Fél éven keresztül elemeztük a megyei napilapokat havonta egy alkalommal.

81%

Év végéig még

19 885 062 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Hogy miért? Mert bár a megyei lapok előfizetőinek száma jelentősen csökkent az elmúlt években, még így is 400 ezer példányban jelennek meg naponta, ami nagyjából 1,5 millió olvasót jelent. Fontos tudni, hogy hozzájuk milyen információk és milyen köntösben jutnak el, hiszen ez jelentős befolyásolhatja az ország helyzetéről, a helyi politikáról és akár az egész világról alkotott képüket, emellett a pártpreferenciájukat is meghatározhatja. Kérdés volt tehát, hogy megpróbálják-e manipulálni az olvasókat, vagy elfogulatlanul, a mindenkori sajtóetikai alapelveknek megfelelően tájékoztatnak.

Hogyan csináltuk? Elemzésünkben azt vizsgáltuk, miről és hogyan írtak a megyei napilapok egy-egy adott napon, voltak-e közös központi tartalmak, egyformán megjelenthetett-e minden politikai vélemény és szereplő vagy torzítottak valamilyen irányba a cikkek. Az elemzés nem terjedt ki a nem közéleti cikkekre (ld. sport, szórakoztatás, PR cikkek stb), csupán a központi és megyei közéleti oldalakat vettük górcső alá.

Mi tapasztaltunk?

