Bezárás
elemzés

Politikai Propaganda Indikátor

Mérhető-e a folyamatos kormányzati propaganda hatása a választókra? A Politikai Propaganda Indikátor egy fontos kísérlet ennek a kérdésnek a megválaszolására. Az indikátor azt vizsgálja, hogy a közönség mekkora része találkozott a kormányzati propaganda üzeneteivel, és mekkora része fogadta el az abban foglalt állításokat, illetve kikhez nem jutnak el a nem propaganda-jellegű hírek. Vicsek Ferenc újságíró, a Dimenzió Média Alapítvány vezetője vendégblogja.

A Politikai Propaganda Indikátor (PPI) létrehozása egy kísérlet arra, hogy a Freedom House Demokrácia Index vagy a Transparency International Korrupciós Érzékelési Index mintájára legyen mérőszáma az információs hatalommal való visszaélésnek. ​Thomas Jeffersonnak tulajdonítják a mondást: Az információ a demokrácia valutája.

A Politikai Propaganda Indikátor egy új mérőszám annak azonosítására, hogy a propaganda fegyvertárának összehangolt és egyirányú bevetésével mennyire téríthető el egy-egy közösség világképe, ahhoz képest, mintha szabadon juthatna kiegyensúlyozott információkhoz, vagyis, amikor nincs ostrom alatt a tájékoztatás. A Politikai Propaganda Indikátor bevezetését az internetes kommunikációs alkalmazások elterjedése is indokolja, mert alapjaiban változott meg az információáramlás, az informálódás természetrajza. A PPI egy mérőszám, ami arról tájékoztat, hogy milyen arányban hoznak döntéseket a polgárok hamis információk, vagy információ hiány alapján. Például annak köszönhetően, hogy a hatalom visszaél az információk áramlása felett kialakított befolyásával. A PPI egy mutató annak érzékeltetésére, hogy mennyire jellemző az adott közösségben a fake news elterjedtsége, hogy mekkora a távolság az alapos és az átlagos tájékozottság között.

A szólás szabadsága haldoklik – fogalmazott 2019 december elején az Európai Parlament képviselője, Romana Strugariu a Center for Independent Journalism és European Center for Press and Media Freedom Newsocracy című közös rendezvényen, Budapesten. A sajtószabadság, a szólásszabadság állapotának kutatói a folyamatot a hírforrások, a médiumok szabályozása felől közelítik, illetve a függetlenség garanciát a közszolgálati médiumok törvényi előírásain kérik számon.

A Politikai Propaganda Indikátor a tájékoztatási folyamat másik vége felől közelít. A tájékoztatási rendszert a végeredmény felől nézi. Azt teszi láthatóvá, hogy a tájékozottság minősége milyen. Azt tapogatja le, hogy mennyire tartható kézben az információs rendszerek feletti uralommal a tömegek tájékozottsága. A demokratikus rendszerekben a hatalom gyakorlásához a felhatalmazást a választásokon szerzik meg a szereplők. A választók pedig médiumokon keresztül szerzik meg az ismereteket azokról a folyamatokról, amelyekről nincs közvetlen tapasztalatuk. A szakirodalom az információs háború elvesztéséről beszél annak kapcsán, hogy az internetes hálózatokra fejlesztett alkalmazások alapjaiban változtatták meg a média működését. A nagy munkával, óriási média szervezetekkel valamennyire rendezett információk helyét átvették a bármiről, bárkitől, bárkihez eljutatható üzenetek, és ebből lényegében információs káosz lett. Ez is technikai forradalom, ami új megközelítéseket kíván.

Ha azt szeretnénk tudni, hogy megsavanyodott-e a tej a hűtőben, akkor vizsgálhatjuk a hűtőszekrény műszaki leírását, nézegethetjük a szavatossági garanciákat a tejes dobozon, de a legegyszerűbb, ha megkóstoljuk a tejet. Egyből érezni fogjuk, ha megsavanyodott.

Az információ is romlandó áru: Lehet hamis, szándékosan megsavanyított, vagy csak romlott, és aki azt fogyasztja, az nem tájékozott lesz, hanem tájékozatlan, de ugyanúgy dönthet az ország sorsáról.

Ezért tartjuk indokoltnak egy olyan indikátor bevezetését, amely méri a tájékoztatás romlottságát, a nemzeti agymosás hatékonyságát.

Mit lehet tenni? Hogyan veszi fel a kesztyűt a világ?

A tájékoztatás 22-es csapdája: az követelhetné a szabad sajtót, aki már tudja, hogy becsapják, de ha tudja, hogy megvezetik, akkor nincs is szüksége független médiára. Vagyis, aki szinte csak propagandával találkozik, az akár azt is hiheti, hogy szabad a tájékoztatás? A szabad választás egyik kritériuma a tájékozódás szabadsága. Korlátos ott az információkhoz való hozzáférés, ahol fullasztó túlsúlyban vannak a kormányzati propaganda médiumai és azokban a politikai propaganda. Könnyű megvezetni a többséget ott, ahol túlsúlyban vannak a hatalom által kényeztetett információforrások.

A helyzet komolyságát mindenesetre jól mutatja, hogy egy, a Metazin által is ismertetett eset kapcsán az FBI is felvetette: az álhírek terjesztését terrorcselekménynek kellene tekinteni. Az Európai Unió lényegében magatehetetlen a médiaszabadság ellenőrzésében, mert az alapszerződésben a tagállamok saját kompetenciája a media szabályozás. Az újonnan felállt Európai Bizottság sem sorolta a kiemelt feladatai közé a média szabadság garanciáinak kidolgozását és ellenőrzését, de alakulóban van egy bizottság, amely válaszokat szeretne adni a dezinformációs korszak kihívásaira.  Sokáig már nem nézheti tétlenül a közösség, hogy miként játssza ki a szabályokat egy-egy ország. Erre szólítottak fel a magyarországi média viszonyokat elemző független médiaszervezetek is.

