Miből éljen az online hírmédia, és hogyan őrizze meg a közönségé? David Chavern a News Media Alliance elnöke az amerikai hírmédia helyzetét elemzi, de a felvetett problémák európai és magyar környezetben is jól érthetők.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az újságírók és szerkesztőségek egy különös paradoxonnal találták szembe magukat: bár az internetes hírközlés több millió új olvasót hozott, a platformok finanszírozása egyre nehezebb. A tech-óriások beleszólnak a tartalomgyártás folyamatába, az olvasók kezdik elveszteni a hírekbe vetett bizalmukat. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, le kell rombolnunk pár alapvető tévhitet arról, hogyan is működik a híripar.

1. A “kattintások” finanszírozzák a szerkesztőségeket

“Minél többen tekintenek meg egy oldalt, az annál több bevételt tud szerezni a hirdetéseken keresztül”, írta a Stanford kutatója 2018-ban. “Ez alapján a nagyobb forgalmú cikkek előtérbe kerülnek a tartalmas, minőségi írásokkal szemben.” A Google valóban a népszerűbb cikket dobja fel először a keresés során, azonban ez nem a teljes kép a bevételek szempontjából.

A valóság az, hogy a fejlett algoritmusok és adatgyűjtési módszerek által a személyre szabott hirdetések nagy része a Google-on és a Facebookon keresztül jut el az olvasókhoz, a bevétel ezért ezekhez a tech-óriásokhoz kerül. Mivel ezek a cégek átvették az irányítást a hirdetések felett, még akkor is náluk és az egyéb közvetítőknél landol a bevétel, ha az olvasó egy konkrét hírportálon találkozik a reklámmal. Kutatások szerint a hírportálok csak 50 centet kapnak minden dollárból, ami az oldalukon megjelenő hirdetésekből befolyik. Ezért van az, hogy a hírportálok a feliratkozásokat és a közvetlen olvasói hozzájárulás egyéb módjait helyezik előtérbe.

2. Az előfizetések megtermelik az újságírói keresetet

Ben Thompson tech-szakértő szerint a helyi hírportálok számára az egyetlen választás az előfizetésekre alapozó üzleti modell. Hasonlóképp gondolkodik Jennifer Hoewe és Brett Sherrick médiakutatók, akik egy friss írásukban az amerikai helyzetet vizsgálva azt állítják, hogy “ha az amerikaiak minőségi híreket szeretnének kapni, hajlandónak kell lenniük fizetni érte”. 

Sok kiadó sikeresen tudja alkalmazni az előfizetési rendszert. A New York Times például nemrég érte el a 6 millió digitális előfizetőt, a The Washington Post nagyjából 3 milliónál tart. Bár az elmúlt években hatalmasat ugrott a feliratkozók száma, az olvasók kapacitása sem végtelen; nekik is ki kell válogatniuk, milyen portálokra tudnak és akarnak költeni. Ezen kívül sok olyan tévé- és rádiószolgáltatás költözik internetes felületekre, amiknek eredetileg nem volt közvetlen előfizetői díja, ezért sokkal nehezebb megmaradniuk az online térben.

Mindemellett az információ elérésében létrejön egy szakadék az előfizetők és az átlagos olvasók között, mivel több hírportálon bizonyos tartalmak csak feliratkozás után megtekinthetők. A széleskörű, mindenkihez elérő újságírás túléléséhez a platformoknak nagyobb részesedésre lesz szüksége a bevételekből. A zeneipar már megmutatta, hogy igenis lehetséges egy jól működő, nagy jövedelmet hozó iparágat működtetni úgy, hogy a tartalmak minden érdeklődőt elérjenek valamilyen formában.

3. Az amerikai szerkesztőségek Trumptól függenek

Ahogy Len Mooves, a CBS akkori elnöke 2016-ban kijelentette, “Trump hatalomra jutása lehet, hogy nem a legjobb Amerikának, de annál jobb a CBS-nek”. Általánosságban elmondható, hogy az amerikai hírportálok forgalma Trump 2016-os megválasztása óta megugrott. A választás napján a TheStreet adatai szerint a Guardian híroldal addig soha nem látott mértékű előfizető-növekedést tapasztalt. A híriparban sokan aggódnak, hogy Trump januári leköszönésével a feliratkozóktól is búcsút kell majd venni.

