Bezárás
médiapolitika

A Klubrádió esélyei

A Médiatanács nem újítja meg a Klubrádió budapesti jogosultságát, újrapályáztatja a jövő februárban felszabaduló frekvenciát. Hogy történhetett ez, és van-e innen visszaút? Polyák Gábor latolgat.

Karas Mónika. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, valamint a Médiatanács elnöke 2013 szeptembere óta. Amikor hivatalba lépett, már nagyban zajlott a Klubrádió és a Médiatanács közötti pereskedés. Az egyik első lépése volt az új elnöknek, hogy nem fellebbezett az újabb kétértelemű bírósági ítélet ellen, és végül a Klubrádió hosszú hónapok bizonytalansága után tovább szólhatott. Igaz, kizárólag Budapesten, a többi frekvenciáját elvesztette. Karas Mónika kilencéves – igen tartalmas és igen dicstelen – mandátuma 2022-ben jár le. Úgy tűnik, mégis hagy maga után néhány folyamatban lévő pert a Klubrádióval. De a Klubrádió nem pert akar nyerni, hanem rádióműsort akar szolgáltatni.

Főbenjáró adatszolgáltatási bűnök

A Klubrádió jelenlegi médiaszolgáltatási jogosultsága 2021 februárjában jár le. A médiatörvény szerint a jogosultság – a törvényt idézve, szándékosan feltételes módban – „megújítható” újabb hét évre. Tavaly nyáron a fideszes kétharmad a megújításra vonatkozó szabályokat módosította. Aki figyelt erre, az azonnal gyanakodni kezdett, hogy ez a Klubrádió kedvéért történt. A módosítás szerint „A Médiatanács (…) a jogosultság megújításáról vagy a jogosultság megújítására vonatkozó szándékának hiányáról a jogosultság lejárta előtt legkorábban hat hónappal, legkésőbb négy hónappal tájékoztatja a médiaszolgáltatót. A médiaszolgáltatási jogosultság megújítására a médiaszolgáltató nem alapíthat jogot, továbbá a médiaszolgáltatási jogosultság megújítása iránti kezdeményezés alapján a Médiatanácsot nem terheli szerződéskötési kötelezettség.” Mit jelent az, hogy a Médiatanács tájékoztatja a rádiót? Küld neki egy üzit messengeren? Ebből a megfogalmazásból az is következhetett, hogy a Médiatanács nem hoz határozatot, csak kinyilatkoztat, azzal meg még bírósághoz sem lehet fordulni. Abban viszont – a Class FM-mel folytatott pereskedés tanulságait levonva – nagyon is egyértelmű a módosítás, hogy a hosszabbítás nem jár a rádiónak, az kegy, amit a Médiatanács gyakorol.

A Médiatanács közleményéből, ami már címével is igyekszik belerúgni a Klubrádióba (Újra pályázható lesz a Budapest 92,9 MHz frekvencia), annyi derült ki, hogy a Klubrádió ismételt jogsértést követett el működése hét éve alatt, és emiatt a Médiatanács nem újíthatja meg a jogosultságát.

A médiatörvény valóban úgy rendelkezik, hogy nem újítható meg a rádió jogosultsága, ha a Médiatanács végleges határozatában megállapította, hogy a médiaszolgáltató a médiaszolgáltatási szerződést vagy a médiatörvényeket ismételten VAGY súlyosan megszegte. A médiatörvény szerint ismételt jogsértésről – némileg leegyszerűsítve – akkor van szó, ha a rádió egy éven belül ugyanazt a jogsértést legalább kétszer elköveti. A törvény nem tesz különbséget a jogsértések között azok súlya vagy következményei alapján. A legenyhébb jogsértés egy éven belüli ismételt elkövetése is automatikusan a megújítási lehetőség elvesztéséhez vezet.

