Az MTVA sajátos formában tálalja a nézettségi adatokat a saját honlapján. Egzakt és összehasonlítható adatok helyett propagandisztikus sajtóközleményeket olvashatunk, ezek alapján akár azt is hihetnénk, hogy a köztévé működése egy valódi sikersztori. Urbán Ágnes írása.

Internetes mémek sokasága szól az MTVA hírgyártási gyakorlatáról, már-már megszokhattuk, hogy a közmédia valóságértelmezése finoman szólva is sajátos. Még ennek ismeretében is meglepő, hogy az MTVA honlapján, a Sajtószobában megtalálható Nézettség menüpont alatt az amúgy igencsak tényszerű nézettségi adatok milyen meglepő feldolgozásban jelennek meg.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Mindenek előtt ki kell hangsúlyozni, hogy az MTVA közpénzből működik, ráadásul nem is kevésből. Minden műsor, legyen az saját gyártású vagy vásárolt, a mi adóforintjainkból kerül képernyőre, jogunk van tehát tudni, hogy mindez mekkora közönséget vonz. A köztelevízió esetében természetesen nem lehet a nézettség az egyetlen értékmérő: éppen az különbözteti meg a kereskedelmi műsorszolgáltatástól, hogy a nézettségen kívül más szempontokat is figyelembe vesz. Egy jó köztévében szép számmal láthatók olyan műsorok is, amelyek közismerten nem a legszélesebb tömegeket vonzzák, így kulturális tartalmak vagy politikai viták. A közmédia létjogosultságát az adja, hogy ott elkészülhetnek azok a műsorok is, amelyek a kereskedelmi médiában – az alacsony nézőszám miatt – soha nem készülnének el, nem kell tehát kétségbeesni attól a ténytől, hogy egy köztévének vannak alacsonyabb nézettségű, ámde társadalmi küldetésénél fogva fontos műsorai. Az persze probléma, ha olyan alacsony a műsorok nézettsége, hogy az jóformán semmilyen hatást nem tud elérni, tehát nem járul hozzá a közéleti kérdésekről folytatott demokratikus diskurzushoz, vagy nem juttatja el a kulturális tartalmakat a nézőkhöz. Ebben az esetben persze feltehető a kérdés, hogy miért is finanszírozzuk ezt az egészet, habár nehéz megmondani, hogy mikor van az a pont, amikor ez legitim módon felvethető. Mindenesetre a Nielsen Közönségmérés adatai alapján 2012 utolsó negyedévében a teljes népesség körében 13,3% volt a közszolgálati csatornák közönségaránya, tehát a nézési időből ennyit szántunk a köztévére.

A köztévé igazán megtisztelhetné az adófizetőket azzal, hogy hetente kitesz például egy toplistát, amin figyelemmel kísérhetnénk, hogy melyek a legnézettebb műsorok, hogy alakul egy-egy újonnan indított sorozat vagy szórakoztató műsor nézettsége. Ehhez képest egy vegyes tematikájú, strukturált formában adatokat nem tartalmazó, önfényező közlemény listát olvashatunk a Nézettség menüpont alatt. Az már inkább vicces, mint zavaró, hogy a közelmúltban a Petőfi Rádió hallgatottsági adatairól szóló közleményt is itt, a nézettség menüpontban jelentette meg az MTVA.

A nézettségi adatok publikálása és megértése is feltételezi a mérés logikájának és a fő mutatószámoknak az ismeretét. Nem feltétlenül rendelkezik ezzel a tudással mindenki, aki egy műsorszolgáltató honlapjára látogat, így megtévesztőek lehetnek az olyan győzelmi jelentések, mint az Egységben az erő – a közmédia Híradóit nézték a legtöbben vagy a Szombat este a Fölszállott a páva vetélkedő döntője a legnézettebb műsorok között volt. Érdemes a két sajtóközleményt egy kicsit alaposabban is megvizsgálni, jól látszódik belőlük, hogy az amúgy eléggé egzakt nézettségi adatok meghangszerelésével az MTVA miként igyekszik kedvező képet sugallni az elért eredményekről.

Közismert, hogy az MTVA csatornáinak nézettsége messze elmarad a két országos kereskedelmi versenytársától, de sajnos gyakran még más szórakoztató csatornáktól is. Ezen a jelek szerint a cég – legalábbis a sajtóközlemények szintjén – több módon próbál segíteni. Egyrészt nem jelentetnek meg olyan táblázatokat, grafikonokat, amelyek a valódi versenyhelyzetet mutatnák, így az olvasó nem látja objektíve összehasonlítva, hogy hány nézője volt egyes műsoroknak, vagy hogy alakult egy szombat estén a legnagyobb csatornák közönségaránya. Az MTVA inkább a szöveges leírást részesíti előnyben, amit sokkal könnyebb úgy megfogalmazni, hogy sikernek tűnjön az is, ami egy tényszerű összehasonlításban még véletlenül sem lenne az.

