A mai napon tárgyalja a Kúria Spirk Józsefnek, az index.hu újságírójának, a „Nyomoznak az EMFESZ egydolláros eladása miatt” című cikk társszerzőjének rágalmazási ügyét, miután a Fővárosi Főügyészség felülvizsgálatot kért a másodfokú felmentő ítélettel szemben. Lehóczki Zsófia írása.

Négy év telt el azóta, hogy az indexes illetékes megnyomta a publikál gombot a cikk felett. Horváth J. Ferenc már rég nem a Magyar Energetikai Hivatal elnöke. Az EMFESZ rég nem játszik a magyar földgáz piacon. A gázszolgáltató egydolláros adásvétele és a háttérben zajló simli is csak legenda már. Az ügyben indult egyetlen büntető eljárás azonban még mindig tart és ma a harmadfokú jogi fórum dönt arról, hogy a tényfeltáró cikk egy kiragadott mondata olyan veszélyt jelentett-e a társadalomra, hogy az indokolja az újságíró büntetőjogi felelősségre vonását.

Nem könnyű az oknyomozó sajtómunkások élete egy olyan jogállamban, ahol a véleménynyilvánítás szabadságát a lehető legszűkebben értelmezik a jogalkalmazók, a tényfeltárás pedig a hozzá fűződő közérdek ellenére egyenesen szitokszó. Mindenki jól gondolja meg, akar-e politikai vagy gazdasági rovatoknál dolgozni, mert ha Spirk ellen dönt a Kúria, bárki büntetőbíróság előtt találhatja magát pusztán a munkája miatt – akármilyen jóhiszeműen és etikusan végzi azt.

Ebben a Spirk-ügyben az „inkriminált” mondat, amire Horváth J. Ferenc 2009-ben felkapta a fejét és a mai napig a jóvátételéért harcol – büntető eljárásban az újságíró ellen, mert a polgári eljárás már lezajlott, az Index pedig leközölte a sajtó-helyreigazítást – így hangzik: „A Magyar Energiahivatal vezetője azonban részt vett az addigi ukrán tulajdonost kijátszó üzlet titkos előkészítésében.” Emeljen vádat, aki szerint ez a mondat a címmel összeolvasva azt jelenti, hogy a MEH elnök ellen nyomozás folyik az EMFESZ különös adásvétele miatt. Az ügyészség emelt is.

A nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazást ugyanis a magánvádló, az ügyészség és az első fokon eljárt bíróság olvasatában ez a két mondat valósítja meg. Véleményük szerint a cikk további részét nem is kell ismerni, a mondatokat nem kell kontextusba helyezni és összefüggéseiben értelmezni, Horváth J. Ferenc közszereplői minősége sem számít, a szólásszabadsággal pedig aztán végképp nem kell törődni. A cím és a fent idézett mondat a becsület csorbítására alkalmas, valós tényalap nélküli tényállítás. Az elsőfokú bíróság szerint Spirk szerepe ugyan csekély mértékben, de veszélyes a társadalomra, így megérdemli, hogy a jogállamban létező legdurvább, végső jogi eszköztárat vessék be ellene. Spirk egyébként az első fokú ítélet szerint a rágalmazás vétségét követte el és megrovást kapott.

Ezek után fellebbezésre került sor, így jutott az ügy a másodfokú bíróság elé, amely higgadtan újra végigvett minden részletet, elővette a 36/1994. (VI. 26.) számú alkotmánybírósági határozatot és kitekintett a magyar valóságból a strasbourgi esetjogra is.

Az eljárás során pedig arra jutott, hogy a cikk mondatait összefüggéseikben lehet csak vizsgálni, a kiragadott kijelentések „félrevezető önálló értelmezésre adnak lehetőséget.” Horváth J. Ferenc közszereplő, akit kiemelt szerepére tekintettel az Alkotmánybíróság említett döntésével összhangban, a sajtó kijelentéseivel és közvélemény megnyilvánulásával szemben fokozott tűrési kötelezettség terhel. A cikk megírását továbbá közérdek indokolta, mivel az EMFESZ a hazai gázellátás negyedéért felelt, tulajdonoscseréje és annak körülményei közérdeklődésre tartottak számot. Nem mellesleg a cikknek volt ténybeli alapja, amit ráadásul a sértett magánvádló beadványaiból lehetett megismerni. Kiderült az iratokból, hogy Horváthot a szereplők tényleg tájékoztatták előre az adásvételről, tehát a sérelmezett állítás elég közel állt a valósághoz – tényt tárt fel. Ráadásul Spirk jóhiszeműségét és az etikai normák betartását semmi sem kérdőjelezte meg az ügy során.

A másodfokú bíróság megállapította, hogy Spirk a cikkben csupán a véleménynyilvánításhoz való jogával élt egy közszereplővel szemben. Bűncselekmény hiányában felmentette az újságírót, mivel nem áll fenn olyan nyomós társadalmi érdek, mely indokolná a büntetőjogi eszközrendszer alkalmazását.

A Fővárosi Főügyészség azonban ezt nem hagyta annyiban, mint a “törvényesség őre” jogszabálysértésre hivatkozva felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához. Így kerül sor a mai tárgyalásra.

Ismét itt van egy ügy, amellyel kapcsolatban a jogalkalmazónak lehetősége van rámutatni arra, hogy demokráciának – tájékoztatási kötelezettsége kapcsán – egyik kulcsszereplője a sajtó, a szabad újságírás a közérdeket szolgálja.

Emellett a tényfeltáró cikkekkel kapcsolatban felmerülő egyéni sérelmek orvoslására nem a rágalmazás büntető tényállása a megfelelő eszköz. A büntetőjog alkalmazása semmi mást nem üzen a sajtónak, mint hogy ne üsse az orrát a köz-, a közszereplők ügyeibe, ne végezze a demokrácia „házőrző kutyájának” kötelező szerepét, mert az állam, amely polgárainak tájékoztatásáért dolgozik ezért akár börtönbe is küldheti. A szimatoló újságíró pusztán munkájának elvégzésével is a szabadságvesztést kockáztathatja. Mindezt pedig ugyanaz az állam lebegteti meg, amelynek kötelessége biztosítani a szabad véleménynyilvánítást, ezen belül a szólás- és a sajtó szabadságát.

„A büntetőjogi felelősségre vonás olyan mértékben korlátozná a szólásszabadságot és az oknyomozó újságírást, ami valójában az újságírás végét jelentené.” Ezt a mondatot egy másik – nagy nyilvánosság előtti rágalmazás gyanúja miatt indult, de szintén – Spirk ellen folyó ügy lezárásaként mondta ki a bíróság. Akkor felmentették bűncselekmény hiányában. Csak remélni tudjuk, hogy erre a tényezőre a Kúria is figyelemmel lesz.

——————————————————————–

A Kúria helyt adott az ügyészi kérelemnek és új eljárás lefolytatására kötelezte a másodfokon eljárt törvényszéket. A Mérték Médiaelemző Műhely számos másik jogvédő szervezettel együtt sajtóközleményt adott ki az ügyben.