• A vizsgált számokban (mind a 18 lapban) ugyanazok a központi hírek jelentek meg, csak kiadónként más-más szerkesztésben és hangsúllyal. Ezen a KESMA belépése és az új tulajdonosi kör sem változtatott, legalábbis az első decemberi számokon még nem látszott a teljes központosítás. A belföldi hírek fókuszában a kormányzati sikerek álltak, a külföldi hírek pedig többnyire az adott ország problémáiról szóltak. A központi oldalak ugyanakkor konzekvensen elhallgattak olyan országosan felkapott témákat, amelyek a kormányra nézve kellemetlenek lehettek volna (és máshol nyilvánosságot kaptak). Az írásokhoz használt illusztrációk, fotók szereplői szinte mindig a kormány képviselői közül kerültek ki, lehetőleg minél előnyösebb pozícióban. Gyakori volt, hogy a megyei oldalakon is kormánypárti képviselőkkel, államtitkárokkal interjúztak, sokszor egy teljes oldalon keresztül. Ha szakértőre vagy elemzőre volt szükség, akkor leggyakrabban (a TV2-ből és a köztévéből is jól ismert) Deák Dániel politológust, a kormányközeli Figyelő munkatársát szólaltatták meg.
• A cikkekben szinte soha nem ismerhettük meg az ellenzék véleményét egy adott témáról, emellett az ellenzéki pártok rendre negatív konnotációval jelentek meg. Ez főként úgy valósult meg, hogy a pártok ügyeiről a Fidesz vagy a kormány tudósításából értesülhettünk, első kézből a legritkább esetben. Az ellenzéki pártok mellett hasonló szerep jutott a „sorosista” civil szervezeteknek és magának Soros Györgynek is.
• A központi oldalakon viszonylag kevés volt a saját anyag, gyakran a vezető híreket is más (kormányközeli) médiumoktól vették át. A legtöbbet hivatkozott sajtóorgánum a Magyar Idők volt, de a Magyar Hírlaptól, az M1 híradóiból, a Kossuth Rádiótól, a 888.hu-tól és a kormány holdudvarába visszakerült Hír TV-től is gyakran idéztek a Mediaworks lapok. A KESMA előtt az Andy Vajnához és Pecinához tartozó kiadványok inkább az MTI híreit használták fel, de forrásmegjelölés és szerző nélkül is jelentettek meg anyagokat. Ezek voltak egyébként azok a lapok is, amelyek időközönként valódi újságként és nem kormányszócsőként működtek, felvetettek és megjelentettek ellenzéki indítványt vagy épp helyi ügyeket.
• A megyei lapok minden alkalommal tartalmaztak kormányzati hirdetést vagy olyan cégek hirdetéseit, amelyek legalább részben államiak (ld. MVM, Eximbank stb.). Egy-egy ilyen oldal a vállalkozások számára 1-1,4 millió forint listaáron, ami azt jelenti, hogy minden lap fél év alatt hatmillió forintot biztosan kapott az államtól. Ha minden napra jutott állami hirdetés (erre a vizsgálat már nem terjedt ki), akkor ez havonta 20 millió forint feletti összeget jelent, fél évre pedig 120 millió forintot meghaladó összeget – laponként. Ha mind a 18 megyei napilapra érvényesek a leírtak, akkor az állami hirdetések a 2,1 milliárd forintos értéket is meghaladhatták fél év alatt. (Ennek piactorzító hatásáról itt lehet olvasni.)
• Összességében a megyei híreket tartalmazó oldalakról elmondható, hogy hiányzott belőlük a helyi politika, az oknyomozás, ellenben egyre nagyobb teret hódítottak a szolgáltatások, a képes riportok, fesztiválbeszámolók, programajánlók, krimik és színes hírek. A lapok a bulvárosodás irányába mentek el, közélettel csak a fejlesztések erejéig foglalkoztak. A tendencia szándékos. Már a 2016-os tulajdonosváltásnál leszögezték a Mediaworks szerkesztőségeiben, hogy megváltoznak a prioritások: ami korábban kiemelt fontosságú volt (a helyi politika, a konfliktusok), az háttérbe szorul vagy teljesen megszűnik, míg a korábban sokadrendűnek tartott témák (mint az óvodások, iskolások szereplései stb.) nagyobb hangsúlyt kapnak.  Így kerülhettek címlapra olyan események – mint a Nyuszi Csoport kakaópartija, vagy hogy miért nem volt hideg sör a méhkeréki kocsmában – amelyek korábban legfeljebb kishírben (sem) jelenhettek meg. Ennek ellenére ritkán, de előfordult, hogy a megyei oldalakon felbukkant egy-egy problémafelvetés. Ebben az esetben azonban kétféle forgatókönyv létezett: 1. van probléma, de az önkormányzat/a kormány hamarosan megoldja, 2. van probléma, de ez a kormányzástól független. A problémák mikroszinten történő bemutatása így nem adhatott teljeskörű képet egy-egy rendszerszintű hibáról, mint például a munkaerő-, szakember- vagy orvoshiány. Emiatt a cikkek azt sugallták, hogy egyedi problémáról van szó, a teljes állami rendszer viszont jól működik. Ami nyilván nem minden esetben igaz, hiszen ha csak az orvoshiányt nézzük, vannak falvak, ahol több mint tíz éve nincs háziorvos. Erről pedig nem az adott település tehet.
• Bár a magánkézben lévő sajtóorgánumoktól nem várható el olyan kiegyensúlyozott tájékoztatás, mint a közszolgálati médiumoktól, az ilyen szintű torzítás a 2016-ot megelőző tíz évben nem volt jellemző a megyei lapokra. Nem szabad elfeledkezni ugyanakkor arról sem, hogy a megyei lapoknak sokféle olvasói igényt kell kielégíteniük: tájékoztatást, szórakozást, szolgáltatást, egyúttal fórumot is kell biztosítaniuk a helyi közélet számára, mindezt 14-16 oldalon. Más kérdés, hogy az alapvető sajtóetikai szabályok betartása, így például a „minden érintett fél megszólaltatása” vagy az objektivitás elvárható lenne akkor is, ha a kiadó magánszemély vagy egy profitorientált cég.
• Azt egyelőre nem tudni, hogy a teljes központosítás mennyire nyírbálja majd meg a maradék szerkesztői szabadságot, lesz-e lehetőség konfliktusok bemutatására, problémák felvetésére, az ellenzék megszólaltatására, vagy a legapróbb részletekig kontrollált és egységesített lesz-e minden tartalom. Erre pár hónap múlva érdemes visszatérni, amikor már kialakultak és megszilárdultak az új módszerek. Ez főként a tavaszi európai parlamenti és az őszi önkormányzati választások után lehet időszerű kérdés.

Katus Eszter szabadúszó újságíró (korábban 9 évig a Dunántúli Napló tudósítója)