Állami propaganda hírnek és hirdetésnek álcázva, helyben béke és boldogság. A Megyejáróban folytatjuk a Magyarországon ma megjelenő 18 megyei napilap elemzését egy-egy kiválasztott nap, jelent esetben a 2018. október 6-i és november 6-i lapszámok segítségével. Katus Eszter írása.
Mint ismert, a megyei lapok piacán az elmúlt évek átrendeződés történt: minden lapcsoportnak új tulajdonosa lett. Tizenhárom újság Mészáros Lőrinchez, három Andy Vajnához, három pedig az osztrák Heinrich Pecinához került. Elemzésünkben azt vizsgáltuk, miről és hogyan írtak a megyei napilapok október 6-án, voltak-e közös központi tartalmak, egyformán megjelenthetett-e minden politikai vélemény és szereplő, vagy torzítottak-e valamilyen irányba a cikkek.
Az elemzés során ezúttal azt találtuk, hogy állandósult a megyei lapokban – az előző lapszámok vizsgálatakor már megismert – tendencia és tematika. A központi oldalak továbbra is a kormányzati propagandát közvetítették (ti.: az ország fejlődik, egyedüli ellenségünk a migráció és a sorosista ellenzék), míg a megyei oldalakon – néhány ritka kivételtől eltekintve – nem volt politika, problémafelvetés, csupán fejlesztések, közszolgálati tartalom, krimi és színes történetek. Az egyhangúságot csak a kormányzati és állami cégek teljes oldalas reklámjai törték meg. A magyar politikai ellenzék, mint olyan, nem létezik: a lapok hasábjain szinte soha nem találkoztunk az ő nyilatkozataikkal, véleményükkel. Ha mégis megjelentek, akkor a kormány vagy a kormánypárt szóvivőinek tolmácsolásában, kizárólag negatív felhanggal.
Erdogan a barátunk
A Mediaworks-ös megyei lapok, így a Dunántúli Napló, a 24 óra, a Tolnai Népújság, a Somogyi Hírlap, a Petőfi Népe, a Békés Megyei Hírlap, az Új Néplap, a Nógrád Megyei Hírlap és a Heves Megyei Hírlap egyformán a 7. 8. és 9. oldalon hozták le a „kötelező központi anyagokat” október hatodikán. (A többieknél is csak formailag volt eltérés: más oldalszámot és oldaltörést használtak.)
A független Népszavától átvett cikkel indítottak a központi oldalak a Mediaworks lapjain. A tíz évre szóló öntözési program, amelyre a kormány 170 milliárdot áldoz 2020 és 2030 között, csatornák kiépítéséhez nyújtana fedezetet, hogy duplájára lehessen növelni az öntözött földterületek kiterjedését. A tárgyilagos cikket – amiben még az is megjelenhetett, hogy behozatalra szorulunk burgonyából – két kis hír keretezte: egy pársoros anyag arról, hogy nőni fog az egyszer használatos műanyagok termékdíja, és hogy 2021-től teljesen betiltják a műanyag zacskók használatát, illetve egy másik arról, hogy Közép-Európa hidat képez Kína és Európa között. Mindezt Matolcsy György tolmácsolásában.
Egy nagyobb írásban Varga Mihály azt fejtegette, hogy jobban ki kellene használni a „munkaerőpiaci tartalékokat”, azaz azokat a csoportokat, akik jelenleg nem dolgoznak: így a maradék 150 ezer munkanélkülit, a „munkába visszatérő nőket” (vélhetően a kismamákról van szó – a szerk.), és a nyugdíjasokat. Jelenleg ugyanis csak 35-40 ezer idős ember dolgozik, aminek a megduplázása lenne „abszolút reális cél”. Az anyag azt hangsúlyozta, hogy ezek a csoportok valójában maguk is dolgozni akarnak, csak akadály van előttük, és ezt kell megszüntetni, hogy visszatérhessenek a munka világába. Ennek mikéntjéről azonban nem esett szó. A hírt egyébként a kormányközeli Magyar Idők szolgáltatta.
Rögtön Varga Mihály mellett kaptak helyet a Pallas Athéné Alapítványok, amelyek fennállásuk óta a legsikeresebb negyedévet könyvelhették el: vagyonuk ugyanis kétmilliárddal gyarapodott, így összvagyonuk több mint 272 milliárd forintot tesz ki. Azt persze nem említette a cikk, hogy az alapítványoktól hatalmas összegek vándorolnak Fidesz-közeli cégekhez és fideszes emberekhez, valamint hogy az alapítványok korábban 266 milliárd forintnyi közpénzt kaptak a jegybanktól, ami ezzel szerintük és a kormány szerint is „elveszítette közpénz jellegét”. A Kúria és az Alkotmánybíróság döntése után azonban mégis ki kellett adniuk azokat a szerződéseket, amelyekből kiderült, milyen „brutális pénzeket folyattak ki” az alapítványokon keresztül.
