Ez a bejegyzés a Mediadelcom, Horizont 2020-as kutatóprojekt eredményeiről beszámoló blogsorozat 4. része. A 14 országból álló Mediadelcom konzorciumról és a projekt céljairól itt írtunk korábban, a kutatás koncepciójának központi fogalmáról, a deliberatív kommunikációról pedig itt. Szávai Petra írása.

A Mediadelcom kutatóprojekt végső célja annak felmérése volt, hogy az egyes európai országokban mennyire valósul meg a deliberatív kommunikáció, amely a projekt normatív alapvetése szerint a demokrácia legideálisabb formájának, a deliberatív demokráciának a nyilvánosságát jellemzi.

A Mediadelcom kutatói első lépésben kidolgozták a deliberatív kommunikáció elméletét, a teóriát pedig lefordították egy olyan mérhető szempontrendszerre, mely lehetővé tette, hogy a konzorciumban résztvevő országcsapatok ez alapján értékeljék a saját országuk médiájának helyzetét. [1]

Blogsorozatunk előző részében bemutattuk ezt az elméleti keretet és az értékelési szempontrendszert, valamint a kutatómunka első lépéseként született országtanulmányokat is. Ezekben az egyes országok kutatói összegyűjtötték, hogy milyen szakirodalmak, elemzések és adatbázisok állnak rendelkezésre a deliberatív kommunikáció kockázatainak és lehetőségeinek felméréséhez a saját országaikra vonatkozóan. Az elemzés arra is kitért, hogy kik azok a fő aktorok, akik részt vesznek e tudás termelésében, kik és milyen módszerekkel gyűjtenek adatokat, melyek hasznosak lehetnek a Mediadelcom projekt által vizsgált kérdéskörök szempontjából. [2]

A deliberatív kommunikáció kockázatai és lehetőségei Magyarországon

Míg az első országtanulmányok a – korábbiakban már részletesen bemutatott – értékelési szempontrendszer egyes változóit abból a szempontból vizsgálták, hogy milyen tudás áll (ha egyáltalán) rendelkezésre ezek megalapozott értékeléséhez, addig a második országtanulmányokban a kutatók már magát az értékelési munkát végezték el. A megelőzően feltérképezett információk alapján a deliberatív kommunikációt érintő kockázatok és lehetőségek értékelésével az egyes országok médiarendszereinek szinte minden szegletére vonatkozóan sikerült átfogó képet kapni arról, hogy mely területek működnek ideálisan, vagy hol mutatkoznak hiányosságok a deliberatív kommunikáció megvalósulása terén.

A következőkben csak egy rövid áttekintést adunk a tanulmány legfontosabb megállapításairól – minden esetben hivatkozva az eredeti szövegre. Javasoljuk, hogy akit részletesen, a kontextussal együtt is érdekel egy-egy kérdéskör, tekintse meg a teljes elemzést is.

A magyar helyzetet illetően nem meglepő, hogy a tanulmány szerint a hazai médiarendszernek kevés olyan területe van, amely ne rejtene elemi kockázatokat a deliberatív kommunikáció szempontjából. A 2000 és 2022 közötti vizsgált időszakot tekintve folyamatosan romló tendenciák figyelhetők meg. Az okok hátterében rendszerszintű problémák állnak: a törvényhozó hatalom jelentős változásokat kezdeményezett a média- és oktatáspolitikában (5.1. fejezet) valamint a jogalkotásban is (2.1. fejezet), a végrehajtó hatalom a saját és gazdasági elitjének hatalmi és üzleti pozícióinak biztosítása érdekében jár el (3.1. fejezet), az igazságszolgáltatás pedig, amely részben elvesztette autonómiáját (2.1. fejezet), is kiveszi a részét ebben. Mivel a fékek és ellensúlyok rendszere megbomlott, nem meglepő, hogy a média, amelyet gyakran a negyedik hatalmi ágként határoznak meg, nem tud megfelelően működni. [3]

Jogi területen a legfontosabb kockázatok a 2010-es médiatörvények bevezetésével, és az új médiahatóság létrehozásával (2.1. fejezet) keletkeztek, amelynek függetlenségét már akkor sem biztosították intézményi garanciák, és az eltelt idő alatt számos esetben bebizonyosodott, hogy politikai alapon hoz döntéseket, megkerülhető, vagy egyszerűen nem jár el bizonyos kérdésekben. A közmédia szabályozása szintén rendkívül problematikus, elvégre egy több százmilliárd forintnyi adófizetői pénzből fenntartott intézmény szinte teljesen átláthatatlanul működhet (3.3. fejezet). [3]

