A világot a pártok irányítják, a közélet nem több pártok vitájánál, és a pillanatnyi történéseknek sem előzményeik, sem hatásaik nincsenek – a közügyekről a Mérték átfogó tartalomelemzése szerint nagyjából ez a kép rajzolódik ki a kereskedelmi televíziók és a közszolgálati média híradásaiból. Nagy Krisztina és Polyák Gábor írása.

„Az RTL 2-n igazi híradó van!” A Mérték egyik munkatársa ezzel a mondatával szemléletesen foglalta össze a közéleti tájékoztatás jelenlegi helyzetét. A televíziós hírszolgáltatás vagy értelmezhetetlen a közügyekről való tájékoztatás szempontjából, vagy nem több a kormánypárti propagandánál. Ha pedig egy kereskedelmi televízió mégis túl akar lépni a bulvárhíradón, azt inkább a külföldön működő csatornáján vállalja be.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A Mérték a megérzésein túl is kíváncsi volt arra, hogy a médiapolitikai és médiaszabályozási változások hogyan érintik magát a médiatartalmat. Hogy erre választ kapjunk, a Publicus Intézet közreműködésével olyan elemzést készítettünk, amely a kormányváltás előtti és a kormányváltás – hovatovább fülkeforradalom – utáni televíziós, rádiós és internetes közéleti tartalomkínálat egy részét hasonlítja össze meghatározott szempontok szerint. Az eredmények alapján először nézzük meg azt, hogy az országos kereskedelmi televíziók, illetve a közszolgálati média tartalomkínálata milyen lehetőségeket nyújt a közönség tájékozódni vágyó tagjainak. A Mérték korábbi elemzése szerint a közönség 65%-a e hírforrások mellett legfeljebb a megyei lapokkal találkozik.

Az Alaptörvény, a médiatörvények, a kormányzati és a médiatanácsi kommunikáció egyaránt hangsúlyozzák, hogy a hatályos médiaszabályozás egyik legfontosabb célja a közönség megfelelő tájékozódásának biztosítása, az Alaptörvény szavaival „a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás” feltételeinek megteremtése. A médiatörvények hangzatos deklarációkat tartalmaznak. „Mindenkinek joga van arra, hogy megfelelően tájékoztassák a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről. A médiarendszer egészének feladata a hiteles, gyors, pontos tájékoztatás ezen ügyekről és eseményekről.” „A Magyarország területén élőknek, illetve a magyar nemzet tagjainak tájékozódáshoz és tájékoztatáshoz fűződő joga, illetve ezzel összefüggésben a demokratikus társadalmi nyilvánosság kialakulása és megerősödése kiemelkedő alkotmányos érdek.” Sőt a világ feltehetően egyetlen olyan médiatörvényét tudhatjuk magunkénak, amely kifejezetten korlátozza a bűnügyi tudósítások arányát a legnézettebb híradókban.

Ehhez képest a közéleti tartalmakkal kapcsolatos legszembetűnőbb változás éppen azok kiszorulása. Főleg tévénézőként persze mindenki érezheti és tapasztalhatja ezt a folyamatot, amit a mélyebb elemzés sokkoló mértékben megerősít. Az elemzés során 2008 októberének és 2011 novemberének két-két hetes időszakát vizsgáltuk, mégpedig azokat az időszakokat, amikor a forint jelentős mértékben gyengült. A forintgyengülés médiaábrázolásának elemzése megfelelő kiindulópont a kormányzati és ellenzéki kommunikáció médiamegjelenésének, és általában a közéleti tartalmak változásának nyomon követéséhez. A forintgyengülés mindkét időszakban jelentős gazdasági, politikai és társadalmi folyamat, amely heteken keresztül meghatározó eleme volt a közéleti tartalomszolgáltatásnak. A kvalitatív és kvantitatív módszereket egyaránt alkalmazó kutatás alapvetően a közéleti tartalmak arányával, a kormányzati üzenetek megjelenésével, a kormányzat és az ellenzék megjelenésével, a televíziós, rádiós és online hírszolgáltatások tematikája között eltérésekkel, valamint a hírügynökség szerepével kapcsolatos különbségek vizsgálatára irányult. A kutatás során az országos kereskedelmi televíziók híradóit, az m1 híradóját és az Este című műsort, a Kossuth Rádió Déli Krónikáját, valamint az Index és az Origó Belföld és Gazdaság rovatát vizsgáltuk; az online hírszolgáltatással egy következő bejegyzésben foglalkozunk.