A hetedik oldalra ezeken kívül már csak egy rövid beszámoló fért el arról, hogy a NAV már drónokkal is figyelteti a dohányáru illegális behozatalát. Ezt a cikket is a Magyar Időktől vették át a Mediaworks-lapok.
A nyolcadik oldalt nem cifrázták túl a szerkesztők: egy egész oldalas kormányzati hirdetés jelent meg arról, hogy Soros és emberei, valamint az Európai Parlament bevándorláspárti többsége el akarja hallgattatni Magyarországot, csak azért, mert kerítéssel védi a határait. „Ne engedjünk a zsarolásnak! Védjük meg Magyarországot!” – szólt a felhívás, de hogy konkrétan kinek vagy milyen célból, az nem derült ki.
A kilencedik oldalon aztán tovább kalandozhattunk a migrációellenes hírek világában. A vezető anyagból például kiderült, hogy a magyar ellenzék folyamatosan a bevándorlás mellett szavazott az Európai Parlamentben, pedig még az MSZP kutatásából is az derült ki, hogy az emberek 56 százaléka támogatja a kerítést. A vezető anyagot több kis hírrel vették körül, amelyekben egyértelművé tették, kik az ország barátai és ellenségei. A magyar ellenzéken túl ellenségek még a Soros György által pénzelt civil szerezetek, amelyek bevándorláspártiak, és amelyeket a Fidesz bevándorlásellenes kabinetje monitorozni fog. Emellett ott van Ukrajna, amely Szijjártó Péter külügyminiszter szerint megsértette a diplomácia szabályait. Az erről szóló cikk szintén a Magyar Idők, valamit a kormány holdudvarába visszakerült Hír Tv anyagi alapján készült. Végül Gyurcsány Ferenc és a Jobbik is kapott egy-egy lejárató anyagot: előbbit a Matolcsy vezette Magyar Nemzeti Bank üldözné tovább az Altus-ügy miatt, utóbbi pedig a belső konfliktusok kapcsán. Az ellenségek listázása között mindössze egy kis hír lógott ki a sorból: egy rövid beszámoló arról, hogy kik kapták a Nobel-békedíjat.
A felsoroltakkal szemben barátunk viszont – a bebörtönzésekről híres, illiberális – török elnök, Erdogan, aki Budapestre látogatva viszonozza Orbán korábbi látogatását.
És ezzel véget is értek a belföldi és külföldi közös tartalmak.
A lapcomos Kisalföldnél és Délmagyarországnál szeptemberben azt tapasztaltuk, hogy helyenként sikerült felülemelkedni a kormány-szócső pozíción és tárgyilagos tartalmakat gyártani. Ezúttal is vegyes lett a kép – kicsit olyan, mintha a két újság főszerkesztői viaskodnának a hatalommal: megjelentetik a kötelező kormányzati híreket, de becsempésznek egy-egy más típusú üzenetet is. Ilyen lehet például, hogy a „Haza és nagyvilág” oldalon vezető anyagnak nem egy hurrá-optimista, magyar vonatkozású cikket vagy egy migránsozós írást tettek be, hanem egy indonéziai természeti katasztrófát, vagy, hogy a Nobel-békedíjak átadásáról szóló pár sor mellé képet is csatoltak a fekete bőrű kongói sebész-nőgyógyászról. Beszámoltak Göncz Árpád szobrának avatásáról, amennyire lehetett, kerülték a „Sorosozást”, és a címek is konszolidáltak voltak. Sőt, egy rövid hírben arról is számot adtak, hogy az MSZP Kásler Miklós lemondását követeli.
Emellett persze ugyanúgy követték a kormányzati tematikát, mint a Mediaworks lapok: Erdogan Budapestre látogat, figyeli a Soros-pénzeket a Fidesz, folyamatos a jogsértés Ukrajnában a magyar kisebbséggel szemben, Jobbik belharc.
Ugyanakkor írtak a nemzeti gyásznapról, arról, hogy eltűnt az Interpol igazgatója, hogy Romániában népszavazást tartanak a család fogalmáról, hogy Ján Kuciak oknyomozó újságíró gyilkosai merényletre is készültek, és hogy Görögországból mintegy tízezer migráns tér vissza önként a hazájába.
