A “Hírek, narratívák, médiumok 2023-2024 – Két időszak és nyolc hírforrás összehasonlító tartalomelemzése” című kutatásunkat bemutató blogsorozat második része. Timár János írása.

Korábban a Mérték Médiaelemző Műhely választásokhoz kapcsolódó tartalomelemzéseinek középpontjában –  egy jogilag is értelmezhető fogalom – a kiegyensúlyozottság állt a középpontban. Ezekben a vizsgálatokban elsősorban azt vizsgáltuk, hogy a politikai szereplők mennyire azonos eséllyel érik el az egyes médiumokban a választó közönséget, milyen mértékben, hogyan jutnak szerepléshez.

Mostani, a 2024-es európai parlamenti és önkormányzati választásokhoz kapcsolódó tartalomelemzésünk középpontjába a narratívák kerültek. Itt az aktualitásokhoz kötődő, de a közbeszédben különböző kontextusokban újra és újra felbukkanó elbeszélések megjelenését vizsgáltuk, amelyek keretet adnak a nyilvánosságban aktuálisan megjelenő események értelmezéséhez, pszichológiai funkciójuk szerint lehetőséget adnak az egyén számára, hogy a történésekben értelmet keressen és teremtsen, koherenciát alkosson és kontinuitást észleljen.

A történetmesélés, a bemutatott témák gyakran az ókori népmesék szerepét töltik be a mítoszokhoz, vallásokhoz és transzcendentális misztériumokhoz való viszonyukban. Itt nem egyszerűen a jó és a rossz meséiről van szó, hanem ezek kontextusokban elhelyezett cselekvőiről, cselekvéseiről szóló mesesorozatok jelennek meg. Az újkori mítoszok morfológiai leírásához azonban jól használhatóak a tartalomelemzés hagyományos eszközei: a felmerülő tartalmak kontextusban történő összegyűjtése, a szereplők és szerepeik rögzítése.

A kutatás számomra korábbi kutatói múltam megidézését is jelentette, hiszen a Tömegkommunikációs Kutatóközpontban a múlt század 70-es, 80-as éveiben kiemelten foglalkoztunk a média „napirendkijelölő” funkcióival,  azzal az elmélettel, amely szerint a világ a különböző emberek számára másként néz ki, attól függően, hogy milyen térképet rajzolnak nekik az általuk olvasott újság írói, szerkesztői és kiadói (Bernard Cohen), illetve, azzal, hogy szoros kapcsolatot sikerült kimutatni a média napirend-kijelölése és a nyilvánosság beszédtémái között (Ray Funkhauser).

A Fidesz győzelmi tényezői sorában kiemelt tényező, hogy képes saját kezében tartani a narratívákat, meghatározni a napirendeket, hiszen bármilyen történésről, politikai szereplőről legyen szó, az azonnal elhelyeződik egyszerű ellentétpárok, mint  például: külföldi /magyar, globális/lokális és normális/nem normális mentén.

Ezt a narratíva menedzsmentet mutatja be mostani kutatásunk.

A televíziós és rádiós hírműsorok esetében – a vizsgált napokon a teljes műsorfolyam megtekintése/meghallgatása után – azokat a hírelemeket rögzítettük a szűkített mintában, melyek hazai és külföldi politikai szereplőkkel kapcsolatos ügyeket, és/vagy a nyilvánosságot foglalkoztató politikai és közéleti témákat tárgyaltak, és beazonosítható volt bennük a nyilvánosság kormánypárti és kormánykritikus (ellenzéki) szereplőihez jellemzően köthető narratíva. (A szövegben dőlt betűvel jelzem a tanulmányból származó szószerinti idézeteket.)

A mintába csak a hírműfajok kerültek bele, a véleménycikkek nem.  És ez nehézséget jelentett  a televíziók esetében, mert a TV2 hírműsoraiban nehezen különíthető el a hír és a vélemény. Sommásan fogalmazva a vizsgált időszakban az RTL lényegében úgy működött mint egy, a demokráciákban hagyományos szerepet betöltő médium, informálni, tájékoztatni próbált a saját mércéje szerint hírértékkel bíró eseményekről, míg a TV2 a kormány propagandistájának szerepet vállalta  fel.

Az, hogy egy televízióban a híreket milyen mértékben helyezik el a politikai erők által forszírozott narratívák mentén, önmagában nem igazán megítélhető, az azonban, hogy ez hogyan változik egy-egy időszakban, igencsak árulkodó. A TV2 választási időszakban érdemben megemelt narratívák szerinti hírközlése jól mutatja, hogy ebben az időben a politikai mondandó határozta meg a történések hírbemutatását. Míg az RTL esetében nem különbözött a politikai erőkhöz köthető narratívák bemutatása választási időszakban és azon kívül, addig a TV2 a mostani választási időszakban duplájára növelte azt.

