Apróságnak tűnhet a televíziós piacot érintő durva állami intézkedések árnyékában az, a médiaszolgáltatási díj kiszabásával kapcsolatos közérdekű adatigénylés, amelyet a Mérték tavaly nyáron indított. Mára egyértelművé vált, hogy a televíziós piac alakulásában (alakításában) nem a médiahatóság kezében lévő eszközök dominálnak, hanem az állami médiapolitika más, nagyobb hatalmú aktorainak döntései. Nagy Krisztina írása.

Történt, hogy a digitális átállás körüli bizonytalanság, információhiány részeként többek között arra sem derült fény a nyilvánosságban, hogy a két nagy televízió, az RTL Klub és a TV2 az átállást követően milyen mértékű médiaszolgáltatási díjat fog fizetni, illetve, hogy hogyan viszonyul majd ez a díj a többi piaci szereplő díjához. Új helyzet, új státusz, új díj. No de mi alapján, milyen módon számolva? Erre lettünk volna kíváncsiak, de megkeresésünkre a médiahatóság nem reagált.

A televíziók és a rádiók által fizetendő médiaszolgáltatási díjak körüli titkolózás egyébként nem volt újdonság a médiahatóság háza táján. Korábban már mi is írtunk arról a jogi vitáról, amely a két nagy tévé hatósági szerződésének, benne a médiaszolgáltatás díjának megismerhetőségéről szólt. Végül a közérdekű adatigényléshez kapcsolódó bírósági eljárásokban született ítéletek egyértelművé tették, hogy mivel a frekvencia állami vagyon, a felhasználásával kapcsolatos adat nem minősülhet üzleti titoknak. A Kúria döntése nyomán a médiahatóság 2013 őszén, jó másfél év csúszással ugyan, de kiadta a kért adatokat.

Az Alkotmánybíróság egy 2008-as döntésében alkotmányos mulasztást állapított meg, mert a műsorszolgáltatási díj megállapításánál a korábbi médiatörvényből hiányoztak a sajtószabadság érvényesülését biztosító garanciális szempontok. Az új szabályozás látszólag reagált erre a mulasztásra, a törvénybe bekerült, hogy a médiahatóság a díjat a törvényben rögzített elvek alapján állapítja meg: „A médiaszolgáltatási alapdíjnak az adott médiaszolgáltatás vételkörzetének nagyságával arányosnak kell lennie, ugyanakkor tekintetbe kell vennie az adott terület lakossági vásárlóerejének mutatóját és a médiaszolgáltatók vételkörzet, médiaszolgáltatás fajta, terjesztési mód vagy más jelentős szempont alapján elkülöníthető csoportjai által elért piaci részesedését is.”

Noha a korábbi médiahatóság, az ORTT is mérlegelt hasonló szempontokat a díj megállapításánál, azt nem törvényi kötelezés, csupán saját belátása alapján tette meg. Ezért is voltunk kíváncsiak arra, hogy a törvénybe foglalt garanciális elemek hogyan működnek az új rendszerben. Közérdekű adatigénylésünk a rádiók és a televíziók médiaszolgáltatási díjának számítási rendjére, az alkalmazott díjképletre kérdezett rá, illetve arra, hogyan működik ez a gyakorlatban.

A rádiós frekvenciák pályáztatása során a médiahatóság a pályázati felhívásban rögzíti a fizetendő alapdíjat, amely lényegében egy kikiáltási ár, erre lehet licitálni a pályázat során. Aki többet ígér, több pontot kap az értékelés során. A bejelentés alapján működő szolgáltatóknál – azaz mindenkinél, aki nem analóg rádiót működtet, legyen az a digitális földfelszíni platformon működő, vagy kábelen elérhető televízió – ilyen jellegű díjverseny nincs, ott a hivatal számolja ki a törvényben rögzített szempontok alapján a fizetendő díj összegét. A Mérték arra volt kíváncsi, hogy a médiahatóság hogyan fordította le a törvényi garanciákat a jogalkalmazás nyelvére. A hatóság hallgatása miatt viszont ebben az esetben sem maradt más lehetőség az adatigény érvényesítésére, mint a bírósági út. Ahogy a korábbi, a nagy televíziók szerződéseit érintő ügyben, úgy ebben az esetben is a TASZ látta el a jogi képviseletet.

Az igényelt adatok egy részében a bírósági eljárás eredménnyel zárult. Többek között hozzáférhetővé vált a Tv2 és az RTL digitális földfelszíni platformon fizetendő díjának számítási módja. A médiahatóság egyszerűen elintézte a két nagy televízió díjképletét azzal, hogy a többi tévére alkalmazott díjszámítási rendet vezette be a nagy – a törvény szerint ún. jelentős befolyásoló erejű – tévék esetében is, egy tízszeres szorzó beépítése mellett. Az, hogy miért pont tízszeres szorzót alkalmazott a hatóság, a nyilvánosan hozzáférhető dokumentumokból nem derül ki.

Ugyanakkor az is egyértelművé vált, hogy a garanciálisnak szánt – bár nem túlságosan végiggondolt – törvényi szempontoknak csak egy részét emelte be a hatóság a díjszámítás módjába. Megjelenik a vételkörzet nagysága és korlátozottan a piaci részesedés, mint szempont, de teljesen hiányzik a törvényben említett lakossági vásárlóerő.

Az eljárás másik eredménye, hogy a médiahatóság nyilatkozataiban egyértelművé tette, hogy nincs olyan általános számítási mód, amelyet a frekvenciapályázatoknál egységesen alkalmazna. A frekvenciapályázatok során az alapdíj mértékének kialakítása minden esetben egyedileg történik, a törvényi szempontok közötti súlyozás is egyedi döntés eredménye. A gyakorlatban ez tehát úgy néz ki, hogy az adott frekvenciára vonatkozó pályázati felhívás kiírásakor a hatóság esetileg dönt az alapdíj nagyságáról. A kalkuláció részletei nem nyilvánosak – csupán a végösszeg jelenik meg a pályázati felhívás tervezetében –, ami lényegében azt eredményezi, hogy a törvényben rögzített szempontok valójában nem jelentenek garanciát.

Az Alkotmánybíróság annak idején garanciális jelentőségűnek ítélte, „hogy a médiahatóság döntéshozatali eljárása áttekinthető és követhető legyen”. Könnyen belátható, hogy a rádiós pályázatok esetében a díjszámítás jelenlegi rendje, illetve annak nyilvánossága nem felel meg ennek a követelménynek. A bejelentés alapján működő szolgáltatóknál a díj mértékének megalapozottsága – még ha a díj nagysága előre kalkulálható is – igencsak kérdéses. Erre vonatkozó nyilvános piaci számítások, a díjak médiapluralizmusra gyakorolt hatásának elemzései nem ismertek.

Mindennek azonban sajnos egyre kisebb a jelentősége. A médiahatóság piacszabályozó szerepe nem érzékelhető, mert a kormányzó többség eseti törvényekkel (reklámadó, a nagy kereskedelmi televíziók műsordíj kérési tilalma) napi szinten avatkozik be a médiapiac működésébe, teszi lehetetlenné, hogy a magántulajdonú rádiók, televíziók tervezhető, racionálisan működő piacon tevékenykedhessenek. A hatóságra nem osztanak szerepet ebben a folyamatban, és a hatóság elnöke szerint ez így is van jól.