A „Brüsszel emelné az adót” című cikkben viszont csak a kormány véleményét hangsúlyozták, amely szerint az áfa 25%-os maximalizálása az EU-ban csak arra lenne jó, hogy megemeljék a személyi jövedelemadót, és megszüntessék a gyermekek után járó adókedvezményt. Arra viszont már nem tért ki a cikk, hogy jelenleg az uniós tagállamok között csak és kizárólag Magyarország alkalmaz 25%-nál magasabb általános áfakulcsot (27%-ot), vagyis, ezzel az EU áfacsökkentésre kényszerítené az országot. Tehát nem hogy nem emelkedne, hanem egyenesen csökkenne az adó – és ez egyformán érintene mindenkit, míg a családi adókedvezménnyel és az egykulcsos személyi jövedelemadóval főként a jobban keresők járnak jól. Ilyen típusú elemzésre viszont a cikkben nem került sor.
A központi oldalon így összesen 18, főként az MTI-től átvett ír kapott helyet; és természetesen a teljes oldalas kormányzati hirdetést is lehozták.
Meglepő fordulat várt minket azonban a Hajdú-Bihari Napló, a Kelet-Magyarország és az Észak-Magyarország, azaz az Inform Média lapjainak vizsgálatakor. A kiadó (Vienna Capital Partners) tulajdonosa Heinrich Pecina, aki bezárta a Népszabadságot, majd átjátszotta a megyei lapokat Mészáros Lőrincnek, ezúttal nem kapott kormányzati hirdetéseket. A többi újságban megjelenő teljes oldalas „kék” plakát ebből a három lapból hiányzott. Ez azért furcsa, mert már akkor köztudott volt, hogy hamarosan ezek az újságok is Mészáros Lőrinchez kerülnek, és ennek megfelelően a központi oldalukon példásan tolták is a kormányzati propagandát. Vezető anyagban számoltak be az „új kínai selyemútról” és szintén egy nagy anyagban arról is, hogy Romániában arról szavaznak: csak férfi és nő között köttethessen házasság. A cikkben megszólaltatott Soltész Miklós államtitkár persze arra bíztatta az ott élő magyarokat, hogy menjenek el ők is szavazni.
A sok információ mellett azért ezúttal is volt, ami elkerülte a szerkesztők figyelmét. Nem számoltak be például arról, hogy Orbán Viktor ismét magánrepülővel utazott a Vidi meccsére Londonba, csak azt nem tudni, hogy Mészáros Lőrinc 17 milliárd forintos kisgépével vagy Csányi Sándoréval jött vissza. Arról sem írtak a megyei lapok, hogy Hernádi Zsolt Mol-vezér nem hagyhatja el az országot a horvátok által kiadott elfogatóparancs miatt. Nem volt szó többek között arról sem, hogy bezárt a roma önkormányzat iskolája, és milliókkal tartoznak a tanároknak, vagy hogy hogyan hatna a kormányra az uniós áfacsökkentés.
A megyei oldalakon megírták viszont, hogy a nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. minta lehet az agrárcégeknek (erről Lázár János, mint az állam képviselője beszélt egy vezető anyagban a Békés Megyei Hírlapban). Emellett nagy hangsúlyt kapott a mellrák elleni küzdelem, az októberi 6-i megemlékezések, a különböző (egyébként uniós forrásból történő) fejlesztések, egyes oktatási intézmények megáldása, a téli gumi szükségessége, vagy épp a kezdődő tökszezon és az állatok világnapja. Helyi problémafelvető közéleti cikket ezúttal nem találtunk egyik lapban sem.
Két állami hirdetés közt egy harmadik
Nem volt új a nap alatt a 2018. november 6-i központi oldalakon sem.
A Mediaworks-lapok, így a Dunántúli Napló, a 24 óra, a Tolnai Népújság, a Somogyi Hírlap, a Petőfi Népe, a Békés Megyei Hírlap, az Új Néplap, a Nógrád Megyei Hírlap és a Heves Megyei Hírlap ezúttal is egyformán a 6., 7., 8. és 9. oldalon hozták le a „kötelező központi anyagokat”. (A többieknél is csak formailag volt eltérés: más oldalszámot és oldaltörést használtak.)
A hatodik oldalon rögtön egy teljes oldalas MVM reklámmal indítottak – ebben nincs semmi meglepő annak fényében, hogy tudjuk, ömlik az állami pénz a Mészáros Lőrinc féle lapokba. És hogy szám szerint mennyi? Nos, egy ilyen típusú hirdetés nagyjából 1-1,4 millió forintba kerül listaáron.
