Megjelent a Mérték Médiaelemző Műhely és a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet legújabb hírfogyasztás-kutatása. Az elmúlt évtizedben rendszeresen megismételt reprezentatív felmérés nemcsak az aktuális magyar hírfogyasztási szokásokat mutatja be, hanem az ezen a téren az elmúlt időszakban történő változásokat is, így egy egyedülálló kutatási anyagról beszélünk. Kovács Ildikó összefoglalója.

Az elemzés megjelenésekor, 2023. június 20-án a MÚOSZ Székházban tartott Tájékozódási szigetek egy polarizált médiarendszerben című kerekasztal-beszélgetésen Nagy Ádám szociológus, ifjúságkutató, a Magyar Narancs lapigazgatója, Szávai Petra PhD hallgató, a Mérték kutatója és Sík Endre közgazdász, szociológus, egyetemi tanár vett részt, a moderátor Urbán Ágnes egyetemi docens, a Mérték Médiaelemző Műhely igazgatója volt. A beszélgetés Hann Endre, a Medián vezetőjének előadásával kezdődött, aki több érdekes trendre hívta fel a közönség figyelmét.

Kiemelte, hogy a legutóbbi, 2020-as kutatáshoz képest is jelentősen nőtt a politika iránti érdeklődés, aminek oka valószínűsíthetően a világjárvány megjelenése, majd a háború kitörése és a rendkívüli gazdasági helyzet lehet. Nemcsak az érdeklődés nőtt, hanem a hírfogyasztásra fordított idő is, viszont az elmúlt öt évben a televízió elvesztette a legfontosabb tájékozódási forrás szerepét, átvette helyét az internet. Nőtt a hírportálok látogatottsága, majdnem mindegyikét többen olvassák (kivétel az origo.hu, ahol nemcsak személyi változások történtek, hanem a profilja is megváltozott).

Az idei kérdőívben új kérdések is voltak, például a Youtube videós tartalmairól: legtöbben a Partizán és a Friderikusz Podcast műsoraiból tájékozódtak. Szintén fontos számokat mutat a média objektivitásának megítélése, ahol látható, hogy az elmúlt két és fél évben folyamatosan romlott a helyzet.

Egyértelműen kiderült, hogy a felmérésben résztvevők pártállása nagy szerepet játszik a hírforrások kiválasztásában, de érdekes eredmény, hogy sokan tájékozódnak a politikai nézeteikkel ellentétes oldalról is. Ahogy Hann Endre mondta, a média objektivitását a kormánypárti és ellenzéki szavazók egészen másként ítélik meg. A kormánypárti szavazók 42 százaléka szerint a magyar médiából meg lehet ismerni a tényleges valóságot, az ellenzékieknél csak 11 százalék gondolja így. Említés szintjén szóba került, hogy egyre többen támogatják a független médiumokat, az eddigi eredmények alapján működnek az új közösségi finanszírozási formák. Idő hiányában nem lehetett megemlíteni a kérdőív összes fontos tanulságát, de a Medián vezetője külön felhívta a figyelmet arra, hogy a politikai, életkori és iskolázottsági különbségek mennyire fontosak a válaszok elemzésekor.

A kerekasztal-beszélgetésben az első kérdés az volt, hogy mit találtak meglepőnek a kérdőív eredményei közül, és meghívott szakértők mindegyike egyetértett abban, hogy az adatokból mennyire egyértelműen kimutatható a polarizáció. Érdekesnek tartották az egyik új kérdésre adott válaszokat is, melyből az derült ki, hogy 41% fogyaszt olyan médiát, melyet nem tart hitelesnek. Ez árnyalni fogja, amit eddig az információs buborékokról gondoltunk, de ehhez még több adat és elemzés szükséges.

