Régóta várjuk, hogy a digitális átállással végre Magyarországon is történjen valami, a hatóság kihirdesse az analóg földfelszíni televíziózás lekapcsolásának menetrendjét. Most ez végre megtörtént, de nem lehetünk maradéktalanul boldogok. Urbán Ágnes írása.

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság a napokban rendezett Korrektúra konferencián jelentette be az analóg földfelszíni műsorszórás lekapcsolásának, az ún. digitális átállásnak a menetrendjét. Nem volt könnyű a hatóság dolga, ez tény: az elmúlt évtizedben túl sok előrelépés nem történt ezen a területen, holott az uniós országok egymás után hajtották végre a technológia váltást. A 2010 végén elfogadott médiatörvényben többször is változott az átállási céldátum, és jóhiszeműen most feltételezzük azt, hogy a hatóság is csak egyszerű jogalkalmazó, nem befolyásolja a jogalkotói munkát.

Mindezek ellenére feltűnő volt az a csönd, ami az elmúlt két évben az átállást a hatóság részéről kísérte. Nem lehetett hallani koncepcióalkotásról, szakmai diskurzusról, a hatóság és a piaci szereplők közötti párbeszédről. Azt persze nem mondhatjuk, hogy a háttérben semmi nem történt: készültek Digitális átállás monitoring kutatások és lezajlott két pilot projekt, Barcson és Sopronban; intenzív volt a MindigTV márkanév (a digitális földfelszíni szolgáltatás) kommunikációja is. Úgy tűnik, hogy a hatóság most látta elérkezettnek az időt arra, hogy meglepően rövid határidővel, 2013 júliusában és októberében végrehajtsa a digitális átállást. A Korrektúra konferencián bemutatták a folyamat fő állomásait, vázolták az elkövetkező hetek/hónapok teendőit.

Feltűnő volt azonban, hogy milyen szűkkörű volt a rendezvény: elsősorban az NMHH, az MTVA és az Antenna Hungária vett részt a konferencián, rajtuk kívül leginkább csak az előadók voltak ott. A piac gyakorlatilag nem jelent meg, de ennél is érdekesebb az, amit magánbeszélgetésekből hallani lehet: a digitális átállás közvetlen és közvetett piaci érintettjei mit sem tudtak az előkészületekről, az elmúlt hetekben/napokban egymást hívogatták, hogy ki mit tud a hatóság terveiről. Teljesen érthetetlen, hogy ez miért így történik, a digitális átállás kötelezettsége nem tegnap szakadt a hatóság nyakába, pontosan tudható volt, hogy a technológiaváltást meg kell oldani. A feladat nem könnyű, hiszen 400-500 ezer háztartásról van szó: ők azok, akik beragadtak az analóg földfelszíni műsorszórásba, és mindössze három csatornát (m1, RTL Klub, TV2) tudnak fogni szoba- vagy tetőantennájukkal. A kutatásokból tudni lehet, hogy jellemzően idős, vidéki, alacsony társadalmi státuszú és alacsony vásárlóerejű személyek tartoznak ebbe a körbe, akik egyáltalán nem fogékonyak az új technológiákra. Érthetetlen tehát, hogy a hatóság most miért ilyen rövid idő alatt, erőből próbálja levezényelni a folyamatot, és miért nem az összes szereplő bevonásával alakítja ki az átállási menetrendet.

A konferencia másfél napja után is maradt néhány nyitott kérdés, hiszen az érintett és rászoruló közel félmillió háztartás felkutatása egyáltalán nem egyszerű: meglepő az információ, hogy ezt a feladatot a KSH végzi, sőt, már meg is kezdte a munkát. Több százezer háztartásba csöngetnek be az elkövetkező hónapokban, felmérve a televíziós vételi módot és a rászorultságot. Nem derült ki, hogy miért éppen a KSH, volt-e pályázat, és mennyiért, milyen szerződéses garanciákkal végzi el a munkát a Központi Statisztikai Hivatal. A megbízás annyiban mindenképpen meglepő, hogy a KSH-nak nem az ilyen típusú terepmunka a fő tevékenysége, így különösen fontos lenne tudni, hogy milyen módon zajlott a kiválasztás.

