A médiaszabadság, a médiatudatosság, a részvétel a hálózati kommunikációban, illetve a társadalom demokratikus működése szorosan összefüggő hálót alkot. Médiaszabadság nincs médiatudatosság nélkül. Nagy Krisztina írása.

A médiaszabadság nem pusztán szabályozási kérdés. Annak a kérdése is, hogy az emberek milyen jelentőséget tulajdonítanak a szabad sajtónak, megjelenik-e a társadalom szélesebb rétegeiben is a tárgyilagos, sokoldalú, pontos tájékoztatás iránti igény. Mit gondolunk a sajtószabadságról, illetve arról, hogy mi a feladata, szerepe egy demokratikus kultúrában a sajtónak.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A Mérték egy kutatásban arra volt kíváncsi, hogyan értékelik az emberek a sajtószabadság helyzetét ma Magyarországon, és milyen jellemzők mentén alkotnak véleményt a szabadság fokáról. A kutatás eredményeiről már részletesebben is írtunk, itt most a vizsgálat egy elemét idézzük újra. A megkérdezettek fele nem ítélte sem jónak, sem rossznak a sajtószabadság helyzetét, semleges választ adott arra a kérdésre, hogy egy 1-től 10-ig terjedő skálán hogyan értékelné a sajtószabadságot. E kérdésben tehát inkább a bizonytalanság, a „se ide, se oda” a jellemző, ugyanakkor a sajtószabadság helyzetének minden megkérdezett indikátorában (pl. a közmédia műsorai, a sokszínűség, a sajtóra nehezedő politikai, gazdasági nyomás) a válaszadók egyharmada romlást érzékelt. A megkérdezettek 80 %-a pedig úgy foglalt állást, hogy vannak olyan kérdések, amelyekről a sajtó nem beszél, vannak elhallgatott jelenségek. A „langyos” sajtószabadság-értékelés és a kitapintható kritika alapján leginkább arra gondolhatunk, hogy a sajtószabadság jelentőségének megítélése korlátozott. Úgy tűnik, az emberek jó részét nem foglalkoztatja érdemben a sajtószabadság helyzete, illetve a tájékoztatás színvonala és a demokratikus működés közötti mélyebb összefüggés a mindennapokban sokak számára nem tudatosul.

Mára már evidens állításként hangzik, hogy a demokráciát tanulni kell, a demokratikus kultúra fejleszthető, és fokozatosan alakul ki. A demokrácia tehát oktatási kérdés is, az aktív állampolgárrá nevelés, a demokratikus értékek átadásának, belsővé válásának kérdése. Ennek kapcsán sokszor előkerül az a dilemma, hogy ha a felnőttek jó része számára a demokrácia napi szintű gyakorlata nem automatikus, zsigeri működés eredménye, hogyan várható el, hogy a gyerekek, fiatalok megtanulják és megértsék a demokratikus működés fontos összefüggéseit. Köztük talán a legevidensebbet: ha nincs szabad sajtó, nincs szabad választás sem.

Ha nem pusztán a pedagógia, hanem a lélektan oldaláról közelítjük meg a kérdést, a közösségek demokratikus szerveződéséhez a tagok személyiségének bizonyos érettsége szükséges. Ezt az érettséget számos személyiségbeli jellemző mentén írhatjuk le, mint például az együttműködés képessége, a másság tolerálása, az élet mindenek feletti védelme. Mindez csak akkor lehetséges, ha a személyiség képes az empátiára, a másiknak önmagához hasonló érző, gondolkodó lényként való elismerésére, az agresszió, a szorongás szabályozására, bízik önmagában, és bizalommal van szűkebb és tágabb környezetével szemben is.

A demokratikus értékek elsajátítása a hálózati társadalomban egyre szorosabban kapcsolódik össze a médiaértés, médiaműveltség és így a médiaoktatás kérdésével. A nyilvánosság struktúrája a web2 eredményeként jelentősen megváltozott, ma már a felhasználók által létrehozott tartalom, a közösségi média véleményalakító hatása meghatározó szeletet képvisel a nyilvánosság egészén belül. Nem mindegy, hogy ezeket az új csatornákat hogyan és mire, milyen értékek mentén használja a közösség. Ahogy az is meghatározó kérdés, hogy képes-e a felhasználó, az állampolgár az információ dömpingből kiválogatni, és értelmezni a számára fontos információkat. Képes-e az információ hitelességét, megbízhatóságát értékelni, jól tájékozódik-e a különböző médiaműfajokban, és tisztában van-e a média alapvető működési sajátosságaival.

Az új médiakörnyezet kihívásaira sokkal inkább egy olyan oktatás tud adekvát válaszokat adni, amely az ismeretszerzéshez szükséges kompetenciákat, az elemző, problémamegoldó készséget fejleszti. Ahogy a demokratikus értékek átadása is elsősorban a kooperatív technikákra építő együttműködési készséget, szociális kompetenciákat fejlesztő módszereken és a felnőttek, iskolai környezetben a pedagógusok mintaadó viselkedésén múlik.