A Média1.hu portál kiderítette, hogy a Klubrádió főbenjáró bűne az volt, hogy 2016-ban és 2017-ben nem megfelelően teljesítette „a műsorkvótákra vonatkozó havi adatszolgáltatási kötelezettségét”. A műsorkvóták határozzák meg például azt, hogy a rádiónak mennyi szöveges tartalmat, mennyi zenés tartalmat, azon belül mennyi magyar zenét kell sugároznia.  A piaci szereplők egyébként régóta panaszkodnak a bonyolult, átláthatatlan adatszolgáltatási kötelezettségekre, amelyeket a Médiatanács ír elő számukra. Ezzel együtt az adatszolgáltatási kötelezettség megsértése semmilyen módon nem érinti a rádió tényleges működését. A hallgatók ettől nem kapnak kevesebb hírt vagy éppen kevesebb magyar zenét, legfeljebb a hatóság húzhatja a strigulát, hogy a médiaszolgáltatónak már megint nem sikerült ezt a bürokratikus elvárást teljesítenie.

A Médiatanács szerint a Klubrádió hét év alatt összesen hat esetben sértette meg a médiatörvényeket. Ezek között egyetlen esetben sértette meg a rádió a magyar zenei arányra vonatkozó előírásokat, minden más esetben tisztán bürokratikus szabályok megsértéséről van szó. A Klubrádióval szemben nem született olyan határozat, amely a tájékoztatás kiegyensúlyozottságát kifogásolta volna, a rádió nem volt gyűlöletkeltő, nem sértette meg az emberi méltóságot. De még a reklámidőt sem lépte túl.

Tehát mivel a rádió kétszer késve vagy nem megfelelő táblázatban vagy ki tudja, hogyan, de az előírásokat megsértve nyújtotta be az adatszolgáltatást, ezért elveszti a frekvenciáját. Bayer Zsolt és Papp Dániel országában, a civileket és a külföldi újságírókat listázó lapok országában, a névtelen forrásokat a rendőrségnek kiadó újságírók országában, a menekültekbe belerúgó riporterek országában.

Ez a határozat éppen olyan, mint a Civil Rádiót megszüntető határozat. A Civil Rádió is részben azzal követett el ismételt jogsértést, hogy nem megfelelően szolgáltatott adatot. A Civil esetében az ismételtség a magyar zene előírt arányának nemteljesítésével is megvalósult. Ezek is borzasztó bűnök, nincs pardon.

Jogszerű-e a Médiatanács határozata a Klubrádióval szemben? Abból, amit eddig láttunk, úgy tűnik, igen. Jogszerű, de nem életszerű. Sőt nem is felel meg a sajtószabadság és a tisztességes eljárás alkotmányos elveinek. A Civil Rádió a Médiatanács határozatát bíróság előtt megtámadta, de valójában nem azért, mert azt jogsértőnek vélte, hanem azért, mert a médiaszolgáltatási jogosultság megújítására vonatkozó szabályozás alkotmányellenességét akarta kimondatni.

A jogbiztonság és a sajtószabadság sérelme

Nézzük azokat az alkotmányjogi érveket, amelyek a szabályozás alkotmánysértő jellege mellett szólnak.

A médiatörvénynek a médiaszolgáltatási jogosultság megújítására vonatkozó rendelkezései sértik a jogbiztonság alkotmányos követelményét, mivel ugyanazon magatartás kétszeres büntetését (kétszeres értékelését) írják elő, a magatartás súlyától függetlenül, és megfelelő eljárási garanciák nélkül.

A médiaszolgáltatási jogosultság lehetőségének megvonása minden esetben egy már büntetett jogsértő magatartás újbóli büntetését jelenti. A jogsértés elkövetése után a Médiatanács értékeli a jogsértő magatartást és a médiatörvény szerinti szankciót alkalmaz, majd a jogosultság meghosszabbítására irányuló eljárás során ugyanez a Médiatanács megvizsgálja, hogy a már szankcionált magatartások az ismételt jogsértés fogalma alá esnek-e. Ismételt jogsértés esetén pedig a jogsértés súlyától függetlenül, érdemi jogorvoslati lehetőség nélkül az adott rádió működése szempontjából legsúlyosabb büntetést alkalmazza: nem biztosítja a rádió működésének folytatáshoz szükséges frekvenciát.