Az Uniónak nincs adatbázisa, nincs mérési módszere, nincs technikája annak megállapítására, hogy bármely politikai csoportnak milyen mértékben sikerült szándékosan félrevezetnie a választás szempontjából kritikus tömeget. A félretájékoztatás mechanizmusát, társadalmi hatásait és az esetleges lehetséges védelmi mechanizmusok kialakítását átfogóan mutatja be a Bayer Judit által vezetett csapat 200 oldalas tanulmánya.

A svájci Magazin című lapban, 2019 első napjaiban nyilatkozta a Soros kampány kitalálójának, Arthur Finkelsteinnek a tanítványa, későbbi üzlettársa, George Birnbaum, hogy a Fidesz megrendelésére alkották meg a Soros-kampányt, a dollármilliárdos bankár rémképét, aki migránsokat akar betelepíteni Európába. Az állításról tudták, hogy nem igaz. Azt is tudták, csak akkor hitethető el a társadalom túlnyomó többségével a kampánytermék, ha a média biztosít hozzá egy, a közösséget beborító „üvegburát”. A rettegés megteremtése után már könnyű felkínálni a jó választást: a kormány megmenti a hazát. A módszer, vagyis a félelem generálása, illetve a megszemélyesítés módszere már Nixonnál is bevált, csak adaptálni kellett a magyar viszonyokra – nyilatkozta Birnbaum.

Eredmények

Egy reprezentatív telefonos közvélemény kutatásban megkérdeztünk 500 embert, azt vizsgálva, hogy Magyarországon milyen széles körben terjedtek el, lettek elfogadottak azok a hamis hírek, amelyeket korábban több hiteles forrás cáfolt, tehát ellenőrizhetően nem voltak igazak. Azt vizsgáltuk, hogy a nyilvánosságban milyen széles körben találkoztak a hamis hírekkel, illetve milyen mértékben tartják igaznak a hamis állításokat. Azt is megnéztük, hogy a sajátos magyar médiarendszerben milyen arányban nem értesültek fontos és igaz hírekről a választók, és milyen mértékben tartják igaznak azokat az állításokat, amelyeket elhallgattak előlük, amelyekkel tehát nem találkozhattak korábban. A mellékelt diagramok ezeket az összefüggéseket mutatják. A számok és összefüggések első értelmezési kísérlete olvasható alant.

  1. A Fake News Indikátor azt mutatja meg, hogy megkérdezett 10 emberből átlagosan hányan tartanak valósnak egy nyilvánvalóan hamis hírt.

a. 44% tartja igaznak, hogy Soros György szervezi a migrációt; (FNI=4,4)

b. 52 % igaznak tartja, hogy Brüsszel szervezi a bevándorlást;

c. 48% igaznak tartja, hogy magyar katonák nem szolgálhatnának a magyar határon az uniós határvédelem bevezetése után.

d. 61% tartja igaznak, hogy lényegében Magyarország védi meg Európát a bevándorlástól, 

e. 49% tartja igaznak, hogy az Európai Ügyészséggel az ország önállóságát venné el Brüsszel Magyarországtól.

Az unióval kapcsolatos hírek esetében a fake news indikátor értéke nagyobb, mint 5. A megkérdezetteknek több mint fele hamis hírt hisz valóságnak. A fake news szisztéma hatékonysága több mint ötven százalékos.

A magyar médiarendszer, és a vele szorosan együttműködő hatalmi tájékoztatási rendszer lehetővé teszi, hogy a népesség több mint fele számára a propaganda akár világképpé illessze össze a hamis híreket. 

2. A Fake News Indikátor másik típusa azt mutatja meg, hogy 10 megkérdezett közül hányan nem tudnak lényeges, de a hatalom számára kínos hírekről, valószínűleg azért, mert azokat elhallgatták előlük. Vagyis milyen arányban nem értesül fontos hírekről a társadalom.

a. 34 % nem értesült arról, hogy éheztetnek gyerekeket a határon; 

b. 46% nem találkozott a hírrel, hogy 35 ezer ember hal meg hamarabb Magyarországon, mert nem jut idejében megfelelő egészségügyi ellátáshoz; 

A kormányzat kritikája kapcsán a Fake News (black hole) Indikátor majdnem 4.

Tíz emberből négy lemarad a fontos hírekről.

3. A Fake News Indikátor harmadik típusa a központi propaganda számára kedvezőtlen állításról mutatja meg azt, hogy a közösség hány százaléka nem tartja hitelesnek az információt. Ezek a kérdések azt is vizsgálták, hogy egy tényt, egy leleplezést mekkora sikerrel állít be fake news-nak a hatalom által működtetett média rendszer. Tíz emberből hányan vannak, akik a valóságos híreket tekintik fake news-nak. Ők lehetnek a politikai fanatikusok. 

a. éheztetnek a határon családokat

A Fake News (incredibility) Indikátor: 3.

Ez a hírfolyam hiteltelenségét, megbízhatatlanságát jellemző index. A valóságot a kínos esetekben lekicsinylően hamisnak beállító tájékoztatások esetén 10-ből átlagosan három ember esik áldozatul, mert elhiszi, hogy nem is történt súlyos disznóság.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom