Tények, vita, párbeszéd – mi maradt a sajtószabadság hagyományos pilléreiből a Facebook és a Google uralta nyilvánosságban, és mi maradt belőlük a Fidesz által letarolt nyilvánosságban? Mester Zoltán A sajtó szabadság című rendezvényen 2018. november 28-án elhangzott nyitóbeszéde.

A hír szent, a vélemény szabad!

Mindig úgy éreztem, hogy ez a Pulitzer-idézet annyira tömör, olyan lényegre törő és elemi, hogy jelentése és üzenete teljesen időtálló.

Mégis, most száz évvel a mondat születése után ott tartunk, hogy kifordult magából.

Ma a vélemény szent, a hír szabad.

A saját véleményünk olyannyira szent lett, hogy meg sem halljuk a másik véleményét. Nem dialógust, kulturált vitát kezdeményező gondolatként tekintünk a véleményre, hanem kinyilatkoztatásként, oldalválasztásként és ítéletként is. Szent, mert ma a vélemény felvállalása súlyos következményekkel jár az egzisztenciára nézve.

Mindeközben a hír szabad: szabad prédája a sajtó azon részének, amit a hatalom befolyásol, finanszíroz, közvetve vagy közvetlenül irányít. A hír, a tényközlés sérthetetlensége, a valóság tudósítása az egyik legnagyobb illúzióvá vált. A hír hatalom eszköze lett, a propaganda nem pusztán csúsztatásokra, elhallgatásokra használja, de álhír-gyártásra, dezinformálásra, uszításra,  gyűlöletkommunikációra és egyszerűen hazugságok terjesztésére is.

A magyar sajtóban nap mint nap történnek olyan események, a magyar sajtóval nap mint nap történnek olyan dolgok, amik néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlenek voltak. Nem rémálom, nem fantázia, hanem a valóság a kritikai hangot képviselő, a független és/vagy ellenzéki médiumok fokozatos elnémítása, vegzálása, hitelrombolása, felvásárlása vagy egyik napról a másikra történő beszüntetése.

Szűkül a sajtó még szabad tere.

Nem látni, hogy ez meddig fog tartani (csak jósolni lehet), vagy ki lesz a következő áldozat, akit a hatalom a maga képére formál. Amiben viszont feltétlenül biztos vagyok: ez ellen lehet, kell és tudunk is tenni. És a mai napon, most kell elkezdeni.

Többek között az itt megjelent érdeklődők és szakmabeliek felelőssége, az itt lévő újságírók és újságolvasók munkája a záloga annak, hogy majd egyszer a sebek begyógyuljanak, a párbeszéd meginduljon, visszatérjen a tisztesség, a sajtóetika és a közszolgálat a magyar médiába, hogy a hír szent, a vélemény pedig újra szabad legyen.