Az MTVA még mindig sötét ló a magyar médiarendszerben, sőt, egyre több pénz megy a közszolgálatinak csúfolt állami médiába. A Mérték által megszerzett dokumentumok alapján úgy tűnik, hogy maguk a döntéshozók sem tudják pontosan, mire mennyi pénz jut. Urbán Ágnes írása.

A Médiaszolgáltatatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) kiemelkedően magas, 71,7 milliárd forintos költségvetési támogatása ebben az évben kétséget kizáróan erősen túlzott, mind az intézmény feladatait, mind az output minőségét tekintve. Nemrég került nyilvánosságra, hogy a jelentős állami támogatás mellett a költségvetési törvény módosításában a kormány az MTVA 47 milliárd forintos adósságának átvállalását javasolja. Az intézmény öntudatos sajtóközleményekben magyarázza ennek szükségességét és takarékos, átlátható gazdálkodást emleget (itt és itt).

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az adósság átvállalás részletei nem ismertek, de ez egyáltalán nem meglepő: az MTVA gazdálkodásával, működésével kapcsolatban nagyon kevés adat nyilvános, a transzparencia nem érvényesül, az intézményt finanszírozó állampolgárok nem tudják, hogy mire mennek el a súlyos tízmilliárdok. Korábban a Közszolgálati Költségvetési Tanács (KKT) döntött a közmédia állami támogatásának az egyes műsorszolgáltatók, illetve az egyes közszolgálati tevékenységek közötti elosztásáról. A július 1-én életbe lépett módosítás szerint a médiatartalmak készítésére és beszerzésére fordítandó összegre az MTVA tesz javaslatot, a KKT-nak már csak véleményező joga van. A Tanács ma már mindössze három taggal működik, a Duna Médiaszolgáltató Zrt vezérigazgatójával, az MTVA vezérigazgatójával és az Állami Számvevőszék által delegált taggal. Sokkal centralizáltabb lett tehát a döntéshozatal, lényegében egyszemélyes vezetés működik, gyenge testületi kontroll mellett.  

Már korábbi blogunkban írtunk arról, hogy a Közszolgálati Költségvetési Tanácstól csak hosszú pereskedés után sikerült megszerezni a testület ügyrendjét, az ülések emlékeztetőit és döntéseket megalapozó dokumentumokat. A helyzet azóta sem javult: június végén adtunk be ismét egy közérdekű adatigénylést, amiben a 2014 március és 2015 június közötti KKT ülések dokumentumait kértük. Az adatgazda MTVA által elküldött dokumentumcsomag finoman szólva is soványnak mondható.

Az adatigénylés során kértük a döntéseket „megalapozó háttérszámításokra és szempontokra vonatkozó dokumentumokat, különös tekintettel a finanszírozás alapjául szolgáló közszolgálati feladatokat és műsorszerkezetet bemutató dokumentumokra”. Erre válaszul az intézménytől összesen négy darab egyoldalas dokumentumot kaptunk (itt, itt, itt és itt), amelyek 2014 és 2015 évi terv adatokat tartalmaznak, illetve az egyik ábra 2014 évi várható költségeket mutat. Az ábrák csatorna, illetve műfaj bontásban mutatják a költségeket, de egyik ábrából sem derül ki, hogy mikor készült. Két ábra is a Csatorna összesítő 2015 terv címet viseli, a számok viszont eltérnek, teljesen rejtélyes, hogy vajon miért. A négy dokumentum közül az egyik láthatóan egy hosszabb anyag része, hiszen a 36. oldalszám szerepel rajta, bár a teljes dokumentumot nekünk nem küldték el.

Az adatigénylésben emellett kértük a KKT „2014 márciusa és 2015 júniusa közötti üléseiről készült feljegyzéseket vagy jegyzőkönyveket”, ezt egy összefűzött 21 oldalas dokumentumban el is küldte nekünk az MTVA. Kiderült, hogy ebben az időszakban összesen hat ülést tartott a KKT, mindegyik hozzávetőleg egy órás vagy annál alig valamivel hosszabb volt. A leghosszabb ülés másfél óráig tartott, igaz, ezt az Emlékeztető szerint a Kéhli étteremben tartották a KKT tagok, nem pedig az szokásos helyszínen, az MTVA valamelyik tárgyalójában. A vizsgált időszakban a testület az előterjesztett beszámolók mindegyikét elfogadta.

