A “Hírek, narratívák, médiumok 2023-2024 – Két időszak és nyolc hírforrás összehasonlító tartalomelemzése” című kutatásunkat bemutató blogsorozat harmadik része. Bódi Jenő írása.
Az M1/Duna Híradó tartalomelemzése során azt állapítottuk meg (15. táblázat a 73. oldalon), hogy a hírműsorban a vizsgált időszakokban leggyakrabban (36 esetben) az ellenzéki pártok pozitív üzenetei és majdnem ugyanekkora mértékben (35) a kormányzati kommunikációnak a békepárti Magyarországról szóló narratívája jelent meg. Mielőtt abba az álomképbe ringatnánk magunkat, hogy az MTVA hírműsora teljesíti közszolgálati kötelezettségét, azaz kiegyensúlyozott képet mutat a politikai pártok üzeneteiről, érdemes hangsúlyozni elemzésünk másik állítását. Az ellenzéki üzenetek első helyezése a narratívák listájában inkább csak az elemzés módszertana által okozott látszat: ezek az ellenzéki megszólalások mindegyik Híradóban többnyire sajtótájékoztatók rövid, 20-30 másodpercnyi részletei voltak, amelyeket a műsorban jóval nagyobb terjedelemben az ellenzéki pártokkal szemben kritikus narratívákat tartalmazó hírelemek vettek körül.
Mindezt jól mutatják elemzésünk eredményei is az M1/Duna Híradójában uralkodó többi narratíváról: a háborúpártisággal vádolt ellenzék, Európai Unió vagy általában a „Nyugat”, azaz a NATO és az Egyesült Államok tartoztak a leggyakoribb narratívák közé. A közmédia televíziós és rádiós hírműsorai meglehetősen hasonlítottak egymásra a narratívák célpontjai szempontjából. A negatív narratívák elsősorban az ellenzéki szereplőkre, leginkább Karácsony Gergelyre és Magyar Péterre, valamint az Európai Unió politikusaira, míg a pozitív narratívák kormányzati és kormánypárti szereplőkre irányultak – utóbbiak pozitív szereplésének meghatározó része (41 százalék) az M1/Duna Híradóban a békepárti Magyarország narratívájához kötődött.
E narratívák működését talán jobban érzékelhetjük, ha a kvantitatív elemzés számszerű eredményei mellett egyetlen adást is szemügyre veszünk. A 2024. június 3-i M1 Híradó nemcsak azért lehet érdekes, mert a választási kampány utolsó hetének első napjára esett, hanem mert aznap mutatta be az M1 a Jó világ című – nem sokkal korábban elindított – külpolitikai műsorát. Ennek ajánlóját – meglehetősen sajátos szerkesztői döntés nyomán – a 18 órás Híradó harmadik hírelemeként sugározták. Aznap este a közszolgálati hírműsor nézői először Szijjártó Péter külügyminiszter megszólalása nyomán arról értesülhettek, hogy „Brüsszelben most próbálják eltüntetni az utolsó akadályt is a háború útjából.” Ennek kapcsán négy és fél percben nemcsak azzal foglalkoztak, hogy a “háborúpárti” brüsszeli elit hogyan támadja a “békepárti” Magyarországot, hanem felidézték erről Orbán Viktornak a két nappal korábbi békemeneten elmondott véleményét is. Ezután második hírelemként ismét Orbán Viktor miniszterelnök – egyenesen nagyszalontai kampánygyűléséről – figyelmeztette 37 másodpercen át a tévénézőket a választások általa vélelmezett tétjére: „Június 9-én még megállíthatjuk a háborús menetet.”