Miközben a vizsgált időszakban a hírműsorok hossza a Déli Krónika kivételével növekedett, a közéleti tartalom mennyisége és aránya minden hírműsorban csökkent. Ez még az m1 Híradójára is igaz, a TV2 és az RTL Klub esetében azonban a változás drámai mértékű. A 2008-as közéleti hírmennyiséghez képest 2011-ben mindkét csatornán nagyjából megfeleződött az ilyen hírek mennyisége. A kereskedelmi televíziók híradóiban a 2008-as 11 perc körüli mennyiségről 2011-re 5 perc körüli mennyiségre zuhan a közéleti tartalom. Az m1 Híradó esetében a csökkenés nem ennyire erőteljes, de így is 15 percről 12 percre csökkent.

A bulvár – nagyrészt celebekkel és bűncselekményekkel foglalkozó – hírek aránya a két kereskedelmi tévé esetében 52-53%-ról 77%-ra nőtt, miközben a közéleti hírek aránya az RTL-en 15%-ra, a TV2-n 13%-ra csökkent (a fennmaradó részt e két kategóriába nem sorolható hírek töltik meg). 2011-ben a két kereskedelmi csatorna esetében a nézők minden ötödik hír megtekintése esetében sem lehettek biztosak abban, hogy közéleti tartalommal találkoznak. Ami igazán meglepő, az az, hogy a bulvár hírek aránya az m1 Híradójában is 36%-ról 50%-ra emelkedett, a közéleti hírek aránya 64%-ról 42%-ra csökkent.

Az Estébe is nagyobb arányban kerülnek bulvár témájú hírek, azonban itt a csökkenés mértéke kisebb: a közéleti tartalom 84%-ról 75%-ra csökkenése azt jelenti, hogy 2011-ben átlagosan minden Estében egy szegmens bulvár volt. A vizsgált öt hírműsor közül a Déli Krónika őrizte meg leginkább közéleti jellegét. A 2008-as 70%-os közéleti arány 58%-ra csökkent, de így 2011-ben még mindig nagyobb arányban vannak a hírműsoron belül a közéleti tartalommal foglalkozó hírek, és „mindössze” minden harmadik hír foglalkozik bulvár témákkal.

Tovább árnyalja a képet – meglehetősen sötét tónusokkal –, ha azt is megnézzük, hogy a híradókon belül hol jelennek meg a közéleti hírek. A közszolgálati hírműsorokban a két időszak között nincs érdemi változás, korábban is és most is a műsorok első harmadában kap helyet a közéleti tájékoztatás. A kereskedelmi televíziók hírszerkesztési gyakorlata ugyanakkor teljesen megváltozott. 2008-ban még mindkét televízió híradója alapvetően a műsor első felében, illetve vezető hírként foglalkozott közéleti témákkal. 2011-ben viszont az a kevés közéleti hír, ami egyáltalán megmaradt, a műsor második felére csúszott. Ez azt jelenti, hogy a tízedik hír előtt, sőt a TV2 esetében a tizenkettedik hír előtt gyakorlatilag nem kerül képernyőre közéleti tartalom.

A kutatás része volt a forintgyengüléssel kapcsolatos tartalmak kvalitatív elemzése is. A kereskedelmi televíziók híradóiban a közéleti tartalmak időbeli visszaszorulását egyértelműen követi a bemutatás felszínessége. Míg a 2008-as Tényekről elmondható, hogy összességében kiegyensúlyozott, néhány egészen kiváló pillanattal, törekedve az információk kontextusának bemutatására is, addig 2011-ben a forintgyengülést érintő hírek nagyrészt kormánypárti megközelítést tükröznek, nem törekszenek az információk kontextualizálására, kritika és újragondolás nélkül közvetítik a politikai üzeneteket. A forintgyengüléssel kapcsolatos híradás az RTL Klubon még drámaibb módon változott. A 2008-ban még alapvetően korrekt, informatív híradóról a 2011-es híreket vizsgálva megállapítható, hogy abban a bulvárhírek feldolgozása alaposabb, mint a közéleti híreké. A közéleti hírek szinte kizárólag élesen konfliktusos helyzetként jelennek meg; az RTL híradója ugyanakkor némileg kritikusabb a kormánnyal szemben. Az m1 híradója az akkori kormánypártok irányába 2008-ban is elfogult volt, ezzel együtt azonban többé-kevésbé alkalmas volt az összefüggéseket is feltáró tájékoztatásra. A kereskedelmi televíziók híradóihoz képest 2011-ben is informatívabb, közéletibb jellegű, ugyanakkor erősen elfogult, propagandisztikus, helyenként manipulatív. Az elemzés a leginkább propagandisztikusnak és manipulatívnak mégis a Déli Krónikát találta, amely a vizsgált hírek alapján már 2008-ban is erősen elfogult volt az akkori kormánypártok irányában.