A digitális átállás menedzselésének van más érdekessége is. A hatóság közbeszerzést írt ki a set-top-box készülékek telepítésére és az ehhez kapcsolódó feladatokra. A közbeszerzést egy 2011-ben mindössze 42,6 millió forint árbevételt elérő cég, a DigitalRadio Kft. nyerte, nettó 2,4 milliárd forintért. Remélhetőleg ismertek lesznek a szerződés részletei, ugyanis éppen a dekóderek telepítésén, a támogatás nyújtásán múlik, hogy az érintett háztartások tudják-e fogni a digitális jelet az átálláskor vagy ellenekezőleg, tévéműsor nélkül maradnak.

„Senkit nem hagyunk televízió nélkül, senkit nem hagyunk az út szélén” – hangzott el a konferencián. Amellett, hogy ez a mondat minimum áthallásos az elmúlt időszak hókáosza után, érdekes lenne tudni, hogy az állam, pontosabban a hatóság miként definiálja a célokat és hogyan méri ezek elérését. A hamarosan kikapcsolásra kerülő analóg földfelszíni műsorterjesztés egyik legnagyobb nehézsége ugyanis éppen az, hogy senki nem tudja pontosan, hol vannak ezek a háztartások, hiszen egyszerűen egy tetőantennával vagy szobaantennával veszik a televíziós jelet. Az eddigi kutatások eredményei természetesen sok segítséget nyújthatnak az érintettek meghatározásához, de így is rengeteg helyre kell becsöngetni, hogy a becsült mintegy félmillió háztartást azonosítani lehessen.

A “senkit nem hagyunk televízió nélkül” mondás aligha teljesíthető, de jól mutatja az állam paternalista hozzáállását. Ez egyrészt persze érthető, hiszen valóban olyan fogyasztókról van szó, akiknek információkra, technikai és adott esetben anyagi segítségre is szüksége van. Másrészt sokkal fontosabb lenne a hangzatos politikai kommunikáció helyett reális célokat megfogalmazni, és átláthatóvá tenni, hogy a hatóság mennyit költ az átállásra, milyen sikerkritériumokat határoz meg. Az biztos, hogy az I.M.G. Inter Media Group Kft. közbeszerzésen nettó 1,9 milliárd forintot nyert az átálláshoz kapcsolódó kommunikációs feladatok lebonyolítására (az I.M.G. Inter Media Group Kft. politikai kapcsolatairól már többször írt a magyar sajtó, erről a tenderről is olvashattunk korábban). A többi költségelemről, a háztartások azonosításának menetéről, pontos költségéről, a támogatási formákról és ennek költségvonzatáról nincsenek egzakt információk.

A digitális átállással kapcsolatos fejlemények ellentmondásosak. Egyrészt nagyon jó, hogy végre történik valami és sok év hatósági tétlensége után végre Magyarország is megszabadul a rendkívül elavult analóg műsorszórási technológiától. Ugyanakkor felvetődik a kérdés, hogy a hosszú csönd után miért ilyen erőltetett menetet diktál a hatóság. Nyilvánvaló, hogy az idei gyors lekapcsolás nem a jogszabályi előírások miatt történik, hiszen a törvény 2014 végét jelöli meg céldátumként. Sokkal valószínűbb, hogy a hatóság inkább a frekvenciatérkép átrajzolására készül: az analóg műsorszórásra használatos frekvenciatartomány rendkívül értékes, szélessávú mobilszolgáltatások számára jól használható. Mint ismert, 2013 februárjában a Kúria jogerősen is hatályon kívül helyezte az NMHH korábbi frekvenciapályázatának eredményét. A hatóság úgy gondolhatta, hogy ha már úgyis újra kell pályáztatni a mobilfrekvenciákat, akkor érdemes a nagy értékű televíziós frekvenciát is hozzátenni a csomaghoz. Nem kérdés, hogy a választások előtt az államkasszának nagy szüksége lenne erre a bevételre, és persze azon sem lepődnénk meg nagyon, ha egy, a jelenlegi kormánypártokhoz közel álló cégcsoport jól járna a mobilpiac újrarajzolásával.