A kormány az MTI március 21-i híre szerint arra kérte az Alkotmánybíróságot, hogy részletesen értelmezze azt a határozatát, amely alkotmányellenesnek minősítette a médiaszabályozás több pontját. Majtényi László írása.

„A kabinet várja a testület válaszát, és amint megkapja, a parlament elé terjeszti a médiaszabályozás módosítását, hogy azt május végéig elfogadhassa a Ház – közölte Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, miután szerdán Budapesten tárgyalt az Európa Tanács (ET) főtitkárával.” 

Hányat írunk, és egyáltalán melyik évszázadban? – kérdezzük magunktól egyre gyakrabban, és nem minden alap nélkül.

A kormányzat, egyszerűen szólva, miközben annyi más játékszere is lenne, két éve folyamatosan szórakozik az Alkotmánybírósággal. Hol elveszi hatásköreit és megteremti az alkotmányellenes ám megsemmisíthetetlen törvényhozási tárgyak, azaz a létezhetetlen létezők logikai osztályát, hol meg a bíróság még megmaradt hatáskörében alkotmányellenesnek minősített szabályokat emeli, infantilis módon, alkotmányos szintre. Megint máskor meg senkinek beleszólást sem engedve – fölös számban – saját engedelemre nevelt bizalmasait küldi a testületbe. De a bíróságtól még elnöke megválasztásának jogát is elvette.

Az engem leginkább foglalkoztató kérdés az, hogy az Alkotmánybíróság vajon milyen arcot vág a legújabb rossz vicchez, melynek tétje a korábbiakhoz képest talán csekélynek látszik (már ha az önbecsülés tétjét nem tartjuk túlzottan fontosnak). Olyat-e, amilyent eddig, vagy előveszi végre azt a komoly arcát, amit a kezdetektől a közelmúltig megszoktunk, mondhatnám azt is, legalább a magam nevében, amit megszerettem. A Sólyom-bíróság soha nem tűrte, hogy kormányok, politikusok szórakozzanak vele, de még azt se, hogy a parlament. És a bíróság önérzete egészen a Nemzeti Együttműködés Tavaszáig látványosan legalábbis nem kopott nagyot.

Kis kitérő a döntésről: Az Alkotmánybíróság, amint az ismeretes, a médiaszabályozás néhány fejezetét vizsgálta meg, és minősítette ennek nagy részét alkotmányellenesnek, de a legdurvább szabályozási anomáliákat, közbátorságának határait megjelölve, már nem vizsgálta. Ám, azt – tudva nyilván, hogy kikkel áll szemben – maga is hangsúlyozta, hogy a nem elbírálás, nem egyetértést, hanem nem elbírálást jelent. (Nincs alkotmánybírósága a világnak, amely a médiahatóság, Médiatanács magyar szabályozását alkotmányossági szempontból elfogadná, na és ez az, amiről hallgatott az Alkotmánybíróság.) A kormányoldal mókamesterei ezt azonnal ünnepelték, mondván hogy a törvény „nagy része” ezek szerint kiállta az alkotmánybírósági vizsgálat próbáját… bruhaha. 

Nézzünk bele most a múlt mélységes kútjába: 

Kezdetben volt az Alkotmányjogi Tanács, amelyet a boldog emlékű 1984. évi I. törvény hozott létre. Ettől kezdve a szocialista demokrácia nevében például a Minisztertanács kérésére az Alkotmányjogi Tanács megvizsgálta, vajon nem-e alkotmányellenes-e egyik-másik törvény-e, és ha annak gondolta, nem döntött, hanem kikérte a nála bölcsebb Országgyűlés döntését. (A Nemzeti Együttműködés Állama, amint azt köztudott, tavaly még komolyan mérlegelte, hogy Kádár eme találmányát a nemzeti együttműködési demokrácia nevében, persze a legkorszerűbb formában, felélessze-e.)

Azután a rendszerváltás hajnalán megalakult az Alkotmánybíróság, de még akkor működött az utolsó állampárti parlament is. Így esett meg, hogy az Országgyűlés alelnöke egyszer csak, talán mert nem értett valamit az új világból, így szólt: 

– Ezt kiadom az Alkotmánybíróságnak véleményezésre.

Hogy mi volt a válasz, azt gyenge idegzetű olvasóimra tekintettel, nem részletezném.
Azóta minden joghallgató kivétel nélkül megtanulja az Alkotmánybíróságról szóló híres mondatot:

„Az Alkotmánybíróság nem tanácsadója, hanem bírája az Országgyűlésnek.” (De még a kormánynak is.)

Persze ezt el kell mondani újból és újból azoknak, akik, legyenek bár a Nemzeti Együttműködés nagyjai, még mindig Kádár jogi iskolájába járnak.

Amúgy pedig kíváncsian várom, milyen hangfekvésben magyarázza el ezt az egyszerű dolgot most majd a Paczolay-bíróság. 

Mert hiszik-nem hiszik ilyesmin múlik a közvetlen jövő!