Magyarországon következmények nélkül lehet társadalmi célú kampánynak álcázott  kormányzati propagandát folytatni: sem a médiahatóság, sem az ügyészség nem talál ebben semmi kivetnivalót.

Ez derül ki abból a folyamatból, amit a Mérték indított el akkor, amikor A magyar reformok működnek! kormánypropaganda kampány miatt tavaly nyáron a Médiatanácshoz fordult. Meggyőződésünk, hogy a spotok televíziós sugárzása jogsértő volt – tartalmuk alapján ezek politikai reklámok, és mint ilyenek, kampányidőszakon kívül tilos a közzétételük. A Médiatanács azonban nem politikai, hanem társadalmi célú reklámként kezelte a hirdetéseket, így nem állította le a propagandakampányt…

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A Médiatanács sanda értelmezését látva a Mérték továbblépett, és ügyészségi vizsgálatot  kezdeményezett. Ennek a – várható?, váratlan? – „eredménye” lett, hogy az ügyészség mindent rendben talált : szerintük a Médiatanács jogszerűen minősítette A magyar reformok működnek! című televíziós spotok tartalmát. Az ügyészség szintén úgy véli, hogy ezek a spotok nem a kormányt népszerűsítik, hanem nemes társadalmi, közérdekű célokról tájékoztatják a nagyérdeműt. Vagyis szerintük nem politikai reklámról, hanem társadalmi célú reklámról van szó, nincs itt semmi látnivaló, haza lehet menni. A Mérték által kezdeményezett törvényességi felügyeletet az ügyészség tehát elutasította.

Csakhogy az ügyészség döntése mögött egy ellentmondás rejlik: vizsgálta is az ügyet, meg nem is. Az ügyészség a törvényességi felügyelet keretében az eljárás és a döntés jogszerűségéről dönt. Ha azt rendben találja, tartalmilag már nem vizsgálódhat. Jogszerű egy döntés akkor, ha a hatóság megfelelően tárja fel az ügyet és a jogszabályi rendelkezések alapján dönt. Nos, az ügyészség úgy találta, hogy a Médiatanács helyesen állapította meg a tényállást, megfelelően alkalmazta a törvényi szabályokat, döntése „tényszerű”, „logikailag alátámasztható” ezért az ügyészség jogköre „a döntés tartalmi vizsgálatára nem terjed ki”. Ezzel az értékeléssel  azonban az a probléma – és azért nem minősíthető jogszerűnek a Médiatanács eljárása -, mert a spotokról szóló döntésből hiányoznak a valódi mérlegelési szempontok. A törvény (a definíciókon túl) nem ad megfelelő mérlegelési szempontokat a társadalmi célú reklám és a politikai reklám kategóriáinak értékeléséhez és a megfelelő besoroláshoz, az értelmező rendelkezések alapján pedig nem lehet megalapozott döntést hozni a konkrét esetben. Az eljárásban a Mérték végig azt kifogásolta – és ezt szintén észre kellett volna vennie az ügyészségnek –, hogy a Médiatanács nem dolgozta ki a megfelelő mérlegelési szempontrendszert, amelyekkel el lehetne határolni a közérdekű információkat közlő kormányüzeneteket a kormánypropagandától. Ilyen szempontok nélkül pedig nyilvánvalóan nem minősíthető a mérlegelés „tárgyszerűnek” és „logikailag alátámaszthatónak”, ahogy azt az ügyészség egyébként megállapította.

A mérlegelési szempontok hiánya már önmagában jogsértő tehát, ami alapján az ügyészségnek meg kellett volna állapítania, hogy a Médiatanács eljárása jogszerűtlen volt. Sajnos nem ez történt, amin – bevalljuk őszintén – annyira nem csodálkozunk. Mostanában az ügyészség teljesítménye a jogállami keretek megőrzésében enyhén szólva is csúfos: szomorúan előre látható volt, hogy most sem gördít majd akadályt a televíziós kormánypropaganda elé. Folytatódik tehát a jövőben is jogszerűtlen és sokszor hamis, ráadásul közpénzen fizetett, de legalább vidám kormányhozsannázás.

A történet számunkra itt ér véget, de mielőtt kitennénk a pontot, érdemes felidézni még egyszer miért is indultunk el: A magyar reformok működnek kampány miatt.  A törvény nem véletlenül tiltja a kampányidőszakon kívül a televíziókban és a rádiókban a politikai reklámok közzétételét. A tiltás indoka, hogy a közéleti-politikai kérdések ne manipulatív hirdetési formában kerüljenek a képernyőre, hanem hír- és közéleti vitaműsorokban, ahol az érvek-ellenérvek csatájában mérkőzhetnek a gondolatok, vélemények, és az ezeket képviselő közéleti szereplők. A közügyek vitatásának módja legyen inkább a párbeszéd, és kevésbé a politikai marketing. Nos, mára a politikai közéletből lényegében kikoptak az érvek, a racionális, tényekre épülő vita. Helyette a félelem gerjesztése, a manipulatív érzelmi befolyásolás, a féligazságok sulykolása, az elhallgatás, és elhallgattatás érvényesül. A legszomorúbb az egészben, hogy ez ellen, pedig megtehetné sem a médiahatóság, sem az ügyészség nem lép fel.