Az Alkotmánybíróság a kétszeres értékelés (kétszeres büntetés) tilalmát (ne bis in idem) nem csak a büntetőügyekre vonatkozóan mondta ki, hanem több esetben kifejezetten közigazgatási szankciókat vizsgált e szempont alapján (60/2009.   (V.28.)   AB hat.).

Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R(91) 1. számú a közigazgatási szankciókról szóló ajánlása értelmében: „1. Senki nem büntethető közigazgatási úton kétszer ugyanazon cselekményért, ugyanazon jogszabály vagy ugyanazon társadalmi érdeket védő szabály alapján. 2. Ha  ugyanaz  a  cselekmény  két  vagy  több  közigazgatási  hatóság  eljárását  is  maga  után  vonja  a  különböző  társadalmi  érdekeket  védő  jogszabályok  alapján,  mindegyik  hatóság  figyelembe  veszi  az  ugyanazon  cselekményért  korábban  kiszabott  szankciókat.” Az ajánlás kimondja továbbá, hogy „a közigazgatási szankciót kiszabó aktussal szemben – minimum követelményként – biztosítani kell a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság általi törvényességi ellenőrzést”.

Az Alapvető Jogok Biztosa szerint „A  ne  bis  in  idem elve az ugyanazon (jogellenes) cselekmény  miatti kétszeri eljárás alkotmányos jelentőségű és abszolút jellegű tilalmát jelenti, amely a jogállamiság elvéből vezethető le, és a szabálysértési eljárásban is érvényesül. A ne bis in idem elve nem a két eljárásban kiszabott két büntetés tilalmát foglalja magában, hanem ennél lényegesen többet: a kettős eljárás tilalmát jelenti ugyanazon jogsértés elkövetésével összefüggésben.” (AJB-305/2012).

Az Alkotmánybíróság  gyakorlata  értelmében  valamely  bírság meghatározásakor  a  jogalkotó  olyan  szempontokat  vesz  figyelembe,  mint  pl.  a jogsértés természete, a jogellenes cselekmény súlya vagy ismétlődése, a megelőzés, a szankció visszatartó hatása a jogsértéstől, vagy a jogsértés által okozott közérdeksérelem. A jogalkotót széleskörű szabadság illeti meg abban a kérdésben, hogy az egyes jogsértésekkel szemben milyen eszközökkel kíván fellépni (ld. 540/D/2002 AB hat.; újabban 3092/2014. (IV. 1.) AB végzés).

A médiatörvény vizsgált rendelkezése alapján a Médiatanács az Alkotmánybíróság által felsorolt szempontok egyikét sem veszi figyelembe a meghosszabbítás lehetőségének megvonásánál. Sőt a törvény a Médiatanácsnak egyáltalán nem ad mérlegelési lehetőséget. Ugyanakkor maga a jogalkotó sem köti semmilyen további feltételhez ezt a szankciót. A meghosszabbítás lehetőségének megvonása nem függ attól, hogy a Médiatanács eredetileg milyen szankciót szabott ki, és nem tesz különbséget a szándékos és nem szándékos jogsértések között. Végső soron akár egészen csekély súlyú, a Médiatanács által is a legenyhébb szankciókkal sújtott jogsértések is a médiaszolgáltatási jogosultság elvesztéséhez vezethetnek.

A médiatörvény a meghosszabbítás lehetőségének megvonásával szemben továbbá semmilyen jogorvoslati lehetőséget nem biztosít. Így sem az érintett médiaszolgáltató, sem a Médiatanács, sem a bíróság nincs abban a helyzetben, hogy vitassa e súlyos jogkövetkezmény indokoltságát. A mindenkit megillető jogorvoslati jog az Alkotmánybíróság gyakorlatában a hatékony jogvédelem meglétének követelményét jelenti [39/1997. (VII.  1.) AB határozat; 21/1997.  (III. 26.) AB határozat]. A jogorvoslat hiánya a jogbiztonság sérelmét okozza.