Bár nem titok, hogy több online portálon az előfizetők száma jelentősen nőtt a Trump-korszak alatt, nem feltétlenül kell erre egyenes összefüggésként tekintenünk. Több tény is utal arra, hogy a közönség politika iránti érdeklődése nem csak egyetlen embernek köszönhető. Az előfizetők számának bővülése több nagyobb portál esetében átmenetinek bizonyult, a kisebb oldalak pedig nem igazán tapasztaltak növekedést a 2016-os elnökválasztás során. A digitális hírfogyasztrók száma 2015 és 2016 között a Trump-kampánynak köszönhetően 12 százalékkal növekedett, a választás után azonban a vihar elcsendesedett, a feliratkozók száma visszaállt az elmúlt évtizedben tapasztalható lassú, de biztos bővülési arányra. Ezt a bővülést a helyi portálok is tapasztalják, még úgy is, hogy ritkán foglalkoznak Trumppal kapcsolatos hírekkel.

4. Majd a milliárdosok megmentenek

2014-ben arra a kérdésre, hogy meg tudják-e menteni a milliárdosok a híripart, a CNN egyik rovatvezetője így válaszolt: “a milliárdosok a legnagyobb nevű újságokba fektettek be és megteremtették nekik a lehetőséget, hogy áthelyezzék magukat az online térbe”. Mások szerint az újságírás egyetlen reménye a gazdag “szőke hercegek”, akik majd befektetnek az újságokba és visszarántják őket a csőd széléről. 

Multimilliárdosok és vagyonos alapítványok előszeretettel vásárolják fel a legnagyobb médiavállalatokat. Jeff Bezos, az Amazon alapítója a The Washington Post tulajdonosa, Patrick Soon Shiong egészségügyi vállalkozó 2018-ban felvásárolta a Los Angeles Times-t. Ennek ellenére úgy tűnik, nincs elég mecénás, hogy bebiztosítsák az egész híripart. A jelentkező lovagok általában a már nagy hírnevű újságokat létesítik előnyben, és nem marad, aki segítsen a kisebbeken. Ráadásul még a leggazdagabbak is elvárják, hogy a lapok pénzügyileg önfenntartóak legyenek.

A véleményszabadság kérdése is felmerül: míg a tulajdonosok a legtöbb esetben nem szólnak bele, mit közöljön az adott lap, mégis a legtöbben a gazdasági és politikai érdekektől független híreket szeretnének olvasni. A gazdasági függetlenség tehát kulcsfontosságú az újságírói függetlenség érdekében.

5. A “Spotify-módszer” megoldja

Sokan úgy gondolják, hogy az újságírás jövőjét jelentik majd az olyan összesítő oldalak, mint az Apple News vagy a Google News, amelyeken keresztül a felhasználó egy belépéssel több híroldal tartalmait egyszerre elérheti. A Spotify zenéihez hasonlóan ebben az esetben a cikkek egy közvetítő szolgáltatón keresztül érhetők el, ami a felhasználó számára jó üzletnek tűnik. A Vox beszámolója szerint az Apple a kiadóknak és szerkesztőségeknek kifejezetten azzal reklámozta a szolgáltatását, hogy az majd “megmenti az újságírást”.

Annak ellenére, hogy a híraggregáló oldalak és alkalmazások gyorsan felfutottak, ez az üzleti módszer mégsem bizonyult hosszútávon fenntarthatónak. A holland Blendle, melynek cikkenként kell fizetni a feliratkozás helyett, nem tudott elég profitot termelni a tavalyi évben, és úgy tűnik, megváltoztatja fizetési módszereiket. Az Apple News+ magas számokkal indított (200.000 előfizető 9.99 dolláros havi díjjal), az előfizetések számának növekedése mégis megakadt. A Google News, bár nagy forgalmat generál, kevés részesedést biztosít a kiadók számára. A Flipboard, amin keresztül az olvasók megadhatják az általuk előnyben részesített témaköröket és összerakhatják a saját “újságukat”, nem generál nagy forgalmat.

A zeneszolgáltatások azért működnek jobban, mert már kialakult az iparágban egy erős jogi háttér, ami segíti, hogy a Spotify-hoz hasonló szolgáltatásokkal a tartalomgyártók kedvező profitot termeljenek. Bár már vannak próbálkozások, a híriparban még nem alakult ki ilyen szabályozási konszenzus.

Az írás az alábbi cikk összefoglalása: David Chavern: Five myths about the news business, The Washington Post 2020. 12. 04. Az összefoglalót készítette Nyirádi Boglárka.