„Magyarországon sajtószabadság van” – hangzik el gyakran a kritikákra válaszul. A jogszabályi környezet, a jogszabályok szövegszerűen tulajdonképpen biztosítják a sajtó működésének lehetőségét – de  ha megnézzük, hogy e szabályozás hogyan nyilvánul meg a médiapiac gyakorlati működésében, az újságírók mindennapi tapasztalatainak szintjén, akkor egyáltalán nem ezt látjuk. Oknyomozó cikkeket állítanak le, és újságírókat perelnek be adatvédelmi okokra hivatkozva (2.2. fejezet). Közpénzeket érintő ügyeket titkosítanak, közérdekű adatigényléseket tagadnak meg, újságírókat pedig kitiltanak sajtótájékoztatókról és a parlament bizonyos területeiről (2.3. fejezet). A kormány nemzetstratégiai jelentőségűnek nyilvánít egy médiafúziót, és mentesíti azt a Versenyhivatal vizsgálata alól, ami így a médiapiac masszív koncentrációjához vezet (3.1. fejezet). A lojális médiumok állami hirdetési pénzeket kapnak, mindenki más pedig ki van zárva a finanszírozásból vagy támogatásból (3.2. fejezet). [3]

A médiapiac torzulásai a fogyasztásban is megmutatkoznak: a kormánytól független hangok egyre inkább kiszorulnak a hagyományos médiafelületekről, és a digitális platformok felé terelődnek (3.1. és 4.1. fejezet). A közönségnek egyre tudatosabbnak kell lennie ahhoz, hogy megbízható, hiteles információkhoz jusson, vagy hogy a kormány narratívájától eltérő nézetekkel találkozzon. A magyarok hagyományos intézményekbe vetett bizalma egyre csökken – kevés olyan európai ország van, ahol a médiába vetett bizalom olyan alacsony, mint Magyarországon (4.5. fejezet). A pártos hírfogyasztás megosztja az állampolgárok valóságát – ami az egyiknek igazság, az a másiknak hazugság.[3]

A digitalizáció és az ebből fakadó tartalombőség megnyitja az utat a dezinformáció és az álhírek előtt, és komoly tudatosságot igényel, ha valaki megfelelően tájékozott szeretne lenni. A jelenlegi közoktatási rendszer az oktatás minden szintjén elhanyagolja a médiaműveltséget (5.3. fejezet). Az erős központosítás, a lassú technológiai fejlődés, a tanárok elégtelen anyagi és szakmai elismerése mind megnehezítik a gyermekek megfelelő felkészítését a digitális világ kihívásaira (5.1. fejezet). [3]

Ezeket és ezekhez hasonló kockázatok sokaságát azonosítottuk a magyar médiarendszer deliberatív potenciálja kapcsán. A Mediadelcom projekt második magyar országtanulmánya elérhető itt.

A következő részben beszámolunk arról, hogy az országonkénti két-két esettanulmány összehasonlító elemzése hová helyezi Magyarországot a deliberatív kommunikáció kockázatai és lehetőségei terén a többi európai országhoz képest.

A témában ajánljuk:

Urbán, Á.; Polyák, G.; and Szávai, P. (2022). HUNGARY. Critical junctures in the media transformation process. In:. Country case studies on critical junctures in the media transformation process in Four Domains of Potential ROs (2000–2020). Approaching deliberative communication: Studies on monitoring capability and on critical junctures of media development in 14 EU countries, CS2, D-2.1, pp. 279–324. Mediadelcom. https://www.mediadelcom.eu/publications/d21-case-study-2/hun/

Peruško, Z. (Ed.). (2024). European Media Systems for Deliberative Communication: Risks and Opportunities (1st ed.). Routledge. https://doi.org/10.4324/9781003476597

Ez a projekt az Európai Unió Horizont 2020 kutatási és innovációs program támogatásában részesült a 101004811 számú támogatási szerződés alapján.

A kiadvány tartalmáért kizárólag a Mediadelcom felelős, és az nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió véleményét.

Hivatkozott irodalmak:

[1]Harro-Loit, H. & Lauk, E. (2022). Introduction. Mapping risks and opportunities concerning deliberative communication in 14 European countries In: Approaching deliberative communication: Studies on monitoring capability and on critical junctures of media development in 14 EU countries. D-2.1. Mediadelcom

[2] Polyák, G.; Urbán, Á.; Szávai, P. (2022). HUNGARY. Risks and Opportunities Related to Media and Journalism Studies (2000–2020). Case Study on the National Research and Monitoring Capabilities. In: Studies on national media research capability as a contextual domain of the sources of ROs. Approaching deliberative communication: Studies on monitoring capability and on critical junctures of media development in 14 EU countries, CS1, D-2.1, pp. 213–260. Mediadelcom.

[3] Urbán, Á.; Polyák, G.; and Szávai, P. (2022). HUNGARY. Critical junctures in the media transformation process. In:. Country case studies on critical junctures in the media transformation process in Four Domains of Potential ROs (2000–2020). Approaching deliberative communication: Studies on monitoring capability and on critical junctures of media development in 14 EU countries, CS2, D-2.1, pp. 279–324. Mediadelcom. https://www.mediadelcom.eu/publications/d21-case-study-2/hun/