Emellett az adatközlési kötelezettség kétszeres büntetése a sajtószabadságot is aránytalanul korlátozza. Még ha szükség is van ilyen adatszolgáltatásra – ami kérdéses már csak azért is, mert maga a Médiatanács is figyeli, monitorozza a műsorok tartalmát –, akkor is nyilvánvaló, hogy a médiaszolgáltatás lényegét nem érintő jogsértés nem járhat a legsúlyosabb jogi következménnyel, a frekvencia elvesztésével. Mivel a médiatörvény nem tesz különbséget az ismételten elkövetett jogsértések között azok súlyossága, például az eredetileg kiszabott szankció nagysága alapján, ezért a szabályozás alkotmánysértő.

Mondom én, teljes meggyőződéssel, ámde bármiféle kényszerítő erő nélkül. A Civil Rádió nagyjából ezt az érvelést vitte a bíróság elé, kifejezetten azzal a szándékkal, hogy a bíróság forduljon az Alkotmánybírósághoz. Nos, a Fővárosi Törvényszék az elsőfokú ítéletben a médiatörvény vonatkozó rendelkezésének „alaptörvény-ellenességét nem észlelte, ezért nem tartotta indokoltnak, hogy kezdeményezze az Alkotmánybíróság eljárását annak alkotmányossági vizsgálatára”. A Civil Rádió ügye egyelőre itt áll, és ez nem sok jót ígér a Klubrádiónak.

Európa segít?

Természetesen a fenti érvekkel el lehet jutni Strasbourgig, az Emberi Jogok Európai Bíróságáig, ahol jó eséllyel a magyar sajtószabadság ügye iránt nagyobb az érzékenység, mint magyar bíróságokban és az Alkotmánybíróságban. De a siker a sokszorosan leterhelt Emberi Jogi Bíróságnál szintén nem biztos, viszont hosszú években mérhető.

Van még egy út, az Luxemburg felé vezet, az Európai Unió Bíróságához. Az Európai Unió frekvenciagazdálkodással foglalkozó irányelve a frekvenciák használati jogának elosztását „tárgyilagos, átlátható, megkülönböztetéstől mentes és arányos kiválasztási feltételekhez” köti. A médiaszolgáltatási jogosultság, mint frekvenciahasználati engedély megújítására vonatkozó szabályok a fentiek alapján nem felelnek meg az arányosság követelményének, és nem is átláthatók. Emellett is jól lehet érvelni, de itt szintén olyan eljárásról van szó, amely hosszú évekig elhúzódhat. Addigra pedig már nagy valószínűséggel késő lesz.

Lécci, hadd szóljon!

A mostani tudásunk alapján – a határozatot még nem láttuk, csak az arról szóló közleményeket – minden jogi út rögös. De egyik sem kilátástalan. A budapesti Alkotmánybíróság, a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság és a luxemburgi EU Bíróság egyaránt rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyekkel a Klubrádió megmenthető. De azt is mérlegelnie kell majd a rádiónak, hogy pereskedik vagy újrapályázik. Ha pert indít, a Médiatanács azt fogja mondani, hogy addig nem pályáztatja meg a frekvenciát, amíg az eljárás nincs lezárva; igaz, a Class FM frekvenciája esetében a folyamatban lévő per nem zavarta. Ha nem indít pert, egyrészt abban sem lehet biztos, hogy a Médiatanács valóban kiírja-e a pályázatot, nem tudhatja, hogy a pályázatban mik lesznek a feltételek, és nyilvánvalóan nem tudhatja, hogy az ő ajánlatát hozza-e ki a Médiatanács nyertesnek.

A Fidesznek nem elég, hogy megszerezhet bármit. Ami nem az övé, azt szétzúzza. A Klubrádiót, annak ellenére, hogy a Médiatanács elvette a vidéki frekvenciáit, a Mérték 2018-as felmérése alapján a közönség 4 százaléka legalább hetente egyszer használja tájékozódási pontként, ami messze nagyobb elérés, mint a Karc FM-é vagy az Inforádióé. A Klubrádió adománygyűjtő kampányai mindig kimagaslóan sikeresek. Valódi közönsége és valódi piaca van, nem olyan felpumpált, mint a Fidesz-médiának. A megszűnése valódi veszteség lenne. Eddig sem kért többet, mint hogy hadd szóljon. Ennyivel a jövőben is beérné.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom