A közpénzből drágán működő állami média nem látja el közszolgálati feladatait, de tönkreteszi a médiapiacot, és eladja magát a politikai hatalomnak. A közmédia finanszírozása az Európai Unió jogi eszköztárával is féken tartható. Az Európai Bizottság 2016 óta foglalkozik a beadvánnyal, amit Jávor Benedek európai parlamenti képviselő, a hirdetési piacon is jelen lévő piaci szereplők közül a Klubrádió és a Mérték Médiaelemző Műhely nyújtott be. Talán a mostani csatazaj a Bizottság számára is egyértelművé teszi, hogy a magyar állami média ámokfutását meg kell állítani.

Az állami média már 2011-ben is megmutatta, milyen jól tűri a kritikát és milyen humánusan bánik azokkal, akik kritizálják. Akkor a Lomnici Zoltán (nem az ifjabb, hanem az apa, a korábbi főbíró) kitakarása miatt indult éhségsztrájk résztvevőit szórakoztatta az MTVA éjszakai reflektorokkal és hangos zenével. Most erőszakot alkalmaz országgyűlési képviselők ellen. Senki nem zavarhatja meg a propaganda terjesztését.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Itthon lényegében nincs hatékony eszköz az állami média elfogult tájékoztató tevékenységével és egyéb túlkapásaival szemben. Van azonban egy terület, ahol az Európai Unió fogást találhat a rendszeren, ez pedig a finanszírozás. Nagyon fontos terület ez, nem csak azért, mert mindannyiunknak fáj az évi soktízmilliárd forint közpénz, amit elnyel az állami média, hanem azért is, mert ha papírja lenne róla ennek az állami médiának, hogy túl- és szabálytalanul finanszírozott, akkor papírja lenne arról is, hogy a Fidesz megvette a feltétlen lojalitását. A kevesebb pénz végső soron kevesebb propagandát jelent, úgyhogy mindenképpen fontos célkitűzés a finanszírozási visszaélések megszüntetése.

Az Európai Bizottság szigorú feltételeket támaszt a közszolgálati média finanszírozásával kapcsolatban, hogy megakadályozza a közpénzek piactorzító felhasználását. Panaszunkban éppen azt kifogásoltuk, hogy a magyar “közszolgálati” média finanszírozása nem felel meg az állami támogatásokra vonatkozó európai szabályoknak. A Bizottság 2016 óta dolgozik az ügyön, de most láttuk elérkezettnek az időt arra, hogy a nyilvánosság előtt is beszéljünk a beadványról. Hátha a Bizottság is ráérez a pillanatra, és az eddiginél nagyobb léptekkel halad a cél felé.

A magyar állami média, aminek a törvény szerint továbbra is közszolgálati médiaként kellene működnie, meglehetősen bonyolult és kusza intézményi struktúrában működik. Bármennyire meglepő, a sokat emlegetett és éppen ostrom alatt álló MTVA-nak semmi köze a rádiós vagy a televíziós műsorszolgáltatáshoz, illetve az online tartalomszolgáltatáshoz. A misztikus rövidítés feloldása Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap, amiről így már látszik, hogy nem tartalmat szolgáltat, hanem pénzt kezel. Nagyon sok pénzt, a 2019-es költségvetés szerint jövőre például 83,2 milliárd forintot, amihez szinte minden évben kap a kormánytól és a Médiatanácstól némi kiegészítést is, és ebben még mindig nincs benne az állami médiában megjelenő állami hirdetésből származó bevétel. Gyakorlatilag az összes műsorbeszerzés és műsorgyártás az MTVA-n keresztül zajlik, ott dolgoznak a közmédia alkalmazottai, miközben a tartalomért a szerkesztői felelősséget egy másik szervezet, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. viseli. A teljes szerepzavart jól mutatja, hogy Tordai Bence kamerája előtt a Duna Médiaszolgáltató vezérigazgatója, Dobos Menyhért képes volt kijelenteni, hogy ő nem közszereplő, márpedig egy közszolgálati médiaszolgáltató vezérigazgatója biztosan az. Lehet, hogy még nem szóltak neki, hogy a törvény szerint ő vezeti a közmédiát, és miután szinte minden forrás az MTVA-nál van, még ő maga sem vette észre, hogy elvileg ő áll a közszolgálati média élén.

Nem véletlenül ilyen bonyolult a rendszer: míg a Duna működését több szerv is ellenőrzi, mindenekelőtt az ellenzéki delegáltakból is álló Közszolgálati Kuratórium, valamint a törvényben kijelölt szervezetek képviselőiből álló Közszolgálati Testület, addig az MTVA fölött egyetlen szervezet gyakorol kontrollt: a legendásan pártatlan Médiatanács. Röviden szólva, van tehát egy Duna Médiaszolgáltató, amely a törvény szerint közszolgálati médiaszolgáltató, körül van bástyázva külső kontroll mechanizmusokkal, de csak egy kirakatszervezet, nincsenek erőforrásai. És emellett ott van az MTVA, amely számolatlanul költi az adófizetők pénzét és senki nem tudja, hogy hova mennek ezek a pénzek, nincs fölötte érdemi külső kontroll.

Érdekesség, hogy az MTVA egy érdekes jogi trükkel került kerüli meg a közbeszerzési törvényt is. A magyar közbeszerzési törvény az„audiovizuális vagy rádiós médiaszolgáltatásra szánt műsorszám” beszerzésére ad mentességet holott a közbeszerzési irányelv egyértelműen kimondja, hogy „audiovizuális vagy rádiós médiaszolgáltató” szerződései kerülhetnek kivételi körbe. A magyar megoldás célja nyilvánvalóan az, hogy az MTVA beszerzései kivételi körbe tartozzanak, bár a médiatörvény szerint nem médiaszolgáltató.