Az emlékeztetők szerint a beszámolók alapvetően pozitív kicsengésűek voltak, olyan megállapításokat olvashatunk, mint például

• a „szervezet hatékonysága javult” és „az MTVA működése tervszerűséget mutat, teljesen megnyugtató, hatékony, célratörő és eredményes képet fest” (2014. március 28.);
• „a televízió reklámidő értékesítéséből a tavalyinál 11%-kal több bevételt szerzett az MTVA” és „az előző évi összegnél 31%-kal magasabb a rádiós reklámbevétel az év első négy hónapjában” (2014. június 20.);
• „a legtöbb nézőt a közszolgálati csatornák érnek el” és „biztató a reklámbevételek alakulása” (2014. szeptember 29.);
• „a tartalmi beszámoló ’ragyog’, minden korábbinál teljesebb” és „[az M1] sikertörténetnek tekinthető” (2015. június 19.).

Az ülések emlékeztetőinek vannak kifejezetten vicces részei, például a Nézőpont Intézet felmérése alapján derült ki, hogy a két 2014 tavaszi választás idején a közszolgálati média „kiegyensúlyozottan végezte a feladatát”, vagy az, hogy a rádiós hallgatottsági adatokat az AGB Nielsennek tulajdonítják (2014. június 20.). Valójában az AGB Nielsen név már évekkel ezelőtt megváltozott, a Nielsen Közönségmérés pedig televíziós nézettségméréssel foglalkozik, a rádiós hallgatottságot a TNS Hoffmann-Mediameter konzorcium méri. Vannak azonban ennél sokkal problematikusabb pontjai az anyagnak.

A finanszírozás átláthatatlansága

Nem derül ki, és a jelek szerint a KKT tagjai sem tudják pontosan, hogy egyes területekre és műfajokra mennyi pénz jut. Az egyik ülésen elhangzott, hogy „fontos szerepet tölt be a Média Mecenatúra program is közszolgálati médiaszolgáltatásban” (2014. szeptember 29.), majd később a határon túli médiaműhelyek kapcsán az is, hogy „a Mecenatúra terület, valamint az Alap tudósítói hálózata közvetlenül is támogatja a külhoni műsorkészítőket, ami szintén nem itt jelenik meg” (2014. december 18.). Még árulkodóbb az a magyarázat a filmekre jutó gyártási költségek csökkenése kapcsán, „a Mecenatúra tevékenység éppen kulturális és film területen oszt ki független gyártóknak kétmilliárd forintot, ezért vállalható a közvetlen műsorköltségekben a megtakarítás” (2015. március 6.). Hogy teljes legyen az összkép, a rádiós költségvetéshez is elhangzott magyarázatként, hogy „2015-ben is lesz rádiójáték pályázat, ami némileg kompenzálja a kevesellt összeget” (2014. december 18.).

Jól látható, hogy egyfajta mátrix rendszerben folyik a finanszírozás, a műsorgyártásra szánt költségek nemcsak az MTVA-ban jelennek meg, hanem más forrásból is érkeznek pénzek, sőt, ezzel a „kiegészítő” összeggel számol is a menedzsment. A magyar sajtó már írt az NMHH Mecenatúra programjának korrupciógyanús működéséről, nem kétséges, hogy az átláthatóság érdekében az MTVA finanszírozását teljesen el kellene választani a Mecenatúra pályázatoktól (ld. pl. a Magyar Narancs Nézzenek oda! c. cikkét 2015. szept. 17-én).

Különösen szórakoztató pontja a KKT ülések emlékeztetőinek, hogy több évnyi működés után valakinek feltűnt az online tevékenység hiánya. Vicces ma egy olyan mondatot olvasni, hogy az egyik résztvevő „időszerűnek gondolta, hogy az internetes jelenlétre is szerepeljen terv az anyagban”. Mindez azért is meglepő, mert ugyanitt elhangzik, hogy „az online terület külön rész a közmédia költségvetésében” (2015. március 6.). Ezek szerint a Közszolgálati Költségvetési Tanács valóban úgy döntött évek óta a közmédia költségvetéséről, hogy abban nem szerepelt az online tartalomszolgáltatás, nem tudták, hogy erre mennyi pénz megy és hogy hasznosul.  