A háború vagy béke kérdésén a hírműsor első öt percében talán még bizonytalankodó nézőket a Jó világ ezután következő négy perces ajánlója segítette eligazodni a háborús külpolitikai helyzetben. A választási kampány kellős közepén a közmédia egészen Hirosimáig reptette Joó Csaba külpolitikai szerkesztőt és stábját, hogy a voksolás előtt pár nappal bemutathassák a „háború borzalmait”. És hogy 2024. június 3-án este 18.05 körül a hirosimai gombafelhőről készült korabeli felvétellel illusztrálva (1. kép) elmondhassák az M1 napi Híradójában: „1945. augusztus 6-a. Az Egyesült Államok atombombát dob egy japán városra, Hirosimára. A csaknem 80 évvel ezelőtt készült felvételek kísértetiesen hasonlítanak a mostani Harkiv utcáira.” Az ajánlóból megtudhattuk, Joó szerkesztő találkozott az atomtámadás túlélőivel, megtekintette Hirosimában a Béke Emlékművét, majd egy újabb helyszínen, Ungváron átélt egy légiriadót, és ott egy ukrajnai magyar háborús özveggyel is beszélgetett. A műsorajánló itt nem ért véget, hiszen a Híradó szerkesztői tudják, a narratíva rejtett üzenetét le kell lehorgonyozniuk a nézők számára. Ennek érdekében Joó szerkesztő ukrán katonák sírjai között járva a háború mögött húzódó „nagyhatalmi érdekekre” utalt, majd a közmédia New Yorkba is elutaztatta őt, hogy a városban becsengethessen Soros György házába interjút kérni (2. kép), miközben a narrátor elmondta: „A milliárdos már 30 éve betette a lábát Ukrajnába, ahol Joe Biden is régóta érintett ukrán ügyekben.”
A háborús veszélyre figyelmeztető tudósítások ezzel még nem értek véget a június 3-i Híradóban. A negyedik hírelemben a TV2 hírműsora, a Tények riportját szemlézték, amelyben ukrajnai kényszersorozott katonák beszéltek a „háború borzalmairól.” Ötödik hírelemként pedig ismét szóhoz jutott Szijjártó Péter, aki az angolai külügyminiszterrel tárgyalva figyelmeztetett arra, hogy „Európának és Afrikának is érdeke, hogy mielőbb véget érjen a világháborús őrület.” A műsor további részében az ellenzéket kritizáló, a kormány gazdasági sikereit bemutató narratívák, valamint az ellenzék rövid, pozitív, a kormány narratíváihoz nem kapcsolódó, azokat nem veszélyeztető témái jelentek meg: például aznap a Mi Hazánk hatszázezer forintos temetési támogatás bevezetését javasolta. Azonban e hírelemek között is jutott műsoridő a kormányzati kampány fő üzenetének, háború és béke kérdésének sulykolására. Nacsa Lőrinc, a KDNP-frakció szóvivőjének erről szóló videója éppúgy befért az adásba, mint a műsor 22. percében Menczer Tamás Páty község melletti útavatója, amelynek fő üzenete az volt: „a Fidesz-KDNP az egyedüli békepárti politikai közösség Magyarországon”. A háborús narratívagyártás azonban még ezután is folytatódott a június 3-i Híradóban, hiszen a 8. hírelemben még a Tisza Pártot és Magyar Pétert is bemutatták egyszerre háborúpárti és sorosista politikusként. „Betiltaná a békepárti kampányt Magyar Péter” – tudósítottak közel 4 percben arról a felvetéséről, hogy petíciót indítana a háborúellenes kampány betiltásáért, mert a plakátok megzavarhatják a gyermekek lelki egészségét.
Ezek a példák jól illusztrálják azt, amit persze mindannyian tudunk: a közmédia hírműsorai a Fidesz-kormányzat választási kampányát kritikátlanul kiszolgáló politikai kommunikációs eszközök. Például akkor, amikor az M1 stábot utaztat a választási kampány kellős közepén Hirosimába azért, hogy külpolitikai műsorajánlónak álcázott formában a kampány utolsó hetében adásba kerülhessen a 2. világháborús atombomba gombafelhőjének képe az esti hírműsor hatodik percében. Az orosz-ukrán háború kirobbanása óta a közmédia hírcsatornájának nézői számára megszokott, hogy a nyugati országok vezetőit állandóan háborús pszichózisban szenvedő alakokként, az ellenzéki politikusokat pedig szimplán háborúpártiként mutatják be. A 2024. június 3-án este 18 órakor sugárzott 29 és fél perces Híradóban összesen 12-szer beszélt valamelyik szereplő a Fidesz-kampány üzenetéről, a „békepárti” magyar kormányzatról vagy valamelyik „háborúpárti” ellenfeléről.
