Magyarországon az internet szabad. Még. Egy újabb intézkedéstervezet könnyen Azerbajdzsán, Kína vagy Fehéroroszország szintjére lökheti az országot a különböző nemzetközi értékelésekben. Mong Attila írása.

Egyik, Arábiában dolgozó magyar ismerősöm szokta félig sírva, félig nevetve mesélni nekem, hogy az általa nagyra becsült és hőn szeretett hazai bulvároldal, a velvet.hu elérése sokszor akadozik nála a szigorú helyi gyermek-, ifjúság- valamint az általában vett „állampolgár-védelmi” szabályok és az internetrendőrség hatékony fellépése miatt. Mivel a velvet.hu „veszélyes” tartalmát gyakran blokkolják, így sokszor késve értesül arról, hogy Magyarországon mi a heti póz (kanapén, konyhapulton vagy a könyvespolc tetején), hogy mi is az öt árulkodó jel, amelyek szerint egy férfi alkalmatlan a kapcsolatra, és sajnos arról is, hogy Szecsődi Kati párra lelt-e vagy sem. Értesülni persze értesül, mert vannak erre megfelelő technikák arrafelé is, de mindez kicsit idegesítő.

A hírek szerint Magyarország Kína és Bahrein irányába készül jelentős lépéseket tenni. A gyermek-, ifjúság- valamint általában az állampolgárok védelmére hivatkozva tervez olyan szabályozást bevezetni, amely mentesítené a magyarokat az internet káros hatásaitól, jobban mondva, mindattól, amit az állam károsnak tart. A forgatókönyv sajnos kísértetiesen hasonlít arra a helyzetre, amely két évvel ezelőtt a végül nemzetközi és hazai bírálatok ellenére bevezetett médiatörvények elfogadását megelőzte.

Először is abban, hogy a szabadságjogok újabb tervezett korlátozását jól becsomagolják. Amikor júniusban elfogadták az új büntető törvénykönyv (Btk.) jövőre hatályba lépő módosítását keveseknek tűnt fel, hogy a szöveg tartalmaz egy kitételt, amely lehetőséget adna arra, hogy a bűncselekményt megvalósító internetes tartalmat véglegesen eltávolítsák a szerverekről, vagy ha másként nem megy, kötelezzék az internetszolgáltatókat azok blokkolására, így a felhasználók nem férhetnek hozzá. Októberben az új Btk. hatályba léptetéséhez szükséges törvénymódosító csomag (egyelőre csak tervezet) túllépne ezen, és már a büntetőeljárás folyamán – tehát az ítélet előtt – lehetőséget teremtene az „elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tételére”. Ezt az előzetes letartóztatáshoz hasonlóan szintén ideiglenes intézkedésként a bíróság rendelhetné el, de – mint a hvg.hu összefoglalója megjegyzi – fennáll a veszélye, hogy a túlbuzgó hatóságok miatt egyfajta közvetett internetcenzúra valósulna meg. A paragrafus ráadásul semmit sem mond arról, hogy hogyan kellene eltávolítani, “hozzáférhetetlené tenni” a tartalmat, nem foglalkozik azzal, hogy a távközlési szolgáltatók együttműködnek vagy sem, illetve mi történik, ha nem partnerek ebben, mi a helyzet akkor, ha a felhasználók kikerülik a blokkolást, és gond az is, hogy a paragrafus a bűncselekmények elkövetőinél sokkal szélesebb kört érint.

A két évvel ezelőtti helyzethez abban is hasonlatos a mostani, hogy megint van nemzetközi hivatkozási alap, de ugyanúgy, ahogyan akkor, a nemzetközi példákból és a nemzetközi gyakorlatból csak azt használják, ami alátámasztja az újabb jogkorlátozást. Az illetékes minisztérium a gyermekpornográfia elleni fellépést előíró uniós irányelvre hivatkozik, amelynek tervezete valóban lehetővé tenné, hogy már a nyomozás során letiltsanak jogsértő online tartalmakat, de nem foglalkoznak az internetes tartalmak blokkolását haszontalannak, feleslegesnek, könnyen megkerülhetőnek és ártalmasnak tartó bőséges nemzetközi bírálatokkal. (Itt egy a sok közül.)

A médiatörvényekkel szemben megfogalmazott bírálatok egy része nem mulasztotta el megjegyezni, hogy a célok akár támogathatóak is lehetnének (legyen jobb minőségű az újságírás, az újságírók viselkedjenek etikusabban stb. stb.), de a felhasznált eszközök olyan széleskörű jogosítványokat adnak állami szervezetek kezébe, amelyekkel a hatás éppen ellentétes lesz (pl. erősödnek az öncenzúra mechanizusok). Most is hasonló a helyzet. Nem állítja senki, hogy az interneten – mint ahogyan a való világban is – vannak büntetendő cselekmények (pl. gyermekpornográfia), amelyek ellen indokolt a hatósági fellépés, és senki nem vonja kétségbe azt sem, hogy az interneten elérhető tartalom egy része nem gyermekeknek való, viszont az internetes tartalom értelmetlen hatósági blokkolásánál léteznek sokkal hatékonyabb és hosszabb távon is eredményes módszerek ugyanezen célok elérésére (pl. oktatás). Ezzel szemben nagyon is a sajtó szabadsága, tehát a gyermek- és ifjúságvédelemhez hasonlóan erős érdek ellen hat az, ha különböző túlbuzgó állami hivatalnokok kezdik el szerkeszteni az újságjainkat. (Volt ilyen korszak Magyarország történelmében, elég szomorú vége lett.) A tervezet ugyanis a gyermek- és ifjúságvédelemnél jóval szélesebbre szabja az állami hatóságok lehetőségeit: a szöveg alapján könnyen blokkolhatná egy újság cikkeit vagy akár egy blog bejegyzéseit az állam, ha úgy ítélné meg, hogy abban bizalmas, kormányzati adatok kerülnek nyilvánosságra. Egy még csak tervezet formájában létező adótörvény-csomag, vagy Orbán Viktor kiszivárogtatott levele José Manuel Barrosonak könnyen ebbe a kategóriába kerülne.

Magyarországon az internet szabad – állapította meg legutóbbi jelentésében a Freedom House, és ez nem kis megelégedésére szolgálat a magyar médiahatóságnak, főleg azután, hogy ugyanez a szervezet úgy ítélte meg, hogy a sajtó egésze csak részben szabad. Mintha azonban a magyar kormányt kifejezetten zavarná, hogy az internetes szabadság területén az országot még a fontosabb nyugati partnereivel egy szinten jegyzik, és arra törekedne, hogy Kínával vagy Azerbajdzsánnal harmonizálja a magyar jogszabályokat…