Egy hitelességét lassan teljesen elveszítő intézményben hosszas habozás után végül “beolvasták” a diáktüntetés követeléseit, amivel veszélyes precedenst teremtettek. Előtte és utána egyszerűen csak a kormány szócsövei voltak, este 9-kor azonban pár másodpercre átengedték a megafont a tüntetőknek. Elég lesz ezután a Rádió előtt tüntetni, hogy bárki szót kaphasson? Mong Attila írása.

Számos fontos üzenete lenne a legutóbbi diáktüntetésnek a közmédia vezetői számára, amin még így az események után is tanácsos lenne elgondolkodni. Van egy jó hír és több rossz, kezdjük a jóval.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Ha cinikus akarok lenni, akkor persze azt mondhatnám, hogy a magyar iskolarendszer hosszú évtizedek óta egy tantárgyban kitartóan jól teljesít: nemzedékek sajátították el a forradalom gyakorlati ismereteit. Hogyan csináljunk forradalmat? – ha valamit, hát ezt tudja a magyar. (Lásd ugyanitt Orbán Viktor “A tízmillió szabadságharcos országa). A kommunizmus alatt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a Tanácsköztársaság, a rendszerváltás után pedig az 1956-os forradalom eseményeit kellett szinte percről-percre bemagolni, így aztán sem 2006-ban, sem most nem okozott különösebb meglepetést, hogy a fiatalságot forradalmi hevülete a közmédia valamelyik intézménye elé sodorta. Nincs forradalom rádió- vagy tévéfoglalás nélkül! Vicces volt látni persze a tizenéveseket, akik a statisztikák szerint alig vagy egyáltalán nem hallgatják a Magyar Rádió műsorait, nem nézik a Magyar Televízió híreit, amint a Pollack Mihály tér felé vették az irányt, hogy “beolvastassák” követeléseiket. De ne legyünk cinikusak, nézzük a dolog jó oldalát, és mondjuk ki a jó hírt! A tizenévesek, Facebook, Twitter és internet ide vagy oda, nagyon is fontosnak tartják a közmédiát, ezen belül még a tévénél is régebbi “old media”-t, a rádiót. Nincs tehát veszve a jövő, érdemes lenne nekik tisztességes intézményt működtetni.

És éppen itt kezdődnek a rossz hírek, amelyen ezen intézmények vezetőinek ugyancsak nagyon is el kellene gondolkodniuk. Először kérdések özöne következhetne számukra abból az egyszerű tényből, hogy tizenéves fiatalok úgy érezték, a Rádió épülete elé kell vonulniuk, hogy hallathassák hangjukat a közmédiában, aminek elsőszámú feladata éppen az lenne, hogy olyan képet alakítson ki magáról, amelyben mindenki kétségek nélkül magáénak érzi. Nem tanulmányoztam át a Magyar Rádió műsorait, biztosan voltak beszámolók a készülődésről, valószínűnek tartom, hogy hírt adtak a várható tünetésről, talán még az is elhangzott, hogy mit szeretnének a diákok, ha mindez nem történt meg akkor a probléma még nagyobb. De már maga az a percepció is éppen elég gond, hogy a fiatalok úgy érezték, kimaradtak az adásból, az, hogy a jelek szerint teljes hitelességi deficit és bizalomhiány övezi az intézményt, ami mindenképpen az elmúlt két év teljesítményének szomorú eredménye. A Lomnici, Cohn-Bendit és egyéb ügyek után az lenne meglepő, ha megbíznának ezekben a szerkesztőségekben. Sajnos.

A hitelesség elvesztését nyilvánvalóan érzékelik azok az újságírók és szerkesztők is, akik ott dolgoznak. Ha másból nem, abból a teljes szakmai tanácstalanságba torkolló, és sértettségggel vegyes bizonytalanságból látszik ez, amellyel a közelgő diáksereget a hírek szerint várták. Este 8-9 körül szinte tapintható volt a feszültség, ami odabent uralkodott. “Azt akarják, hogy beolvassuk.” “Olvassuk be!” “De ne olvassuk be, mert 2006-ban sem olvastuk be!” “De olvassuk be, mert hír!” “De ne olvassuk be, ne engedjünk az erőszaknak” – ha nem is pontosan, de ilyen mondatok valószínűleg elhangzottak és az is bizonyos, hogy a saját létükben is fenyegetett, szakmai döntéseikben totálisan bizonytalan szerkesztők végül a legmagasabb szinten konzultáltak saját vezetőikkel, akiknek normális esetben nem lenne közük ahhoz, hogy a newsroomban az adott napi szerkesztő hogyan dönt, hiszen az az ő felelőssége, az ő felségterülete. (A sértettségről csak annyit, hogy az Index rákérdezett, miért elérhetetlen a Magyar Rádió honlapjának az a része, ahol a rádiót online lehet hallgatni, amire az MTVA sajtóirodájának vezetője, Lencsó Rita azt a meglepő és mulatságos választ adta, hogy két helyreigazítási kérelmük van az Index ellen, és amíg azok nem rendeződnek, nem hajlandóak válaszolni az újság kérdéseire.)

Kérdés persze az is, hogy miért nem tudták a velük tárgyaló megbízottak azt mondani a tüntető és a rádió ajtaján jelképesen dörömbölő diákoknak, hogy “amit kértek az már megtörtént, hiszen beszámoltunk a követeléseitekről reggel, délben, este, sőt, forduljatok csak meg, hiszen ott van köztetek a tömegben a rádió riportere, aki élőben jelentkezett a tüntetésetekről az Esti Krónikában, fél órája megcsinálta az interjút a diáksereg vezetőjével, de sajnos a tömeg miatt nem tud bejutni az épületbe, beengednétek? Ja, és mivel amúgy is itt vagytok, az Késő Esti Krónikában kaptok másfél percet élőben is – lesz két provokatív kérdése a riporterünknek a tandíjjal kapcsolatos álláspontotokról, ki válaszol közületek?” Talán azért nem tudták ezt a tüntetőkkel közölni, mert nem történt meg, sőt nem is tervezték, hogy megtörténik?

Ebben a szakmai káoszban aztán meghozták a legrosszabb döntést és ezzel egyben veszélyes precedenst is teremtettek. Mivel a fenti mondatokat nem tudták elmondani, mivel addig nem sikerült nekik igazi újságíróként viselkedniük, úgy érezték, a legjobb, amit tehetnek, ha továbbra sem viselkednek újságíróként. Addig a kormány szócsövei voltak, este 9-kor pedig egy percre átengedték a megafont a tüntetőknek. Tárgyaltak a tüntetőkkel, majd ígéretet tettek nekik arra, hogy teljesítik a kérésüket. A 9 órai hírekben aztán “beolvasták” a követeléseket és ezzel azt üzenték bárkinek, aki úgy érzi, méltánytalanul nem olvassa be a közleményeit a közmédia, hogy elég kellően nagy számban az épület elé vonulni, és szót kapnak.

Kíváncsian várom a Jobbik következő tüntetését a Rádió előtt, amikor a szerintük “sajnálatosan” mellőzött cigánybűnözésről szeretnének értekezni. (Szolgálati közlemény: 2010-ben e sorok írója rakta ki élő adásból az ezzel érvelő Novák Elődöt, miután a Rádió akkori szakmai vezetése úgy döntött, a kifejezés sérti a cigány hallgatókat, gyűlöletkeltő, ezért nincs helye a közrádióban, tehát ha bárki használja, előbb szépen megkérjük, tartózkodjon tőle, majd ha ragaszkodik hozzá, megköszönjük neki a beszélgetést.)