A médiahatóság szemet vetetett az internet egészére. Internetes gyermekvédelmi törvényt szorgalmaz és készít elő. Ezzel nem csak az a baj, hogy a hatóság szakmailag teljesen hiteltelen, de az ötlet ráadásul olyan szemléletet tükröz, ami fölött az idő régen eljárt, és amiről ma már tudjuk, hogy súlyosan romboló. Polyák Gábor írása.

„Az új média szinte egyáltalán nem kínál még valóban újszerű tartalmat és igazán hasznos információkból is keveset szolgáltat, az emberek többsége csupán pornóképek nézegetésére használja.” (Körmendy-Ékes Judit, az ORTT egykori elnöke, 2000. október 25.)

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

„Egy önálló internetes gyermekvédelmi törvény hatékonyan szolgálná a fiatalok védelmét a világhálón megjelenő veszélyek ellen.” (Szalai Annamária, az NMHH és a Médiatanács jelenlegi elnöke, 2012. szeptember 25.)

Míg a fent idézett első hír óriási vihart kavart, sőt elvezetett a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületének létrehozásához, addig az e heti hír szinte észrevétlen maradt, még a saját Facebook-falamon sem botlottam bele. Pedig az iparágban dolgozó kollégák már nyár elején újságolták, hogy különös dolgok vannak készülőben. Az NMHH-ban elindult egy internetes gyermekvédelmi jogszabály előkészítése, és ötletből nincs hiány. Jöhet a tartalomszűrés, a blokkolás, az internet-szolgáltatók macerálása.

Úgy tűnik, az NMHH és a Médiatanács elégedett azzal, amit eddig csinált, úgyhogy mérhetetlen intellektuális és egyéb erőforrásait új feladatok megoldására összpontosítja. Ide nekünk az egész internetet, az utolsó bitig. Tisztázzuk a legelején: fontosnak tartom, hogy a gyerekeim – akik egyébként koruknál fogva még nem interneteznek – úgy használják az internetet, hogy abból csak előnyük származzon. El fogom nekik magyarázni, miért nem töltünk föl magunkról minden bulifotót a Facebookra, hogyan kerüljék el azokat az oldalakat, amiket el akarnak kerülni, meg azt is, hogy az online pókeren nem csak nyerni lehet. Sőt szülőnek ráadásul elég konzervatív is vagyok, úgyhogy jó eséllyel telepítek a böngészőre valamilyen szűrőprogramot. Mindezek mellé ott leszek helpdesknek és hotline-nak, és majd jól megbeszéljük, hogy hogy is van ez a médiafogyasztás.

De azt nagyon nem akarom, hogy mindezt Szalai Annamária tegye meg helyettem.

Van a szabályozásnak egy olyan betegsége, amit kuruc.info-paradoxonnak neveztem el. A szabályozó teljesen rákattan egy olyan problémára, amit nyilvánvalóan nem tud megoldani, viszont ehhez olyan eszközöket talál ki, amik az egyébként tisztességes szolgáltatók számára lehetetlenné teszik a normális működést. A médiatörvények nemzetközi vitájában kormányzati oldalról rendszeresen hivatkoztak a rasszista, anitszemita, gyűlölködő tartalmak elleni harcra. Amit a büntetőjogi eszközökkel a rendőrségnek nem sikerült elérnie, azt majd biztos megoldja médiahatóság médiajogi eszközökkel. Hát nem: kuruc.info volt, van és lesz. A legtöbb, amit tehetünk, hogy megtanulunk együtt élni vele, ami jelentheti azt is, hogy az életben soha nem kattintunk rá. Mellesleg az atlatszo.hu többet ért el az ügyben, mint a teljes magyar államapparátus. Viszont a kuruc.info-ra hivatkozással az online és a nyomtatott sajtótermékekre is sikerült kiterjeszteni a médiajogi szankciókat. Itt is jeleznénk továbbá, hogy a Médiatanácsnak minden eszköze megvan ahhoz, hogy átfogó vizsgálatokat indítson a nyilvánosságban megjelenő gyűlölködő, kirekesztő közlésekkel kapcsolatban.

Pontosan ugyanez fog történni az internetes gyermekvédelem eredményeként is. Azok a jogszerűen működő szolgáltatók, akik nem titkolják el a kilétüket és a szervereik helyét, most sem tesznek a nyitóoldalra pornófilmeket. Akik pedig tesznek, azok a jövőben sem fognak foglalkozni a szabályozással. A hagyományos jogi megoldások nem alkalmazhatók olyan szereplőkkel szemben, akik a hagyományos jogi fogalmak szerint nem azonosíthatók, gyakorlatilag a jog számára nem is léteznek. A normálisan működő tartalomszolgáltatók viszont megint rosszul járnak, újabb fenyegetettség, újabb költséges beruházások, a szabályozóval folytatott újabb alkudozások várnak rájuk.

Van ennek az ötletnek további súlyos kockázata is. Talán éppen annyit tanult meg a szabályozó az eddigi kísérletek kudarcaiból, hogy az internetet hatékonyan csak azoknak a szolgáltatóknak a bevonásával lehet szabályozni, akik az infrastruktúrát adják, akik eljuttatják a biteket az egyik felhasználótól a másikig. E szolgáltatók ma már rendelkeznek azzal a technikai képességgel, hogy minden továbbított adatcsomagot ellenőrizzenek. Ez egyúttal minden korábbinál kiterjedtebb szabályozási lehetőséget is jelent. Meg azt is, hogy ha a szabályozó él e lehetőséggel, akkor az internet már soha nem lesz az, ami előtte volt. A gyermekekre ártalmas vagy éppen a rasszista tartalmak után jöhetnek a szerzői jogilag védett tartalmak, és csak egy lépés választ el attól, hogy a NER kényes ízlésének nem megfelelő minden adatcsomag felszívódjon. Persze ebben a sötét vízióban én sem hiszek, de azt szeretném jelezni, hogy a kapu, amit kinyitni készülünk, veszélyes helyekre visz.

Arra tippelnék, hogy rövid időn belül megjelenik egy egyéni képviselői indítvány a gyermekekre ártalmas internetes tartalmak elleni védelemről. A cím még változhat. Mielőtt azonban ez megtörténne, érdemes lenne a Médiatanács erőforrásaiból arra is szánni egy keveset, hogy megnézzék, az online sajtótermékekre és a lekérhető audiovizuális szolgáltatásokra vonatkozó, jelenleg is hatályos szabályozás és ajánlások milyen eredményre vezettek. Jó-e ez a felhasználóknak, tudnak-e vele együtt élni a szolgáltatók. Mielőtt lerohanjuk az egész internetet, ennyi talán belefér.

Az internetes gyermekvédelmi törvény híre azért is sokkoló, mert a hatóság is és a szolgáltatók is elindultak közben egy másik, valószínűleg sokkal jobb úton. Az NMHH szókészletébe is bekerült a médiatudatosság, ami még akkor is dicséretes, ha annak fejlesztése nem feltétlenül egy hűvösvölgyi villában a leghatékonyabb. Lassan, inkább csak kényszerből, de végülis a nagyobb tartalomszolgáltatók is tesznek már lépéseket a tudatosabb médiafogyasztás támogatására. Ezek a lépések nem ígérnek gyors eredményt, de legalább vezetnek valahova. Szemben az internet-törvénnyel. Le kellene végre számolni azzal a nagyon káros illúzióval, hogy szabályozással minden probléma megoldható.