Egyetlen adás példáján keresztül is láthatjuk, hogy a kormányzati kampánnyal összefogva a műsor szerkesztői hogyan igyekeznek felkelteni a nézők háborúval kapcsolatos félelmeit, azok otthonába elhozni a veszélyes és fenyegető külvilág képét, amelyet ráadásul a kormányzat és a kormánypártok aktuális ellenfeleihez kapcsolnak. Háború és béke szembeállítása mellett ez a megosztó politikai retorika a műsorban megjelenő narratívákra általánosan is érvényes: tudjuk jól, ha az ellenzék nem „háborúpárti”, akkor legalább „migrációpárti”, esetleg „gyurcsányista” vagy „sorosista.” Mindegyik hasonlóan alkalmazott narratíva mögött felsejlik a kormányzati kommunikáció harcias, megosztó retorikája, amelynek célja, hogy Magyarországot a béke és a stabilitás szigeteként jelenítse meg, amit állandó fenyegetések érnek a kormányzat ellenfelei felől. A kormányzat ezért önmagát a haza védelmezőjeként ábrázolhatja, míg a valós társadalmi és közéleti problémákat, például a korrupciót, a gazdaság állapotát, a rosszul működő közszolgáltatásokat a közmédia hírműsora elhallgatja. Az M1 Híradó célja tehát nem a nézők alapos és átfogó tájékoztatása, hanem a kormányzat politikai napirendjének és a kormány szavazótáborának megerősítése.
A tanulmány a HDMO (Hungarian Digital Media Observatory, azaz a Magyar Digitális Média Obszervatórium) nevű projekt keretében készült. A 30 hónapos projekt keretében a Political Capital és a Mérték Médiaelemző Műhely kutatói a dezinformációk terjedését és az ellene hozott intézkedések hatékonyságát vizsgálják, a francia AFP hírügynökség és a Lakmusz újságírói tényellenőrző munkát folytatnak, az Idea Alapítvány munkatársai a tudatos médiafogyasztással kapcsolatos tréningeket tartanak, a HDMO digitális infrastruktúráját pedig az Epresspack biztosítja. A projekt, az első fázishoz hasonlóan, az Európai Bizottság társfinanszírozásában működik. A HDMO-t alkotó konzorciumot nyílt pályázaton választotta ki az Európai Bizottság, amely minden tevékenységében teljes függetlenséget élvez.
A projekt az Európai Unió finanszírozásával valósul meg. A projekt során kifejtett nézetek és vélemények azonban kizárólag a szerző(k) sajátjai, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy az Európai Egészségügyi és Digitális Végrehajtó Ügynökség véleményét. Ezekért sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó szerv nem tehető felelőssé.
A “Hírek, narratívák, médiumok 2023-2024 – Két időszak és nyolc hírforrás összehasonlító tartalomelemzése” című kutatásunkat bemutató blogsorozat második része. Timár...
A “Hírek, narratívák, médiumok 2023-2024 – Két időszak és nyolc hírforrás összehasonlító tartalomelemzése” című kutatásunkat bemutató blogsorozat első része. Szávai...
Magyarország 2023-ban is távolabb került azoktól az európai demokráciáktól, ahol a sajtószabadság alapérték. A magyar médiakörnyezet 2010 óta tartó autokratikus...
A Mérték Médiaelemző Műhely a 2024-es európai parlamenti és önkormányzati választás kampányában 1000 fős országos reprezentatív mintán kérdőíves kutatást végzett....