A kutatás a hírfolyam vizsgálata során arra is választ keresett, hogyan működik a média napirend-kijelölő szerepe, az egyes szerkesztőségek gyakorlatában miként érhető tetten a kapuőr-funkció. Azt elemeztük, hogy kik azok, akiket az adott hír kapcsán „hírcsinálóként” azonosíthatunk, akik a hír esetében a közéleti térbe vonták az adott témát. A vizsgált televíziós és rádiós híradásokban fontos változás, hogy 2011-re a hírműsorokban megmaradt kevesebb közéleti hír közelebb került a politikához, azaz a hírcsinálók nagyobb arányban köthetők valamely politikai szereplőhöz, mint 2008-ban. 2008-ban az akkori kormány és az MSZP, mint kormánypárt 27%-át kezdeményezte a híreknek; az akkor már a koalícióból kilépett, de a kormányt támogató SZDSZ a hírek 2%-át generálta. Legnagyobb ellenzéki pártként a Fidesz a hírek 3%-ában jelent meg kezdeményezőként. 2011-ben a mostani kormány egyedül többször jelent meg kezdeményezőként, mint 3 évvel korábban a kormány és a kormánypárt együtt. A Fidesz összességében a közéleti hírek több mint egyharmadában (35%) szerepelt hírcsinálóként. Ezzel párhuzamosan az ellenzék is nagyobb arányban vált a hírek kezdeményezőjévé: az MSZP 5,9%-kal, az LMP 4,9%-kal, a Jobbik 3%-kal és a DK 3,8%-kal jelent meg a hírműsorokban hírcsinálóként.

2008-ban a fenti arányok minden hírműsorban nagyjából azonos módon érvényesültek. 2011-ben azonban jelentős eltérés mutatkozik az egyes csatornák különböző hírműsorai között. A kormány és a kormánypártok kezdeményező szerepe az m1 Híradóban 27%-ról 35,5%-ra nőtt, az Estében 27,5%-ról 48%-ra, a Déli Krónikában 21%-ról 28%-ra. A közszolgálati hírműsorokban 2011-re az ellenzéki pártok kezdeményező szerepe is nőtt. A közszolgálati televízió híradójához hasonló változás látható a TV2 esetében: a kormány/kormánypárt kezdeményező szerepe 27%-ról 35%-ra nőtt, miközben a legnagyobb ellenzéki párt hírcsinálóként való megjelenése a 2008-as 8%-ról 2011-re 4%-ra csökkent.

Mindebből az a változás biztosan látszik, hogy a csökkenő mennyiségű közéleti tartalom alakításában a hírműsorok egyre inkább a pártok kommunikációs eszközei. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a kvalitatív elemzések szerint mára nem nagyon maradt olyan hírműsor, ami a hírek feldolgozása során törekedne a kapott információk kritikus, reflektív feldolgozására, illetve a hírekből összeálló összefüggések megvilágítására, akkor nem lehetünk elég borúlátók a kereskedelmi televíziókból és a közszolgálati médiából tájékozódó közönség tájékozódó esélyeit illetően. A világot a pártok irányítják, a közélet nem több pártok vitájánál, és a pillanatnyi történéseknek sem előzményeik, sem hatásaik nincsenek – a közügyekről nagyjából ez a kép rajzolódik ki.

Jó ideje egyértelmű már, hogy a Fidesz médiapolitikájának egyik fő célja a nagy elérésű tömegkommunikációs csatornák megszállása vagy domesztikálása. A médiapiaci (lappiaci) helyezkedés, az országos televíziókkal megkötött alkuk, a közszolgálat bedarálása mind e cél megvalósítását szolgálják. Ehhez képest az Alaptörvény és a médiatörvények hangzatos deklarációi a széleskörű tájékoztatás fontosságáról meglehetősen erőtlenek.