Tudta? Hírek helyett riogatást kap az állami híradóból

Legújabb szúrópróbánk során, a július 27-én közzétett este 6 órai 26 perces és fél 8-kor kezdődött 55 perces hírműsorok figyelmes tanulmányozásakor ezt tapasztaltuk. A sporthírek nélkül számítva a kora esti kiadás bő harmadát, az estinek több mint a felét tették ki a terrorizmussal és a migrációval összefüggő híranyagok.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Háborús övezet

„Franciaország háborúban áll. A háború hosszú lesz, de meg fogjuk nyerni” – Francois Hollande francia elnök. „Az Iszlám Állam importálta a háborút Európába. Összehangolt, tulajdonképpen támadásnak minősíthető folyamat zajlik Európa ellen”– magyar szakértők. „A világ háborúban áll, mert elvesztette a békét” – Ferenc pápa beszéde Krakkóban.  „Amikor háborúról beszélek, valódi háborúra gondolok, nem a vallások közötti háborúra. … Minden vallás békére vágyik, mások akarnak háborút.”

Mindezek a drámai mondatok alig húsz percen belül követték egymást az állami televízió tudósításaiban. Az állami televízió hírműsora egyre inkább afféle haditudósítás-sorozattá válik, melynek szerkesztői vezérfonalát az európai terrorcselekményekről szóló részletes beszámolók és a migrációval kapcsolatos összeállítások alkotják. A bevándorlókról készített tudósítások azt a benyomást keltik a nézőkben, mintha a frontvonal ott húzódna a magyarországi befogadó központokban, illetve a magyar-szerb határon, ahol néhány száz bebocsátásra váró migráns tartózkodik. A veszélyhelyzet ecsetelését ugyan árnyalja a hivatalos magyar álláspont tolmácsolása, miszerint az ország biztonsági helyzete stabil, de a híranyagok egy részében – manipulációs szándékkal, félrevezető tartalommal – folytatódik a tájékoztatásnak álcázott ijesztgetés.

A nézőket joggal sokkolhatta az előző napi normandiai templomi támadás, melynek során két fegyveres túszokat ejtett, és az idős miséző papot az Iszlám Állam nevében brutálisan kivégezték. Most arról tudósítottak, hogy a francia hatóságok ismerték az egyik, francia állampolgárságú elkövetőt, aki ellen már vádat is emeltek azért, mert a Charlie Hebdo című lap elleni terrorcselekményt követően a dzsihádistákhoz akart csatlakozni. Aztán beszámoltak arról, hogy az ansbachi öngyilkos merénylőről, aki 3 nappal korábban egy fesztiválon robbantotta föl magát 15 sérültet hagyva maga után, már Németországba érkezésekor pszichológiai szakvéleményben rögzítették, hogy szélsőséges lelkületű, öngyilkosságra hajlamos bevándorló.

A két – önmagában informatív – tudósítás azt volt hivatott bizonyítani, hogy még a nagy európai államok, mint Franciaország vagy Németország sem képesek ezeket az eseményeket megakadályozni, a rendelkezésre álló eszközök elégtelenek az ilyen események elkerülésére. A két konkrét ügyhöz tartozó francia és német információkat követően hazai biztonságpolitikai, migrációs szakértők szólaltak meg, s az Európát fenyegető iszlám terrorról készített hírt egy rövid összefoglalóval vezették fel: „Würzburgban a múlt héten egy fiatal, magát afgánnak valló férfi követett el baltás támadást egy vonaton. Majd egy iráni német fiú lövöldözött egy müncheni bevásárlóközpontban. Vasárnap Reutlingenben volt egy késes támadás, itt egy szír menedék kérő egy embert megölt, többeket megsebesített. Még aznap este Ansbachban egy szintén szír menedékkérő robbantotta fel magát, a bomba mellé fémdarabokat rakott, hogy nagyobb legyen a pusztítás. Kedden pedig újabb iszlamista támadás történt Franciaországban, két késes támadó túszokat ejtett egy észak-franciaországi kisváros katolikus templomában, egy papot brutálisan megöltek.” Erre közvetlenül rávágták a biztonságpolitikai szakértő nyilatkozatát, aki arról beszélt, hogy ez már nem is terrorizmus, hanem az Iszlám Állam háborúja.