A hetedik oldalon csak egy cikk tudta megtörni a fantasztikus magyarországi állapotokról szóló híráradatot: jelesül, hogy ötven milliárdos kárt okozott idén a parlagfű a mezőgazdaságban. Ettől eltekintve minden a legnagyobb rendben: „Dinamikusan nő a magyar áruk exportja az ázsiai nagyhatalomba”, „Keresett a magyar gomba külföldön”, „Javul Magyarország versenyképessége”, „Csökkent a jogsértések aránya”, és „Ismét emelkedni fog a minimálbér”.
A nyolcadik oldalon ismét egy reklám következett, méghozzá egy egész oldalas kormányzati reklám a családok évéről. A szöveg: „Szülőnek lenni életre szóló kaland. Ne hagyd ki!” (Ez és a Magyar Villamos Művek Zrt. reklámja tehát összesen kb. 2-2,8 millió forintot hozott a megyei lapoknak fejenként.)
A kilencedik oldalon rögtön ehhez kapcsolódott a vezető anyag arról, hogy indul az új nemzeti konzultáció, amely a családvédelemről fog szólni. Ennek lényege, hogy a magyar kormány „nem a migrációval akarja megoldani a népesedési problémákat, minként azt több európai országban teszik”. Ezután a cikk felsorolta a nemzeti konzultáció kérdéseit, majd azzal zárult, hogy a kormány sokrétű intézkedése ellenére is csak lassítani tudták a népességfogyást. A 9. oldalon olvashattunk még a hazai haderőfejlesztésről a kormányközeli Magyar Idők nyomán (meg hogy az LMP-s Demeter Márta azt állította, hogy Orbán lánya ült egy katonai repülőn, ezért kérjen bocsánatot); hogy gyermekei szeretnék eltemetni meggyilkolt újságíró apjuk holttestét; hogy 112 éves korában meghalt az ország legidősebb embere; és hogy kiváló eredményt ért el a Vajdaságban a Magyar Összefogás. Mindemellett már csak annak a hírnek jutott hely, hogy az 1990-es román-magyar összecsapás miatt strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán panaszolta be a román államot Menyhárt Gabriella ügyvéd.
A tizedik oldalon már nincs hír – ellenben olvasható Pósa Károly, a „legbuzgóbb délvidéki magyar blogger” folytatásos krimije Véres kalászok földje címmel.
Lapcomos Kisalföldből és Délmagyarországból hiányzott a teljes oldalas MVM-es és a kormányzati hirdetés is a gyermekvállalásról. Volt helyette viszont a „Gyógy-ír” elnevezésű oldalon egy nagy anyag arról, hogy ketyegnek azok a bizonyos biológiai órák, úgyhogy a nők jobban tennék, ha időben elkezdenének szülni. A „nemzet fennmaradásához” ugyanis a teljes termékenységi mutatónak tartósan 2,1 felett kellene lennie, amihez a háromgyermekes család az ideális. (Az apákat nem említette a cikk.) A központi oldalakon azonban a két lapnak sikerült rákontráznia a Mediaworks lapok hurráoptimizmusára: itt már egyenesen „Európa növekedési motorjává vált hazánk”, ezért is kerülhetett be a sanghaji expora meghívott „óriások” közé. Emellett viszont sok más eseményről is beszámoltak egy-egy kis hírben. A koncepció némiképp hiányzott a random módon odavetett anyagokból, így kerülhetett egymás mellé az MTA ünnepi rendezvénysorozata, a német alkotmányvédelmi hivatal elnökének nyugállományba helyezése, a szlovákiai migránspolitika és a mexikói menekültek vonulása. Nagyobb baj azonban, hogy a cikkek szereplői gyakran csak azok számára lehettek ismertek, akik kiemelkedően tájékozottak a külföldi közéletben. Magyarázattal ugyanis – hely hiányában – egyik írás sem szolgált, így az információk kontextus nélkül a „levegőben lógtak”. Az olvasók dolgát semmilyen elemzés vagy összefüggésre való rávilágítás nem könnyítette meg. Természetesen innen sem hiányozhatott az új nemzeti konzultáció, a minimálbér-emelés és az 1990-es romániai események miatti panasztétel. A lap alsó sarkába azért ezúttal is befért két ellenzéki hír: egy arról, hogy a Jobbik magyar-székely összetartozás napját akar, és egy arról, hogy az MSZP és a Párbeszéd várhatóan közösen indul az EP-választáson jövőre. Gémesi lemondása a hulladékszállító cég éléről is kapott pár sort, idézve magát a politikust is. Ezzel továbbra is ez a két újság közelítette meg leginkább a kiegyensúlyozott tájékoztatás elvárásait.
