása szerint elolvassa, meghallgatja a másik oldal híreit, véleményeit is.

A felnőtt népesség viszonylag kis hányadáról mondható el, hogy kizárólag kormánypárti hírforrásból tájékozódik (7 százalék), de fontos hangsúlyozni, hogy az idősek és az alacsony végzettségűek körében az átlagosnál magasabb az ilyen értelemben korlátozottan tájékozódók aránya.

Objektívebb képet ad a válaszadók hírfogyasztási szokásairól, ha azt vizsgáljuk, hogy milyen arányban használnak rendszeresen olyan hírforrást, amelyről tudni vélik, hogy a másik politikai oldal álláspontját közvetíti. A kutatás eredményei szerint a pártot választók 53%-a követ rendszeresen olyan médiumot, amelyről úgy tudja, hogy a másik oldalhoz tartozik. A „másik politikai oldalhoz tartozó” médiumok fogyasztásában jelentős súllyal szerepelnek a kereskedelmi csatornák, valamint a közmédia.

A teljes népességben a leginkább hitelesnek minősített hírforrás az RTL Klub, ezt követi az ATV és a HVG, valamint az m1. Legkevésbé a megyei napilapok hitelesek, ezt a hírforrást mindössze a lakosság 4 százaléka tartja teljes mértékben megbízhatónak.

A korrupciós hírekhez való viszonyulás

A Fidesszel kapcsolatos korrupciós ügyekről beszámoló vagy a kormány munkáját kritizáló tartalommal a kimagasló többség találkozik a médiában. A kormánypárti szavazókra kevésbé jellemző, hogy napi szinten találkoznának ilyenekkel, de valamilyen gyakorisággal ebben a csoportban is szinte mindenkihez eljutnak a hírek. Ezért is érdekes annak problémája, hogy hogyan dolgozzák fel, hogyan reagálnak az ilyen információkra a szavazók. A kutatásból az derül ki, hogy ha valaki a választott pártjával kapcsolatos korrupciós botránnyal találkozik, a legjellemzőbb reakció a csalódottság. Ugyancsak jellemző, hogy a hírforrás hiteltelenedik ilyen helyzetben, az emberek nem hiszik el ezeket a híreket, úgy gondolják, hogy le akarják járatni a pártjukat.

Szintén gyengíti a saját pártról szóló negatív hírek hatását az a stratégia, hogy a választó a kellemetlen hírekkel találkozva arra gondol, hogy a párt érdemei fontosabbak, mint a bűnei. A teljes elkerülés, elzárkózás is viszonylag jellemző: a válaszadók 29 százalékára igaz saját bevallása szerint, hogy igyekszik oda sem figyelni ezekre a hírekre, 25 százalékukra pedig az (is), hogy igyekszik elkerülni azt a hírforrást, amely a választott pártjához köthető botrányról számol be.

A reakciókat tekintve nincsenek nagy különbségek a különböző pártpreferenciájú válaszadók között, de azt észre lehet venni, hogy a kormánypárti szavazókra a Jobbikon kívüli ellenzék támogatóinál jóval kevésbé jellemző, hogy csalódást éreznek a választott pártot leleplező tartalmak hatására, és valamivel jellemzőbb rájuk a hárítás: nem hiszik el az ilyen tartalmakat, illetve az érdemekre koncentrálnak.

Az eredmények alapján a magyar hírfogyasztók tehát nem elsősorban azért kapnak egyoldalú képet a valóságról, mert nem férnek hozzá az eltérő álláspontokat képviselő médiumokhoz, hanem azért, mert a saját álláspontjukkal, pártállásukkal ütköző információkat nem tekintik meggyőzőnek. Hiába szembesülnek a tényekkel, azokat érzelmileg mégis a saját álláspontjuk megerősítésére használják.

A kutatás teljes anyaga letölthető a Mérték honlapjáról.