Csakhogy az összegzésben felelevenített támadások közül kettőnek bizonyítottan nem volt köze az iszlámista terrorhoz: a müncheni bevásárlóközpontban történt lövöldözésről és a reutlingeni gyilkosságról megállapították a hatóságok, hogy nem terrorista támadás. A szintén az állami média hírszolgáltatási feladatait ellátó MTI már napokkal korábban lehozta a terrorizmust kizáró rendőrségi nyilatkozatokról szóló hírügynökségi jelentéseket ezekben az ügyekben (amiket át is vettek különböző sajtóorgánumok itt és itt), így azokat nyilvánvalóan ismernie kellett a hírműsor készítőinek. Ha ez így van, márpedig feltételezhető, hogy a híradósok ismerik a hírügynökségi anyagokat, az összeállítás durva megtévesztés volt, aminek köze sincsen a megbízható, felelős hírszolgáltatáshoz. Ezek az erőszakos cselekmények akkor is nagyon megdöbbentőek és félelmetesek, ha nem dzsihadista támadásokként azonosíthatók, ugyanakkor a bizonyítottan az Iszlám Államhoz köthető merényletek is éppen elég riadalmat keltenek. Az állami televízió nem teljesíti törvényes kötelességét, amikor hiteles tájékoztatás helyett túlzó, félrevezető beszámolóival fokozza az állampolgárok bizonytalanságát, rémületet kelt és növeli a migránsok iránti ellenérzéseket.

Az állami hírműsor azt sulykolta, hogy mivel az erőszakos cselekmények elkövetői migránsok illetve másod-, harmadgenerációs bevándorlók voltak, a jövőben is ilyen cselekedetekre lehet számítani a menekültektől, akár még évtizedek múlva is.

Szervezett engedetlenség

Magyarország biztonsági helyzete stabil, a kormány intézkedéseinek hatására csökkent a befogadó központok telítettsége – igyekezett megnyugtatni a Híradó Bakondi György belbiztonsági főtanácsadó szavaival a már eléggé megrémített nézőket, majd arról szóltak a tudósítások és összeállítások, hogy Magyarország déli határain egyre több migráns torlódik fel, vannak, akik több napja éhségsztrájkot is folytatnak. A bejátszások romos épületeket, bontási területeket mutattak, amelyeket a menekültek Belgrádban ideiglenes szállásként foglaltak el. Tudósító jelentkezett a szabadkai befogadó állomásról és a horgosi éhségsztrájkolók táborából, többször hangsúlyozva, hogy a migránsokat „civil szerveződések” bujtogatják már Görögországba történt belépésük óta, ők szervezik a különféle tiltakozó akciókat, és az a céljuk, hogy konfliktust idézzenek elő. Hogy kik ők, milyen civil szerveződésekről van szó, arról konkrétummal nem szolgált az állami média. Így ez a tájékoztatás sem volt alapos, mert nem tette világossá, hogy mely civil szerveződéseket tartják a migránsokat bujtogató, konfliktusokat generáló szervezeteknek. És nem volt megbízható sem, hiszen híresztelésen alapult, ráadásul mindenféle civil szervezetet összemosott, beleértve akár a határon ételt osztó segélyszervezeteket is. Nem segítette a migrációval kapcsolatos információözönben az eligazodást, de arra alkalmas volt, hogy további ellenérzéseket keltsen a bevándorlókkal és a civilekkel szemben.

Az eddig taglalt műsorrészekből tűélesen kirajzolódik az üzenet, amit a „Magyarországon élők közös áldozatvállalásával” (Közszolgálati Kódex), állami finanszírozásból működő állami média közvetíteni kíván televíziós hírszolgáltatásával: senki nincsen védve az iszlamista támadások ellen, a migrációval együtt a terrorizmus, sőt egyfajta háború érte el Európát. Ahol megjelennek a bevándorlók, az erőszak is megjelenik. A legbiztosabb védelem, ha be sem engedjük őket, ezért tesz a kormány erőfeszítéseket, ezért szigorítja meg a határőrizeti szabályokat, és ezért kell szavazni az uniós betelepítési kvóta ellen. A híradó tehát – szemben a közszolgálati médiaszolgáltatóra vonatkozó kiegyensúlyozottsági követelménnyel –, most is jól betöltötte a kormányszócső szerepét, kevés támpontot hagyva a bevándorlás és menekültügy kérdésében több megközelítésből tájékozódni kívánó érdeklődő állampolgároknak, és nem segítették őket abban, hogy esetleg saját önálló álláspontot alakítsanak ki.

A teljes elemezés a Mérték honlapján olvasható.