A Mérték Médiaelemző Műhely két témában adott be közérdekű adatigénylést az Igazságügyi Minisztériumhoz. Két európai uniós jogszabály, az európai médiaszabadság törvény (European Media Freedom Act, EMFA) és a politikai hirdetések átláthatóságáról szóló rendelet (Transparency and Targeting of Political Advertising, TTPA) magyarországi végrehajtásáról, a kapcsolódó jogalkotási feladatokról kérdeztük meg a minisztériumot. 

Mindkét európai jogszabály esetében különböző kérdéscsoportokat fogalmaztunk meg, így a könnyebb áttekinthetőség kedvéért 3-3 adatigényt adtunk be. 

A TTPA 2025. október 10-én lépett hatályba, azóta eltelt több hónap, így a jogszabály implementációja kapcsán az alábbi témákban tettünk fel kérdéseket: 

• a magyarországi illetékes hatóság kijelöléséről, a kapcsolódó szabályozás megalkotásáról (22. cikk), 
• a reklámozókra vagy a politikaireklám-szolgáltatókra vonatkozó szankciók megalkotásáról (25. cikk),
• a Magyarországon politikaireklám-szolgáltatásokat nyújtó, de az Unióban nem letelepedett szolgáltató kijelölt jogi képviselőiről szóló nyilvántartásról (21. cikk).

Az Igazságügy Minisztérium a három adatigénylést összevonva meglepően  lakonikus választ küldött: „az Igazságügyi Minisztérium a megkereséseiben megjelölt kérdésekkel összefüggő adatot nem kezel”. 

Ez a válasz nemcsak rövid, hanem igencsak árulkodó is: azt állítja ugyanis, hogy az Igazságügyi Minisztériumban nem folyik olyan jogalkotási munka, amely az október óta hatályban lévő európai uniós jogszabály implementációját célozná. Másként fogalmazva: az állam tudomásul vette az uniós jogszabályt, majd udvariasan úgy döntött, hogy nem kér belőle.

Ebből következően, ha egy magyar állampolgár politikai hirdetést lát egy platformon, óriásplakáton, tévében, rádióban, jelenleg nem tud semmilyen magyarországi hatósághoz fordulni az európai normák kikényszerítése érdekében. A magyar állam nem jelölt ki olyan hatóságot, amelynek ez a feladata lenne, és nem vállalunk nagy kockázatot, ha leírjuk, hogy a 2026. április 12.-én tartandó választásig valószínűleg nem is fog kijelölni. 

Érdekesség, hogy Tuzson Bence igazságügyi miniszter jelenlegi tudásunk szerint egyéni képviselőként is indul a Fidesz színeiben, és tekintettel a kormánypárt szinte korlátlan pénzügyi erőforrásaira, az európai szabályozás magyarországi implementálásának hiánya nem csupán jogharmonizációs kérdésként, hanem a politikai verseny feltételeit a Fidesz igényeihez igazító megoldáként is értelmezhető.

Az EMFA korábban, 2025. augusztus 8-án lépett hatályba, tehát elvileg a kapcsolódó jogalkotási munkának előrehaladottabb állapotban kellene lennie. Az Igazságügyi Minisztériumnak az alábbi témákban tettünk fel kérdéseket: 

• a médiaszolgáltatók és újságírók jogainak védelméről, a megfigyelésekkel kapcsolatos jogalkotói munkáról (4. cikk),
• a közszolgálati médiaszolgáltató vezetőinek megválasztásával kapcsolatos jogalkotásról (5. cikk), 
• a médiapiaci összefonódások értékelésével kapcsolatos jogalkotói feladatok előrehaladásáról (22. cikk).

Az Igazságügyi Minisztérium ebben az esetben is összevonta a három adatigényt és a válasz lényegi részében ugyanazt állítja, mint a másik esetben, vagyis a minisztérium adatot nem kezel. 

Ez annyiban mindenképpen figyelemre méltó, hogy Magyarország időközben pert indított az Európai Unió Bíróságán az EMFA kapcsán. A perindításhoz azonban – a közigazgatás klasszikus szabályai szerint – általában szoktak dokumentumok társulni, így például jogi álláspontok, háttérelemzések, előterjesztések. Ezek hiánya vagy a magyar közigazgatás eddig ismeretlen puritánságára, vagy az adatkezelés új, kreatív értelmezésére utal.

Az EMFA-s adatigénylés kapcsán küldött válasz még inkább meglepő azért, mert a válaszlevélben politikai állásfoglalás is helyet kapott. Érdemes ezt teljes egészében idézni: 

„Brüsszel az EMFA rendelettel túlzott uniós szintű szabályozást akar bevezetni a magyar médiapiac és a sajtószabadság kérdésében, amely Brüsszel központosító törekvéseit jól mutatja. A rendelet nem jelent mást, mint a Brüsszel által vezérelt beavatkozást a tagállami médiába, ami rendkívül komoly aggályokat vet fel a véleményszabadság és a magyar szuverenitás tekintetében.

Magyarország Kormánya kiáll a véleményszabadság és az ország szuverenitása mellett a brüsszeli elnyomással szemben, és nyomatékosan képviseli azt, hogy a média szabadságának védelmét nem Brüsszelre kell bízni, hanem a tagállamokra és a nemzeti kompetenciákra. A fentiekre tekintettel a Kormány bírósági úton próbálja elérni, hogy az Európai Unió Bírósága érvénytelenítse vagy módosítsa azokat a Bizottság által támasztott követelményeket, amelyek az EMFA alapján sértik a magyar szuverenitást.”

Egy adatigénylésre adott válaszban a politikai nyilatkozat önmagában is műfaji újítás. A szöveg stílusában és szóhasználatában kevéssé emlékeztet egy minisztériumi iratra, inkább egy kampánykommunikációs termékre, amelyben a „Brüsszel” szó előfordulási gyakorisága láthatóan kiemelt szerkesztési szempont volt. Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy az Igazságügyi Minisztériumban a jogalkotási munka helyét nem a politikai influenszer-képzés vette-e át és ennek eredménye, hogy a közérdekű adatigénylések megválaszolását a kormányzati narratíva terjesztésére használják.  

Mindez annak fényében különösen figyelemre méltó, hogy az Európai Bizottság 2025 decemberében kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen az EMFA végrehajtásának elmaradása miatt, éppen annak érdekében, hogy a magyar jogalkotó teremtse meg az európai rendelet hazai alkalmazásának feltételeit. Az Igazságügyi Minisztérium nyilvánvalóan nem kizárólag csak a sajtóból értesült erről, hanem hivatalos értesítést is kapott a Bizottságtól – adatkezelés érdekes módon azonban ennek ellenére sem keletkezett.