Mindez azért is érdekes, mert a közszolgálati média állami támogatásának szabályairól szóló európai bizottsági közlemény egyértelműen kimondja, hogy a finanszírozásnak átláthatónak kell lennie. Magyarországon azonban nem csak az a probléma, hogy a nagyközönség nem ismerheti meg a gazdálkodási adatokat, illetve hogy közadatigénylés keretében sem adja ki az MTVA, hanem szemmel láthatóan maguk a döntéshozók sem tudják pontosan, hogy mire mennyi pénz megy. És még nem is beszéltünk arról a bizottsági elvárásról, hogy szét kellene választani a közszolgálati és nem közszolgálati tevékenységet, aminek persze nyoma sincs a KKT dokumentumokban.

Közérték teszt

A magyar médiatörvény átvette a közérték teszt koncepcióját (más kérdés, hogy az angol public value kifejezést közszolgálati értéknek fordította a törvényalkotó). A médiatörvény 100/B§-a azt mondja, hogy „A közszolgálati érték vizsgálatának részletszabályait szabályzatban kell rendezni, amelyet valamennyi, az eljárásban érintett szervezet vagy testület közösen fogad el, a közszolgálati médiaszolgáltató kezdeményezésére és koordinációja mellett.” és ez a szakasz már 2015. január 1. óta hatályos. Ahhoz képest, hogy azóta elindult az M1 hírcsatorna és az M4 sportcsatorna is, nem készült közérték teszt az MTVA-nál. A KKT ülésein szóba került a kérdés, tavasszal már elhangzott, hogy „A rendszert most dolgozzuk ki” (2015. március 6.). Most október közepe van, még semmilyen jele nincs annak, hogy elkészült volna a közérték teszt szakmai koncepciója, vagy arról akár szakmai közvélemény értesülhetett volna.

Ez azért is nagyon sajnálatos, mert nem tudjuk, hogy csatorna struktúra átalakításával mi volt a cél és milyen eredményt várt ettől a menedzsment. Különösen élesen vetődik fel ez a kérdés az M4 sportcsatorna kapcsán, amely alapvetően szórakoztatóipari tartalmat sugároz, így egyáltalán nem világos, hogy mi az a közérték, ami igazolja a csatorna szükségességét. Nemrégiben az RTL Klub Híradójában Banai Péter, az NGM államtitkára arról beszélt, hogy a sportesemények jogdíjaira költött 10 milliárdos összeg igazolható lehet, ha erre van közönségigény. Amellett, hogy ez az őrületes összeg itt kapott először nyilvánosságot, a közérték teszt éppen azért kell, hogy ilyen mondatok ne hangozhassanak el: legyen jól kidolgozott módszertan arra, hogy milyen új szolgáltatásokat indíthat a közszolgálati média, ne egy államtitkár dobálózzon milliárdokkal. Természetesen adja magát a kérdés, hogy mi az a nézettség, ami 10 milliárdos jogdíjfizetést legitimál: 5 százalékos nézettség még kevés, de 10 százalék már rendben van? Ha felmegy a nézettség 15 százalékra, akkor már 20 milliárdot is el lehet költeni? Egyáltalán, ki és mi alapján dönt arról, hogy mi az ami belefér és mi nem?

Összességében a közszolgálati média működése a teljes magyar médiarendszer legsötétebb foltja. A KKT dokumentumok korlátozott sikerű igénylése után a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz fordultunk, de nem kaptunk választ. A jelek szerint Magyarországon senkit nem érdekel, hogy mi folyik az MTVA-ban, arra viszont kíváncsi lennék, hogy az Európai Bizottságban mikor tűnik fel valakinek, hogy Magyarország lényegében teljesen szembemegy az európai szabályozással.

A MTVA által a Mérték adatigénylésére küldött dokumentumokat itt (emlékeztető, csatorna összesítő 2014-2015, csatorna összesítő 2015 terv-1, csatorna összesítő 2015 terv-2, csatorna összesítő 2014) találja.