A magyar közmédia egyre mélyebb hitelességi válságban vergődik. A személyi változások nem elegendőek, a vezetőségnek rendszerszerű válaszokkal kellene megnyugtatni az adófizetőket. Nem ártana például a mintának tekintett BBC-től szakértőket hívni és egy rendes átvilágítást végezni. Mong Attila írása.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Kezdődött a Daniel Cohn-Bendit féle hamisított riporttal, folytatódott a Lomnici-féle retusálási üggyel, hogy csak a legnagyobb botrányokat említsük, de a folyamatnak nincsen vége. Alig telik el nap anélkül, hogy a közmédia vezetőségének ne kellene magyarázkodnia kisebb nagyobb, vélt vagy valós, szándékolt vagy véletlen hibákért, védekezni a hírhamisítás vádjai ellen. Legutóbb az új alaptörvény elleni tiltakozásról szóló híradós beszámoló okozott botrányt: az élő adásban nem a több tízezres tömeget, hanem a demonstrálóktól elzárt területet, az „üres” utcát mutatták a kamerák. A híradós riporter azóta internetes mém (lásd képünket, forrás: itt) lett, az intézmény és újságírói az élcelődés céltáblái. A szakmai hibákon túl, a közmédia vezetősége kommunikációs szempontból is súlyosan félrekezelte a válságot is, (mint arra egy PR szakértő is rámutatott), ebben pedig támogatásra talált a médiahatóság és a Médiatanács részéről is. Vezetője Szalai Annamária a Hír TV-nek adott interjújában bagatellizálta az eseményeket és a bírálatokat, megoldottnak tartotta a problémákat azzal, hogy néhány vezetőt lecseréltek. A közmédia azonban immár súlyos intézményi válsággal néz szembe, a hitelességi-deficit nem egyes műsorokat, egyes újságírókat, szerkesztőségeket, hanem az egész intézményt sújtja. Ennek felismerése elengedhetetlen a továbblépéshez, a megoldást pedig intézményesen kell keresnie.

Jó (és persze rossz) nemzetközi mintákban ezen a területen sincsen hiány. Érdemes lenne például a médiahatóság és a közmédia vezetői által gyakran mintának tartott BBC egyik legnagyobb válságát és az arra adott válaszokat tanulmányozni.Mi is történt az intézménnyel?

2003-2004-ben a BBC volt kénytelen azzal szembenézni, hogy nem elegendő a nyilvános bocsánatkérés (igen, ez is volt), nem elegendőek a személyi változtatások (távozott a vitatott riport készítője, lemondott a vezérigazgató és az elnök is) egy olyan esetben, amikor a konkrét ügy komoly intézményi, rendszerszintű problémákat hozott felszínre. 

A botrányt 2003 nyarán érte el csúcspontját, amikor öngyilkos lett David Kelly, a Blair-kormány tanácsadója, miután kiszivárgott, hogy a tekintélyes szakember volt Andrew Gilligan BBC-tudósító forrása. Gilligan a szakértőtől megszerzett információk alapján azzal vádolta a kormányt, hogy feltupírozta az iraki tömegpusztító fegyverekről szóló jelentést, hogy így támassza alá a Huszein-rezsim elleni háborúban való részvételt. A BBC-t érintő kritikák sokrétűek voltak: a forrásvédelmet éppen úgy érintettek, mint a forráskezelést, tehát, hogy milyen szilárdságú információk alapján készült a tudósítás.  A kormány egy tekintélyes, független személyiség, Lord Hutton vezetésével bizottságot hozott létre az eset körülményeinek kivizsgálására, az általa elkészített jelentés – ami a BBC honlapján példaszerűen azóta is olvasható – pedig több szempontból is elmarasztalta az intézményt.

A vizsgálat – amelynek egyes állításait a BBC vitatta, és az alkalmazottak a politikai nyomásgyakorlás ellen tiltakoztak – nem állt meg a személyi konzekvenciák levonásánál. A BBC saját belső átvilágítást is végzett (természetesen olyanok irányításával, akik a kifogásolt esettől kellő távolságban dolgoztak), és mindeme vizsgálatok végén sokrétű átalakítást kezdeményezett a szervezeten belül, többek között átírták az újságírói irányelveiket (editorial guidelines), új panaszkezelési és compliance rendszert alakítottak ki.

Ha pedig a BBC az igazi minta, mint számos nyilatkozatban olvasható, akkor miért nem keresik meg őket a közmédia vezetői? Nem lenne érdemes a hitelességi válság feloldására megfontolni, hogy a tekintélyes brit közszolgálati csatornától kérjenek szakértői segítséget és átvilágítást? Mondja meg egy külső szemlélő, hogy mik a problémák és mi lenne a helyes, európai, intézményes válasz!