Urbán Ágnes arról a mindennapi tapasztalatról is érdeklődött, hogy mi lehet a magyar nyilvánosságról alkotott negatív kép oka, a téves percepció vagy rendszerszintű problémáról van szó? Nagy Ádám szerint rendszerszintű problémáról van szó, mert még a szavazók is elfogultnak látják a „saját” médiájukat. Az internet előretörése ezen a téren nem meglepő, mivel az utolsó szabad területek egyike ez. Példaként említette a nyomtatott sajtó piacának torzulását: amíg kiadták a Figyelő című újságot, a példányonkénti 11 eurós árból 9-et a kormány fizetett. Szávai Petra nem tartja magát optimistának a jelenlegi helyzetet tekintve, főleg a bizalmi válság miatt, szerinte egyértelmű a negatív tendencia. Kifejtette, hogy amíg nem lesz változás a polarizáció terén, addig ez így marad. Sík Endre optimistának tartja magát, de okot nem tudott rá adni és véleménye szerint mindenkinek igaza van, aki nem optimista. Nagy Ádám azt a plasztikus hasonlatot említette, hogy akinek megafon van a kezében, azzal nehéz párbeszédet folytatni.

Urbán Ágnes két kifejezést emelt ki az eredmények közül, az egyik a polarizáció, a másik a bizalom. Említése szerinte ezekkel kapcsolatban sok kutatás zajlott és zajlik jelenleg is nálunk sokkal jobb állapotban levő országokban is, vagyis ezek fontos kérdésnek tekinthetőek máshol is. Arra kérdésére, hogy mennyire tekinthető speciálisnak a magyar médiarendszer, Sík Endre válaszában egyértelműen azt állította, hogy abszolút speciális. Szerinte a morális pánikgomb 2016 óta hungarikum, a magyar médiarendszer így összerakva, ezzel a finanszírozással túlmegy a média kérdéskörén. Nagy Ádám egyetértett a finanszírozás sajátos jellegével. Szávai Petra megemlítette az Európai Unió által finanszírozott Mediadelcom kutatást, mely jelenleg 14 európai országban zajlik, és az eddigi eredmények alapján nem unikális a magyar helyzet, viszont, ha az összes változót figyelembe vesszük, akkor kijön egy olyan modell, ami nem értelmezhető. Még a kelet-európai kollégák sem értik.

A résztvevők egyetértettek abban, hogy a nagykép alapján a magyar médiahelyzetet tekintve más ligában játszunk, mint a többi európai ország.

A hallgatói kérdések megválaszolása után Molnár Csaba a Political Capitaltól beszélt a tényellenőrzés szerepéről a hírfogyasztásban. Az elemzésben megemlítette az olvasók álhírekkel kapcsolatos véleményét, hogy mind a kormánypárti, mind az ellenzéki szavazók körében erős az igény a hírek, információk valóságtartalmának ellenőrzésére, viszont a tényellenőrzés iránti igény csak korlátozottan jelenik meg a gyakorlati hírfogyasztásban. A kutatás során kiderült, hogy a tényellenőrzésnél a Google-keresés a leggyakoribb módszer, míg a Lakmusz a legtöbbet használt tényellenőrző oldal. Végül Molnár Csaba arról beszélt, hogy a tényellenőrzés hatása a média szereplőire már érzékelhető, de nem mindenki nyitott rá. A kutatási eredmény szerint a hírfogyasztók többsége fontosnak tartja – ha nem is feltétlenül gyakorolja – a hírek valóságtartalmának értékelését.

 

A magyar és angol nyelvű részletes beszámoló elérhető a Mérték honlapján. A beszélgetés erre linkre kattintva nézhető meg.

A kutatás a HDMO (Hungarian Digital Media Observatory, azaz a Magyar Digitális Média Obszervatórium) keretében készült, mely egy 30 hónapos projekt. Az együttműködés során a Political Capital és a Mérték Médiaelemző Műhely kutatói a dezinformációk terjedését és az ellene hozott intézkedések hatékonyságát vizsgálják, a francia AFP hírügynökség és a Lakmusz újságírói tényellenőrző munkát folytatnak, az Idea Alapítvány munkatársai a tudatos médiafogyasztással kapcsolatos tréningeket tartanak, a HDMO digitális infrastruktúráját pedig az Epresspack biztosítja.