Ezekben a napokban éppen a tv2 kap leckét abból, hogy nem lehet a régi módon dolgozni: a közösségi média egyszerre óriási lehetőség a hagyományos médiának, de nagy kihívás is. Mong Attila írása.

Régen az elégedetlen tévénézők, rádióhallgatók, újságolvasók számára csak az olvasói levelek, az ügyfélszolgálatok, a betelefonálás adódott egyedüli lehetőségként akkor, ha elégedetlenek voltak valamelyik műsorszámmal, mondjuk például az egyik híradós riporttal. A tömegkommunikáció, az információáramlás sémája legalább olyan egyszerű volt, mint a visszacsatolásé: szomorúan egyirányú és szomorúan elitista. A közösségi média megjelenése azonban furcsa új fegyvert adott az újságírók kezébe: ez a puska ugyanis visszafelé is elsülhet.

A twitter, a Facebook és az egyéb közösségi média eszközök kiválóak arra, hogy az újságírók érdekes ötletekhez, tippekhez, ellenőrzésre érdemes friss információkhoz, esetleg egy az egyben közölhető hírekhez jussanak, illetve valóságos kincsesbányát jelentenek a „research”-höz, emberek, kapcsolatok, ügyek feltérképezéséhez. A fegyver azonban ott villog a közönség kezében is, az emberek ráadásul legalább annyira, sőt sokszor jobban kezelik ezt a médiumot, mint a hivatásosok. Vicces látni, hogy a nagy cégek hogyan csetlenek-botlanak ezen a terepen a hatalmas PR- és marketing költségvetéseik ellenére (itt van például egy tanulságos kis gyűjtemény), a legviccesebb azonban az, amikor a kommunikáció felkent apostolai sétálnak be a csapdába.

Most éppen a tv2 küzd ezzel és nem nagyon látszik, hogy sikerülne nekik néhány egyszerű mondattal és gesztussal kikeveredni a botrányból. Minden azzal kezdődött, hogy a Tények ugyan beszámolt az Educatio 2012 kiállításról, a riportból azonban kimaradt az, hogy diákok egy csoportja is tiltakozott ugyanott, nem számoltak be arról, hogy a diákok beléfojtották a szót az Oktatási Hivatal beszédre készülő vezetőjébe. Ez idáig „csak” egy szakmai hiba, ami egyrészt egy belső szerkesztőségi vizsgálatot mindenképpen érdemel (remélhetőleg megvolt), de a dolognak itt még a „régi” média világában sem lett volna szabad megállnia, hát még a közösségi média által szabdalt új korszakban.

Főleg, mert a Facebook-on gyakorlatilag órákon belül olyan komment áradat lepte el a tv2 oldalát, rengeteg felháborodott, persze nagyon sok átkozódó mondattal, és természetesen, amint ilyenkor lenni szokott rasszista, gyűlölködő megjegyzéssel, hogy a cég kénytelen volt korlátozni a felhasználók jogait (nem posztolhattak az oldalra, csak kommentelhettek és a kommenteket is erőteljesen moderálták). A reakciót a politikai- és médiakontextus is befolyásolta. Miközben a tv2 alapesetben is sokkal többel tartozna a közönségének annál, mint amit ebben az ügyben eddig megtett, ez hatványozottan igaz a jelenlegi kontextusban, amelyben egy ilyen ügyben nagyon sokan a cenzúra, az öncenzúra, a politikai befolyásolás megnyilvánulását látják, azt tehát, hogy a lényeges részlet, vagyis a tüntetés elhallgatása valami “nagyobb terv” része. Ha a tv2 gyorsan lépett volna, és megfelelő helyen kezelte volna a hibát, akkor a botrány nem dagadt volna, és nem szembesülnének ma azzal a helyzettel, hogy egy hiba helyett immár a hírmanipuláció vádjával kénytelenek hadakozni.

Hiába állították ugyanis le a FB-oldalt, egyébként a rasszista megjegyzésekre hivatkozva, a vádló kommentáradat azon nyomban újra kezdődött, amint újraindították. Most éppen az a helyzet, hogy akármit tesznek ki az oldalra, legyen a Jóban-rosszban sorozat legújabb érdekessége vagy az, hogy Tóth Gabi újra szerelmes, kommentelők sora spammeli szét az oldalt azzal a mondattal, amit az Index médiablogja használt a helyzet leírására: „A TV2 Tények kétperces riportjában egy szó sem volt a diák-tiltakozásról, amely miatt percekig nem tudta elkezdeni a beszédét az Oktatási Hivatal elnöke. Helyette megtudtuk, hogy egy standnál nagyon fogyott a habos palacsinta.”

A botrány dagad és egyre dagad, pedig annyira egyszerű volna minden.

Egyszerű volt ez a régi média világában is, hát még most, amikor annyi új lehetőség van a közönséggel való kapcsolattartása ilyen válságos esetekben is.

Minden etikai kódex használja azt a kitételt, amit ilyenkor irányadónak kell tartani minden szerkesztőségben, így a Főszerkesztők Fóruma által elfogadott szövegben is megtalálható ez az egyszerű mondat. A kezdeményezésnek ráadásul a Tények is tagja, amit az egyik Facebook-kommentelő jól a tv2 vezetésének orra alá is dörgölt. „A hibát el kell ismerni és a lehető legvilágosabban, leggyorsabban ki kell javítani” – szól az etikai iránymutatás. Jelen esetben is erre lenne szükség, annyi különbséggel, hogy a közönséggel már a Facebook-on és a twitteren is kell kommunikálni. Beismerni, elnézést kérni, kijavítani valamilyen módon (akár úgy is, hogy a tiltakozó diákokat egy másik akciójuk során bemutatni valamelyik műsorban). Minél tovább késnek ezek az egyszerű gesztusok, annál nagyobb a kár, annál inkább rájuk égnek a vádak.