Másrészt a sajtóközlemények szerzői előszeretettel használják az elérés (reach, RCH) adatot, ami a legalább 1 percre a műsorra kapcsolók számát mutatja. Ennek a mutatószámnak nincs igazi információtartalma, különösen a mai tévézési szokások mellett, amikor a reklámszünetekben a nézők gyakran elkapcsolnak és belenéznek más csatornák műsorába, hogy utána – a reklámidő feltételezett végén – visszatérjenek az eredetileg nézett adóra. Ezekből a rövid, pár perces nézésekből persze kellően magas elérés állhat össze, legalábbis sokkal magasabb annál, mint amit a nézettség (rating, AMR) mutat. Ha túl nagy a különbség az elért nézőszám és a nézettség között, az inkább kritika: szándékosan vagy véletlenül sok néző odatalált, ők adtak egy esélyt a műsornak, valójában azonban csak rövid ideig sikerült ott tartani őket, inkább más műsort választottak. Mindenesetre ezeket az összehasonlításokat a kiadott sajtóközlemény alapján nem lehet megtenni, egy korrekt adattábla segítene az eligazodásban.

Harmadrészt, és talán ez a legérdekesebb, az MTVA elkezdett azzal is trükközni, hogy különböző csatornák műsorait vonja össze. A Fölszállott a páva döntőjét a közlemény szerint egyszerre három közszolgálati csatorna is sugározta, és ezt mérték a TV2 eredményéhez. Nehéz megmondani, hogy miért éppen a TV2 a benchmark, hiszen a csatorna már rég túlvan a fénykorán, és különösen az esti főműsoridőben rendszerint jelentősen elmarad az RTL Klubtól, ami pedig a műsorok színvonalát illeti, remélhetőleg soha egyetlen közmédiás vezető sem érezte úgy, hogy éppen a TV2-t kellene etalonnak tekinteni.

Különlegessége a közleménynek, hogy a Fölszállott a páva esetében a teljes műsorfolyam, tehát az október 6-a óta vetített adások összességére is kiszámolták, hogy hányan „ismerkedtek a műfajjal”. Ilyen ismerkedős mutatószám a nézettségmérésben nincs, feltételezem tehát, hogy itt is az elérés adatokról van szó. Egy több mint két hónapos műsorfolyam különböző csatornákon sugárzott adásainak, ismétléseinek elérését kiszámolni, és ebből bármilyen következtetést levonni nonszensz. Mint ahogy az is a vicc kategóriájába tartozik, hogy egy adott napon a köztévé híradóinak (tehát különböző csatornákon, különböző időpontokban sugárzott műsoroknak) az elérés adatait összegezték és ebből vonták le a „közmédia Híradóit nézték a legtöbben” megállapítást.

Ez a fajta hamisítás azért is különösen szomorú, mert éppen a hírműsorok és egy ilyen újszerű, a népzenét és néptáncot népszerűsítő tehetségkutató esetében nem lett volna rá semmi szükség. Hírműsort gyártani (a minőségről most ne beszéljünk) és a nemzeti kultúrát terjeszteni egy közszolgálati televíziónak akkor is kiemelt feladata, ha nem hoz elég magas nézőszámot. Éppen ezek a műsorok ugyanis azok, amiért a közszolgálati műsorszolgáltatást finanszírozzuk. Teljes szereptévesztésre utal, ha a közmédia egy néptánc-műsor létjogosultságát a kereskedelmi televíziózásban elsődleges sikerkritériumnak számító nézettséggel akarja igazolni.

Nem irigylem a sajtóközlemények szerzőjét, a jelek szerint eddig is minden kreativitására szükség volt ahhoz, hogy az MTVA eredményei a vállalhatatlannál kedvezőbb képet mutassanak. Az elmúlt hetek sajtóhírei szerint a köztévé éppen a legnézettebb szórakoztató műsorait (DTK Show, Maradj talpon!, Magyarország, szeretlek!) szünteti meg, így várható a nézettség és közönségarány további csökkenése. A magam részéről érdeklődve várom az újabb diadalittas közleményeket, mindeközben persze remélem, hogy a döntéshozók látják a valódi adatokat is és nem a saját honlapjukról tájékozódnak.