Közvéleménygyártás a híradókban

A DRI (Democracy Reporting International) és a Mérték együttműködésének eredményeként tartalomelemzés módszerével vizsgáltuk a menekültügy/népszavazás témakörének bemutatását az öt legjelentősebb tévécsatorna hírműsoraiban. A kutatás főbb eredménye – súlyos elfogultságról tett tanúbizonyságot és egyértelműen kampányolt a nem szavazatok érdekében az M1 állami televízió – már megjelent a népszavazás estéjén. Most az adatokra alapozó, de valamivel szubjektívebb beszámolóval mutatjuk be a kutatás néhány további eredményét. Timár János írása

Hasznos dolog lehet a valóság megismerése szempontjából egy, a tartalomelemzés módszerét választó kutatás. Megerősíthet, igazolhat más tudások alapján kialakult képet, véleményeket (és persze cáfolhat tévképzeteket, előítéleteket). De nem pusztán a megerősítés a célja az ilyen tudásnak, hanem olyan új ismeretek bemutatása, összefüggések feltárása is, amelyek kevésbé nyilvánvalóak, kevésbé láthatóak. A tartalomelemzésnek ez alkalommal azt a változatát választottuk, amikor számokkal, gyakorisággal próbáljuk feltárni, hogyan működik a média világa.

Ez a kutatás[i] nem arról szólt, hogy sorskérdés-e vagy sem a magyarság számára a menekültügy, ahogy arról sem hogyan kellett viselkedni a népszavazás során, csupán arról, hogy ezt a valóban lényeges kérdést, hogyan, mennyire sokoldalúan mutatták be a televíziók, segítették-e az ország lakóit, a szavazásra jogosultakat abban, hogy minél megalapozottabban tudjanak dönteni? Segítették-e az Alaptörvényben is megfogalmazott demokratikus közvélemény kialakulását? A kutatás főbb adatait és eredményeit a DRI közzétette és számos közlés jelent meg a magyar sajtóban is (itt és itt).

Most lássunk egy szubjektívebb, néhány témára fókuszáló beszámolót a kutatásról, olyat, ami nem egyszerűen a „kormánypártiság-ellenzékiség” mentén követi a magyarországi televíziós hírszolgáltatás működését!

Megerősítés

Kezdjük a megerősítéssel! Az olykor közszolgálatinak nevezett állami csatorna talán a várakozásokat is meghaladóan egyszerűen a kormányzat szolgálóleányaként működött. Nem csak azért, mert „tolta” – egyesek szerint túltolta – a menekültkérdés/népszavazás témakörét. A témával legtöbbet foglalkozó magántulajdonú csatornához, a HírTV-hez képest is kétszer annyi időt szánt erre a híradóiban, ami egyben azt is jelentette, hogy az esti főhíradó időtartamának majdnem felét ez a téma töltötte ki. Nem egyszer, nem kétszer, hanem szinte állandóan. Gondolhatnánk, hogy az MTVA-nál dolgozó szerkesztők hitték el leginkább (és próbálták vélhetően nem kis sikerrel elhitetni a nézőkkel is), hogy itt most valóban a magyarság megmaradásáról van szó. Az esti híradókban rendszeresen 10-12 hír foglalkozott a témával, függetlenül attól, hogy volt-e tényleges esemény, történés vagy sem. Ezzel az M1 Híradó megszűnt a világban és itthon zajló történésekről, eseményekről a széles körben elfogadott sztenderdek szerint hírt adó műsor lenni. A feladat teljesítése komoly műfaji zavarokat is okozott, hiszen például egy félórás mozgóképes esszé a „röszkei csata” egyéves évfordulójára csak úgy volt előállítható, hogy elképesztően sok kép- és témaismétléssel, de aktuális esemény nélkül kellett kitölteni az időt.