A közszolgálati média állami támogatásának szabályairól szóló európai bizottsági közlemény hosszan sorolja, hogy a közmédia gazdálkodásával kapcsolatban mely adatoknak kell minden esetben hozzáférhetőnek és ellenőrizhetőnek lenniük. A Bizottság szerint akkor átlátható a közmédia gazdálkodása, ha a közszolgálati és a nem közszolgálati tevékenység a gazdálkodásban egyértelműen szétválik, az azokhoz kapcsolódó bevételek és kiadások elkülönítve jelennek meg. Ennek előfeltétele, hogy minden műsorszámot besoroljanak a közszolgálati vagy a nem közszolgálati tevékenység körébe, ehhez pedig világosan meg kell határozni, hogy mi is az a közszolgálati tevékenység.

Az állami média működésével kapcsolatban nincs olyan dokumentum, amely a közszolgálati és a nem közszolgálati tevékenységekkel kapcsolatos gazdálkodási adatokat egyértelműen elkülönítené, az e tevékenységekhez kapcsolódó bevételeket és kiadásokat elkülönítve jelenítené meg. Olyan dokumentum sem érhető el, amely egyértelműen meghatározná, hogy mely műsorszámokat sorolnak a közszolgálati és a nem közszolgálati tevékenység körébe.

A közpénzek elköltését a bizottsági közlemény szerint „egy megfelelő hatóságnak vagy kijelölt testületnek átlátható és hatékony módon folyamatosan ellenőriznie” kellene. A magyar közszolgálati intézményrendszer ezt a feltételt nem teljesíti.

A médiatörvény szerint a Közszolgálati Kuratórium ellenőrzi a közszolgálati médiaszolgáltatók finanszírozását és gazdálkodását, méghozzá kifejezetten az Európai Unió vonatkozó előírásainak való megfelelés szempontjából. A Kuratóriumnak azonban nincs eszköze a hatékony, átlátható felügyeletre, mivel az általa felügyelt Duna Zrt. nem is rendelkezik a tartalom előállításához kapcsolódó forrásokkal. E források az MTVA költségvetésében jelennek meg, amelynek működését és gazdálkodását a Kuratórium nem ellenőrizheti.

Az MTVA kezelő szerve, ilyen módon a felügyeletét ellátó szerv a Médiatanács, amely azonban a közmédia működése szempontjából szintén nem független szervezet, hiszen a törvény szerint ő dönt arról, hogy bővül-e új csatornákkal, új szolgáltatásokkal a közmédia-szolgáltatások rendszere, illetve a Médiatanács elnöke nevezi ki az MTVA vezérigazgatóját, és a Médiatanács jelöli a közmédia-szolgáltató vezérigazgatóját.

A törvény az állami támogatás mértékének meghatározása mellett szabályozza a rendelkezésre álló állami támogatások elosztásának módját az egyes közszolgálati tevékenységek között. Ezt a feladatot a Közszolgálati Költségvetési Testület látja el, nem túl nagy vehemenciával. A Testületben az MTVA és a Duna Zrt. vezérigazgatója minden döntésnél többségben van, és ha az Állami Számvevőszék delegáltja mégis saját gondolattal állna elő, a Testületnek akkor is csak véleményezési joga van az MTVA által előterjesztett költségvetéssel kapcsolatban. Így a támogatás elosztásában semmiféle külső kontroll vagy társadalmi igény nem érvényesül.

A hazai szabályozásban és gyakorlatban olyan további európai elvárások sem teljesülnek, mint a közszolgálati feladatok ellátására fel nem használt túlkompenzáció visszatérítése, illetve az új közszolgálati szolgáltatások indításának előzetes hatásvizsgálathoz kötése.

Az állami média működésének számos piactorzító hatása azonosítható. Ilyen például az, hogy a köztévé hirdetési idejét az Atmedia kereskedőház értékesíti, amely kereskedelmi szereplőkkel (többek között a TV2 Csoporttal) csomagban értékesíti a reklámidőt. Hasonlóan piactorzító lehet, hogy az MTVA olyan, nem magyar érdekeltségű sportközvetítések jogait vásárolja meg, amelyre a piaci szereplők részéről is lenne igény, az MTVA azonban magas áraival megszerezte a jogokat a sportcsatornák elől (pl. Bajnokok Ligája, Forma-1). Szintén súlyosan versenytorzító az a megoldás, hogy rengeteg helyi rádió azt az előregyártott hírblokkot sugározza, ami az MTVA-ban készül a Magyar Távirati Iroda hírei alapján. Piaci pletykák szerint a hírblokk havi ára 40.000 forint, ami nyilvánvalóan sokkal kisebb összeg, mint akár egyetlen hírszerkesztő alkalmazásának költsége. Ezzel jelentős költségmegtakarítást érhetnek el az érintett rádiók, és hátrányba kerülnek azok, amelyek saját hírműsort gyártanak.

Még egyszer hangsúlyozzuk, nagyon szoros összefüggés van a finanszírozás arányossága és átláthatósága, illetve a közszolgálati média minősége között. A számolatlan, átláthatatlan, ellenőrizetlen közpénzköltés nem csak a médiapiac egészét rombolja, hanem teljesen kizárja a politikai befolyástól mentes szerkesztési gyakorlatot. A kilóra megvett közmédia többé már nem közmédia. És ha itt lehet fogást találni a rendszeren, akkor itt kell támadni. A beadvány az asztalon, most már az Európai Bizottság felelőssége is, hogy meddig tűri egy álhírgyártó propagandagépezet túlfinanszírozását.