A Mérték Médiaelemző Műhely a korábbi évekhez hasonlóan 2016 januárjában is felmérte, hogy a médiában dolgozók hogyan vélekednek a sajtószabadság helyzetéről Magyarországon. Meglepetés nem ért minket: a politikai és gazdasági kiszolgáltatottság, az elhallgatás és a ferdítés az újságíró-társadalom jelentős részének napi tapasztalata, amiből szükségszerűen következik a média társadalmi szerepének borúlátó megítélése. Polyák Gábor összefoglalója.

A sajtószabadság helyzetére és az újságírói munka körülményeire vonatkozó kutatást 2012 óta minden évben elvégeztük, feltérképezve az adott év sajtóműködésének megítélését.  Az elemzést Timár János készítette. Mostani kutatásunk a 2015-ös év tapasztalatait gyűjtötte össze. Az online kérdőíveket 204 újságíró töltötte ki. A kérdőívet a válaszadók anonim módon töltötték ki, így nem tudjuk, hogy pontosan mely médiumoktól, milyen arányban válaszoltak, illetve hogy a minta hogyan reprezentálja az újságíró-társadalmat.

Az újságírók megítélése szerint a sajtószabadság helyzete a mérés kezdete óta romlott, bár a 2015-ös év adatai szerint ez a romlás megállt, sőt 2015-re valamelyest javult a helyzet. Némi változás tapasztalható abban is, hogy csökkent a sajtószabadság helyzetét nagyon rossznak ítélő (azaz a 10 fokú skálán 1-3 értéket adó) válaszolók aránya: 2014-ben 48% volt a helyzetet nagyon rossznak tartók aránya, ez 2015-ban 38%-ra csökkent. Ugyanakkor érdemben nem változott a sajtószabadság helyzetét pozitívan látók (8-10 érték) aránya, ezt a véleményt a korábban 7%, ebben az évben 8% osztotta.

Az újságírók az emberek tájékozódási szabadságának helyzetét sem ítélik túl kedvezőnek. Azaz nem csak a saját munkakörülményeinek alakulásáról, hanem munkájuk értelméről, hasznáról is inkább negatívan vélekednek. Az érték a tízfokú skálán, 5,0 ami csak alig jobb annál, ahogy a médiában dolgozók a sajtószabadság helyzetét értékelik, és nem éri el a közepest sem.

Vizsgáltuk, hogy az újságírók hogyan értékelik a média általános működését, történt-e változás az eltelt egy évben. Az alábbi táblázat azt mutatja meg, hogy a 2012-ben felvett adatokhoz képest milyen irányú volt az újságírók véleményének változása. A média működésének alakulását jól láthatóan negatívan ítélik meg az újságírók. Évről évre romlásról számolnak be, kizárólag a romlás mértéke változik, illetve az, hogy az adott évben melyik tényezőt érzékelik a többi tényezőhöz viszonyítva inkább romlónak.

2015-ben a közszolgálati médiaszolgáltatás minőségében látták az újságírók a legnagyobb mértékű romlást. Noha a romlás tekintetében a közszolgálat évről évre élen járt, a rangsor elejére 2012 után ez elmúlt évben sikerült újra eljutnia. A rangsor következő eleme, a médiavállalkozások és a politikai pártok összefonódása évről évre biztosan tartja második helyét a kérdőívben felsorolt tényezők között. A médiavállalkozások működési feltételei szempontjából a 2014-es év – vélhetően a reklámadó bevezetése miatt – különösen kiemelkedik, de ez a tényező idén is tartja átlagos harmadik helyét a rangsorban. Az újságírói munka megbecsültségének, illetve az újságírói munka jogi feltételei kisebb mértékben romlottak, mint korábban. A megjelenő vélemények sokszínűségénél a korábbi évekhez képest 2015-ben már valamelyest kevésbé romlott az újságírók véleménye. A médiahatóság működésének megítélése – nem függetlenül aktivitásának csökkenésétől – 2014-ben és 2015-ben is csak kisebb mértékben romlott, mint a korábbi években.

A felmérésnek minden évben fontos része az újságírókat érő politikai és gazdasági nyomásgyakorlás megítélésének, érzékelésének vizsgálata. Az újságírók kilenc tizede erősnek vagy nagyon erősnek érzi a politikai nyomást évek óta. A gazdasági nyomásgyakorlásnál hasonló véleményekkel találkozunk. Azok nagytöbbsége, akik a politikai nyomásgyakorlást erősnek látják, ugyanígy vélekednek a gazdasági nyomásgyakorlás mértékéről is.

Akik személyesen tapasztalták meg a politikai nyomásgyakorlást, azok aránya 2013-ban 50%, 2014-ben 43%, 2015-ben pedig 47%, azaz a személyesen megélt történések gyakorisága bár valamelyest hullámzó, érdemben nem változott, az újságírók közel fele maga is átélt politikai nyomásgyakorlást.

Személyesen megélt gazdasági nyomásgyakorlásról 2013-ban és 2014-ben a fentihez hasonló arányban számoltak be az újságírók, de 2015-ben ez az arány 35 %-ra esett. A csökkenés magyarázata a vizsgálatból nem volt kideríthető. Nem zárható ki, hogy itt fogalmi átrendeződésről is szó van és mára a politikai nyomásgyakorlás részének tekintik azokat a nyomásgyakorlási eszközöket is, amelyek segítségével a politika gazdaságilag próbálja alakítani a számára kedvező környezetet.

Noha a sajtó valamennyi területén megjelenik a politikai és a gazdasági nyomásgyakorlás az online médiában dolgozók érezhetően kisebb arányban számolnak be ilyen gyakorlatról.

Arra, hogy „Előfordult-e újságírói gyakorlatában, hogy valamely politikai/gazdasági tényt elhallgatott, annak érdekében, hogy elkerüljön valamilyen hátrányos következményt?”, a kérdésre válaszoló újságírók 44% válaszolt igennel. Ugyanennyien mondták ezt 2013-ban (42%), míg kevesebben a közbenső 2014-es évben (31%). A mostani kutatásban feltettük az a kérdést is, hogyan működött ez az elmúlt évben, azaz gyakorolt-e öncenzúrát a megkérdezett 2015-ben. Erre a szűkített időszakra a válaszoló újságírók 31%-a válaszolt igennel, azaz tavaly a válaszadó újságírók harmada hallgatott el valamilyen politikai/gazdasági tényt a munkája során.

Az újságírók saját helyzetüket és társadalmi mozgásterüket összességében meglehetősen borúlátón ítélik meg. A legjobb, ami történhet, hogy bizonyos tényezők nem romlanak tovább. Ugyanakkor a válaszadók hangulatát jól jellemzi, hogy közel 90%-uk szerint ma „inkább a politika ellenőrzi a médiát” mintsem fordítva, a „média ellenőrizné a politikát”. Ebben a közegben az elhallgatás, a ferdítés korántsem kivételes gyakorlat, és mindez végső soron elveszi az újságírók hitét abban, hogy a munkájuk segítené a széleskörű tájékozottságon és kölcsönös nyitottságon alapuló társadalmi párbeszédet.

A kutatás teljes anyaga elérhető a Mérték honlapján.