 Ahogy híradós remekmű volt a „no-go” zónákkal kapcsolatos műsorrész is. A vélhetően egy éppen jól futó „kampányguru” ötletéből kipattant, majd nagy karriert befutó téma, amely leginkább a BBC Szijjártó Pétert faggató interjúja miatt kelt önálló életre, az MTVA munkatársait arra ösztökélte, hogy a téma érdemi feldolgozása helyett látványos körkapcsolással cáfolják a BBC-ben elhangzottakat. Az egyszerre öt helyről zajló bejátszásokban a külföldi tudósítókra hárult a feladat, hogy élőszóban cáfolják külföldi politikusok, sajtóban dolgozók állításait, akik szerint nem jellemző Európára, hogy lennének olyan települések, településrészek ahova „fehér ember nem teheti be a lábát”. Kínjukban szegények hosszan beszéltek arról, hogy a nagyvárosokban vannak turisták által kedvelt, frekventált helyek, ahova idegenforgalmi látványosságok miatt gyakran mennek külföldiek, míg az idegenforgalmi érdekességgel nem rendelkező helyeket kevésbé látogatják a külföldiek. A végső tromfot Németh Balázs műsorvezető adta, aki a bejátszás közben elmesélte, évekkel ezelőtt neki is volt olyan kalandja, hogy Marseille-ben egyszer megpofozták.

Beszűkült világ

Beszűkült világról fest tanulságos képet, hogy az öt híradó menekültkérdést is érintő híreinek kevesebb, mint tizede foglalkozott Európán kívüli – az arab világot vagy fekete Afrikát érintő – történésekkel. Feltárni, bemutatni a menekült hullám okait, az azt kiváltó, térségben zajló folyamatokat a televíziók nem tekintették feladatuknak. Mindössze a hírek 4 százalékában jelent meg bármilyen módon a menekültkérdés háttere, okai és ebben nem igazán különböztek az egyes csatornák

De még a népszavazás célkeresztjében álló Európai Unió területén zajló folyamatok is csak kéttizednyi hírt érdemeltek, a hírek középpontjában a magyarországi események álltak. A televíziók úgy gondolták, ha meg akarnak mutatni valamit erről a problémáról, akkor leginkább félelmet keltő történéseket mutatnak. Ebben az M1 és a TV2 járt az élen, náluk a hírek 70-72 százalékában jelent meg a téma veszélyeit taglaló közlés. Az M1 után átváltani az RTL-re kifejezetten „üdítő” volt, ott ugyanis a híradó jelentős része arról szólt, hogy magyar ember ölt magyar embert, ők verekedtek vagy szenvedtek balesetet, a mindennapokban megjelenő erőszak önmagában volt hír, nem a menekültkérdés kapcsán.

Tipikus volt az a témafeldolgozás ahol magyar politikusok, politika közeli szereplők bölcsességeit lehetett hallgatni. Az MTVA például hosszú külön híregységekben mutatta be, hogy a Fidesz politikusai hogyan kampányolnak szerte az országban a szavazási részvétel és a nem szavazat mellett. Impozáns volt, hogy naponta négy-öt fórumról hallottuk ugyanazt a szűk üzenetet, megerősítve azzal a sajátos szerkesztési megoldással, hogy a műsorvezető elmondta: XY erre járt és sorskérdésnek minősítette a népszavazást, majd jött a mozgóképes tudósítás, ahol XY elmondta, hogy sorkérdésnek tekinti a népszavazást.

Ez a szerkesztési technika – a felkonferálás elmondja ugyanazt, ugyanazokkal a szavakkal, amit utána a hírben hallunk – azonban nem csak M1 híradóit jellemezte. A többi televízióra is jellemző e technika, ami vélhetően egyfajta sulykolási sztenderd követése lehet. Azt mindenképpen jelzi, hogy a televíziók nem akarnak, nem mernek saját maguk által kialakított információt hozzátenni a hírekhez. (hozzájárulhat ehhez a jelenlegi joggyakorlat is, amely a hír és a vélemény szétválasztása címén meglehetősen nehézzé teszi a hírek értelmező, segítő bemutatását).

Sokoldalúság

A belső pluralizmusnak nevezett sokoldalúság egyik fontos mutatója, hogy egy adott hír kapcsán mennyire engedi a szerkesztés az egymással vitatkozó nézetek képviselőinek egy híregységben történő megjelenését. Az M1 szinte nem ismeri ezt a gyakorlatot, ott mindössze a hírek 6 százalékában fordult elő, hogy egymással vitatkozó nézetek jelentek meg egy hírben. A többi televíziónál ennél lényegesen magasabb volt ez az arány, egynegyed körül mozgott. Egyedül az RTL híradóinál tűnik úgy, hogy a nézetek ütköztetése szerkesztőségi politika, ott a hírek majdnem felében rögzíteni lehetett a kormány álláspontját, illetve a nem kormánypárti álláspontot segítő vélemények egyidejű megjelenését. Az eltérő vélemények bemutatásának módja azonban itt sem (ahogy más televíziók esetében sem) támogatja igazán a nézőt abban, hogy jobban eligazodjék. A bemutatás az M1 és a Tv2 kivételével ugyan formálisan eleget tesz a kiegyensúlyozottság követelményének, azonban a néző eligazodását segítő, értelmező további információk már nem hangzanak el. Hiába tűnik kiegyensúlyozottnak a kormánypárti és az attól eltérő vélemények megjelenítésére szánt időtartam tekintetében (fele-fele) az ATV és a HírTV, szemben az M1 és TV2 gyakorlatával (kilenctized – egytized), az eligazodást, a hír elhelyezését segítő további közlések hiányában a néző csak a már meglévő tudásai, ítéletei mentén tudja elhelyezni az éppen zajló eseményeket.