A Hajdú-Bihari Napló, a Kelet-Magyarország és az Észak-Magyarország, azaz az Inform Média lapjaiból ezúttal is kimaradt a kormányzati reklám, csak az MVM teljes oldalas hirdetése jelent meg. A fő tematikától viszont ezek a lapok sem tértek el: „Hazánk a sanghaji expó óriásainak listáján van”, indul az új nemzeti konzultáció, ünnepel az MTA, keresett a magyar gomba, kevesebb a jogsértés, és kiváló lett a választási eredmény Szerbiában. Megtudhattuk azt is, hogy Kövér László Dél-Amerikába látogatott, hogy heten lettek a Nemzet Művészei, illetve, hogy Merkel migrációs politikáját bírálta, ellenben Orbánét dicsérte Sarkozy.
A megyei lapok egyikében sem olvashattunk viszont arról, hogy utcára vonulnak a szakszervezetek a cafetériáért, hogy a határon felhúzott okoskerítéssel is egy fideszes vállalkozó cége járt jól, hogy egyre többen fizetnek orvosi ellátásért, mert az állami egészségüggyel nem elégedettek, hogy „a rendkívüli migrációs nyomás miatt” van szüksége új vezetői autókra a kormányzatnak, hogy nem kapták meg beígért béremelésüket a Honvédkórház sürgősségi centrumának szakdolgozói, és hogy azért rúgtak ki egy betegszállítót egy kórházból, mert a Kétfarkú Kutyapárt aktivistája volt.
A megyei oldalakon viszont olyan fontos információkhoz juthattunk vezető anyagok segítségével, mely szerint 40 éves a Cserfa Népdalkör, fejés közben ment el az áram Rábcakapin, hogy „Noncsi szerint a gyümölcs az egészség titka”, és hogy elgázolta egy szekszárdi hölgy kabátját egy autós. Bár politikai-közéleti cikkeket ezúttal se nagyon találtunk a napilapokban, egy furcsaság azért akadt. A Dunántúli Napló egyik helyi cikkét ugyanis az a Máté Balázs írta, aki hivatalosan a Pécsi Újság főszerkesztője, vagyis elvileg nincs köze a Napló tartalmához. Nem ez az első eset egyébként, hogy a Pécsi Újságtól vagy a Mohácsi Újságtól átvesz a Dunántúli Napló híreket, és az sem, hogy Máté Balázs a saját nevén ír bele cikkeket. Mivel a Dunántúli Napló szerkesztőségi névsora nem elérhető az interneten, így nem tudni, milyen minőségben gyárt tartalmakat a DN számára, kinek a megbízásából, vagy, hogy kap-e ezért honoráriumot. Az írás egyébként azt feszegette, hogy az Összefogás Pécsért Egyesület (ÖPE) vezetője (aki egyben önkormányzati képviselő is), Kővári János, vajon kinek a nevében tárgyalgat az elektromos buszok beszerzésének ügyében. Merthogy a városvezetés nem bízta meg ilyen feladattal, ezért jobban tenné, ha abbahagyná fogadatlan prókátori tevékenységét.
Idei utolsó elemzésünk a 2018. december 6-i lapszámokat vizsgálja majd. A fő kérdés az lesz, hogy vajon mennyi változást hoz a lapok tartalmában, megjelenésében a fejlemény, hogy a Mediaworks megvásárolta az Inform Médiát és a Lapcom kiadót (is), majd mindent odaajándékozott a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványnak.
A “Hírek, narratívák, médiumok 2023-2024 – Két időszak és nyolc hírforrás összehasonlító tartalomelemzése” című kutatásunkat bemutató blogsorozat második része. Timár...
A “Hírek, narratívák, médiumok 2023-2024 – Két időszak és nyolc hírforrás összehasonlító tartalomelemzése” című kutatásunkat bemutató blogsorozat első része. Szávai...
A Mérték Médiaelemző Műhely a 2024-es európai parlamenti és önkormányzati választás kampányában 1000 fős országos reprezentatív mintán kérdőíves kutatást végzett....
A Mérték Médiaelemző Műhely a Political Capitallel és a Lakmusszal közös projekt keretében monitorozta 2024 év elejétől a júniusi választásokig...