A híradókban szereplő összes hírelem és a narratívák mentén kódolt hírelemek darabszáma a két vizsgált időszakban

Ha azt is megnézzük, hogy melyik politikai erő narratívái milyen arányban szerepeltek, közelebb juthatunk ahhoz, hogy megértsük a vállalt kommunikációs szerepet a televíziók esetében. A TV2 – a nagyszámú narratíva bemutatás ellenére – gyakorlatilag nem közölt kormánykritikus narratívát, csupán a kormányoldal narratíváit jelentette meg. Az RTL esetében mindkét oldal narratívái megjelentek, ha nem is pontosan egyenlő arányban (kormánykritikus narratívák 61% kormányközeli narratívák 39%).

Az összes vizsgált hírforrás közül szinte csak az Origo és a TV2 esetében láttuk azt, hogy a II. időszakra jelentősen „felcsavarták a hangerőt”: sokkal több releváns hírelem, sokkal több narratíva, sokkal több pozitív megjelenés a kormánynak és sokkal több negatív megjelenés az ellenzéknek – minden elemzett aspektusból jól látszik, hogy ez a két médium kampányüzemmódba kapcsolt és élen járt a kormánypártok minden narratívájának, a háborús propagandának a közvetítésében is.

A felcsavarást jól mutatja, hogy a TV2-ben a kormány ellenfeleiről szóló negatív narratívák – mint a hírműsorban leggyakrabban megjelenő narratíva – ötször nagyobb teret kaptak a választási időszakban, mint az egy évvel korábbi hasonló időszakban, így gyakorlatilag a kódolt hírek közel felében ez a tematika jelent meg. Noha az RTL esetében is jelentősen megemelkedett a pártokkal, politikusokkal foglalkozó hírek aránya, ott nem egyszerűen a politikusokat középpontba állító témakörök növekedtek, hanem a kormányzati értékeket és ideológiákat bíráló narratívák, azaz kevésbé a személyek, hanem inkább a tartalmak álltak a középpontban

A történetmesélés megértése szempontjából kiemelt jelentősége van annak, hogy a megjelenő narratívát ki meséli el. A TV2 választási időszakhoz tartozó hírműsoraiban ellenzéki politikus saját narratíváját egyetlen alkalommal sem tudta megjeleníteni, az RTL esetében ugyanebben az időszakban az ellenzéki politikusok a hírek közel egyharmadában, a kormányoldal politikusai a hírek egyhatodában maguk mesélték el az aktuális narratívát.

Jól mutatja a két kereskedelmi televízió hírközléshez való viszonyát az orosz-ukrán háború bemutatása. Míg a TV2 esetében a háborúval kapcsolatos hazai narratívákra építő szerkesztői gyakorlat révén a téma listán második helyre került a háború, addig az RTL esetében nem szerepel ez a téma az első öt között. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az RTL ne foglalkozott volna kiemelten a háború témakörével, csupán az történt, hogy a háborút bemutató, a háborúval foglalkozó híregységek központi eleme nem az egyes narratívák alátámasztását célozta, ezek a híregységek inkább a háború történéseit és a háború okozta veszteségeket mutatták be, de azokat hírként, nem pedig a narratívák igazolásaként használták, így nem kerültek be a jelen elemzés kódolt hírei közé. 

Az RTL és a TV2 részletesen kódolt hírelemeinek témák szerinti toplistája az összes részletesen kódolt hírelem százalékában, időszakonként (%, N= 55/55; 59/117)

Ebben a rövid leírásban érdemes kiemelni azokat a ”műfaji újításokat” is amelyeket a TV2 honosított meg a hírműfaj területén a választási időszakban. Itt nem az egyoldalúságról beszélnék, nem a megállapított jogszabálysértésről (pl. Médiatanács 657/2024. (VIII. 27.) számú döntése) hanem annak szakmai újításairól, hogyan lehet egy tévés hírműsorban megszüntetni a hírszolgáltatást és helyére a hírműfajtól idegen, annak szakmai szabályait nem tisztelő műsoregységeket beilleszteni. Ide tartoznak azok a többször megjelent 9-10 perces egységek, amelyekben a stúdióban vendégként Szentkirályi Alexandra – Gönczi Gábor alákérdezéseire – hosszasan mesélt saját választási kampányáról. Azaz a hírműsor egyötödében (!) a választásokon induló egyik jelölt, beszélgetésnek álcázott keretek között kritizálhatta versenytársát. Ez egy klasszikus „vélemény” műfaj, amelynek köze sincs a tényeket, történéséket eseményeket bemutató „hír” műfajhoz.

Ahogy az is új elem egy választási hírműsorban, ha az egyik jelölt (történesetesen Szentkirályi Alexandra) Facebookra feltöltött kampányvideóit játsszák le változtatás nélkül, akár önálló „híregységként” is egy televízióban.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy Szentkirályi Alexandra versenytársa, a regnáló  Karácsony Gergely a Tényekben a választási időszakban összesen 39 hírelemben jelent meg, minden esetben negatív konnotációval, miközben Szentkirályi Alexandra 28 hírelemben beszélt versenytársa alkalmatlanságáról, esetleg saját elképzeléseiről.