Jól mutatja a szerkesztőségi politikákat, hogy a menekültkérdés/népszavazás témakörben született hírek kormánypárti vagy ellenzéki bemutatása során a megjelenő szereplők háromnegyede politikus volt és ebben a szerepben fejtette ki a véleményét.  Tárgyilagos, azaz nem a kormány vagy az ellenzék véleményét bemutató közlés csak elvétve volt látható, mindössze a híradók 13 százalékában jelent meg ilyen mondandóval interjúalany, vagy hivatkozott szereplő. A téma tárgyalását a politikai szereplők véleményének közvetítése uralta, a szerkesztőségek e mentén tematizálták a kérdést.

Nyelvpolitikai küzdőtér

„Az itteni torzulás veszélye abban áll, hogy … a nyelv politikai célzatú formálására és átformálására specializálódva mintegy kihúzzák a talajt a demokrácia alól, amennyiben a célzatos politikai nyelvi átdefiniálásokkal és ezek sulykolásával „preformálják” a közvélemény alakulását.” írta Pokol Béla még 2004-ben, egy nagyon eltérő kommunikációpolitikai kontextusban. A menekültkérdés kapcsán jól bemutatható, hogy a szóhasználat hogyan alakítja a tartalmat. A M1, a TV2 és a HírTV, híreinek felében használta a migráns kifejezést, míg az RTL és a ATV esetében ez az arány mindössze 10, illetve 20 százalék volt. Ugyanakkor a menekült kifejezést az M1 gyakorlatában, mindössze a hírek egyötödében jelent meg, míg a többi televízió híreiben ez 40-50%-os gyakorisággal szerepelt. Az illegális kifejezés az M1 és a Tv2 gyakorlatában szerepelt, a másik három csatorna szinte nem is használta ezt a jelzőt. Ahogy a terror szó is ennek a két csatornának a repertoárjában szerepelt, a TV2 műsorában minden ötödik hírben megjelent ez a kifejezés a menekültkérdéssel összefüggésben és az M1-nél is minden tízedik hírben használták ezt a szót. A másik három csatorna a menekültkérdés hírei kapcsán csak egészen ritkán kapcsolta össze a két témát.

Gyászos képet fest a kutatás a magyarországi televíziós híradózás fontosnak hitt fórumairól. Abban ugyan van különbség az egyes csatornák között, hogy mennyire direkt eszközei a kormánypropagandának, abban azonban már kevésbé, hogy képesek-e kilépni a kormányzat diktálta tematikai kurzusból. A tapasztalatok szerint ebben a küzdelemben a kormány győzött. A televíziók híradói nem segítették egy demokratikus közvélemény kialakulását csupán bemutatták a jelenlegi – meglehetősen lehangoló – politikai paletta működését.

 

 

[i] A kutatás az öt „nagy” televíziós csatorna szeptember 9-22 közötti esti, egyórás hírműsoraiban megjelenő, a menekült kérdéssel, illetve a népszavazással foglalkozó híregységekre koncentrált. A híradók egészéről rögzítettük az alapadatokat, illetve a témánkhoz kapcsolódó hírelemek számát, időtartamát, híradón belüli elhelyezkedését, az egyes híregységek esetében pedig a hírek témáját, helyszínét, a szereplőket, a médiamunkások tevékenységét. Mind a híradók egészéről, mind az egyes hírekről rögzítettünk olyan információkat is, amelyek azt jelezték, hogy az adott egység a kormány álláspontját támogató, a kormány álláspontjától eltérő véleményeket támogató, vagy ezt a két dimenziót nem érintő, kizárólag tárgyilagos beszámolók hangzottak el.  A kódutasítás elérhető a Mérték Médiaelemző Műhely honlapján.