Az új Nemzeti Alaptanterv célkitűzéseiben ugyan próbál reagálni erre a változásra, de a megvalósulás mikéntje a nyilvánosságban és a szakmai közvéleményben megjelent információk alapján igencsak kétségeket ébreszt. Ha csak a médiaoktatás kérdését vizsgáljuk a NAT-ot kibontó központi kerettantervben a médiaoktatás a jövőben az általános iskolában egyértelműen háttérbe szorul. A korábbi optimista várakozásokhoz képest nem jelenik meg önálló tárgyként alsó tagozatban, hanem a rajzórákba integrálva kap helyet. Felsőben is hasonló a terv, ott is a vizuális nevelés részeként jelenik csak meg, pedig eddig legalább felsőben külön tárgyként tanították az iskolákban. Ami a tervek alapján körvonalazódik: a médiaoktatás nagyon kicsi óraszámban, jelentéktelenségre ítélve, azzal a dekódolható üzenettel jelenik meg, hogy túl sok energiát erre a dologra kár pazarolni. Ettől nem várható kompetencia-fejlesztés, csak letudandó éves penzum. Nem túl rózsás tehát a kép.

Filmes nyelven ez a nagytotál, ha azonban ráközelítünk és a részletek között pásztázunk, a kamera lencséje egy nagyságrendekkel kisebb volumenű, de létező dologra fókuszálhat rá. Ez pedig a MOPED, amely civil kezdeményezésre jött létre az Open Society Institute támogatásával. A MOPED egy olyan programcsomag, amelyben összekapcsolódik a médiaértés fejlesztése és a demokratikus értékekre nevelés. Kifejezetten a legkisebbeket célozza: óvodásoknak, alsó és felső tagozatos osztályoknak, illetve pedagógusaiknak kínál szabadon hozzáférhető formában foglalkozásokat. Egyrészt azért, mert e korosztályok eddig kimaradtak a médiaoktatás hagyományos iskolai formáiból, másrészt tekintettel a gyerekek médiahasználatára a médianevelést egészen kicsi korban érdemes elkezdeni.

A csomag részeként foglalkozásvázlatok, a lebonyolításhoz szükséges szöveges, hangzó, képi, és audiovizuális mellékletek, illetve módszertani, médiaismereti segédletek tölthetők le. A programfejlesztés célja az volt, hogy az erre nyitott pedagógusok kézzelfogható segítséget kapjanak, ha saját csoportjukban, osztályukban szeretnének a médiával, a gyerekek médiahasználatával foglalkozni. A demokratikus értékek elsősorban a módszerekben a kooperatív tanulási technikában, a csoportmunkában és a pedagógus mintaadó viselkedésén keresztül jelennek meg. Emellett a feldolgozott témakörök között kiemelt helyet kapott a hír és az információ szerepe és jelentősége a mindennapokban, illetve a média társadalmi funkciói, ezen belül is a tájékoztatási funkció.

A programcsomag tematikai felépítése spirális szerkezetű, ami azt jelenti, hogy a feldolgozott témakörök mindegyik korcsoportban megjelennek, de eltérő arányban és feldolgozási mélységben. A programban helyet kap a reflektív médiahasználat fejlesztése, a saját médiaélmények feldolgozása, a médiaszövegek kifejezőeszközeivel, a média működésével, funkcióival való ismerkedés, és az internet is. A program a tárgyi tudás középpontba állítása helyett a megismerő folyamathoz, az információ feldolgozásához, elhelyezéséhez szükséges készségek fejlesztését célozza, ehhez kínál játékos, kreatív keretet.

A gyerekek mellett kiemelt figyelmet kapnak a szülők, hiszen nélkülük elképzelhetetlen a médiatudatosság. A gyerekfoglalkozásokkal párhuzamosan szülői csoportok is zajlanak, ahol a gyerekek médiahasználatával kapcsolatos mindennapi konfliktusok, megoldások, tapasztalatok megvitatására nyílik lehetőség. A program a gyerekek fejlesztését célozza, de nem titkolt célja a bekapcsolódó felnőttek szemléletmódjának, és médiatudatosságának alakítása is.

Úgy fest, hogy az állam, illetve az oktatáspolitika nem érzékeli a médiatudatosság fejlesztése területén a feladatát és a szerepét. Maradnak a civil kezdeményezések, programok, amelyek jó esetben egy nyitottabb iskolaigazgató, óvodavezető belátásán és egy-egy lelkes tanáron, óvónőn keresztül mégis mozdíthatnak valamit a médianevelés területén az iskolákban és az óvodákban.