A nagy csatazajban alig hallhatóan ugyan, de az elmúlt napokban az MSZP azzal állt elő, hogy „a Médiatanács azonnali feloszlatását, illetve paritásos alapon történő újjáalakítását követeli”. A követelés első fele rendben is van, de megoldást jelenthet-e bajainkra a paritásos újjáalakítás? Polyák Gábor írása.
Láttunk már példát paritásos médiahatóságra is. Bár az ORTT emlékét jelentősen megszépíti a megszűnésével kialakult helyzet, de ettől még tény, hogy a működése nagyrészt szakmaiatlan, piacromboló és korrupt volt. Nagyszerű megalapozása az egypárti Médiatanácsnak. Ugyanakkor az is tény, hogy az ORTT szabályozása kizárta az egypárti uralmat a médiaigazgatásban. Ami a működés közben elvtelen, minden szakmai szempontot felülíró politikai alkudozásnak tűnt, innen nézve maga volt a demokratikus diskurzus. De csak innen nézve.
A Fidesz kiválóan azonosítja az egyes rendszerek legsúlyosabb hibáit, a jogalkotástól az igazságszolgáltatáson át a médiaigazgatásig. Ahelyett azonban, hogy megoldani próbálná ezeket, az adott rendszer legfőbb szervező elvévé teszi. Így lesz a törvénygyárból selejtgyár, a megyei bírósági kiskirályok helyett kézivezérelt házinyúl, és a médiaigazgatásban így lesz a pártalkukból egypárti irányítás. A még rosszabbra egyáltalán nem mentség, hogy korábban is rossz volt, és persze abból, hogy most valami rossz, nem következik, hogy korábban jó volt. Ebből az is következik, hogy a korábbi rutinok, intézmények és attitűdök restaurációja nagy valószínűséggel ismét az összeomláshoz és a mostanihoz hasonló helyzethez vezet – nem csak a médiaszabályozásban.
Meggyőződésem, hogy a Médiatanács, és főleg az óriási hatalmat koncentráló NMHH jelen formájában előzmények nélküli. Még akkor is, ha a Médiatanács tagjainak megválasztására vonatkozó hatályos szabályok szövegükben kísértetiesen hasonlítanak a rosszemlékű ötpárti médiatörvény-tervezetre. Mindkét szöveg olyan jelöltállításról rendelkezik, amelynek során a parlamenti frakciók első körben egyhangú, második körben kétharmados többséggel delegálnak jelölteket, úgy, hogy a jelölőbizottság tagjai az adott frakció létszámának megfelelő mértékű szavazattal rendelkezik. Csakhogy míg az ötpárti tervezetben az akkori erőviszonyok alapján ez éppen az MSZP-Fidesz médiaügyi koalíciót hivatott biztosítani, és mellesleg a kis pártok médiaigazgatásból való kiszorítását is megalapozta, addig ugyanez a rendelkezés a jelenlegi erőviszonyok mellett kifejezetten azt a célt szolgálta, hogy a Fidesz kizárólag a saját delegáltjaival töltse fel a médiahatóságot.
Ahogy többször írtam már, az egypártiság legnagyobb kockázata nem a döntések egyoldalúsága, mert azt a testületen belüli szavazati arányok alakításával is biztosítja a szabályozás. A legnagyobb kockázat a döntés-előkészítés átláthatóságának, ellenőrizhetőségének teljes hiánya, többek között a frekvenciák és a pénzek elosztásánál. Emiatt például senki nem láthatott bele abba, hogy hogyan alakult ki a Klubrádió egy-két pontos hátránya a nyertes pályázóval szemben. Így a testületen belül most legfeljebb Simicska emberei ellenőrzik Szalai embereit, de persze ezt is szigorúan informális módon. Az erre hivatott formális keret, a Médiatanács ülése mellőz minden időrabló vitát: szinte kizárólag hozzászólás és ellenszavazat nélküli határozatok születnek, a jegyzőkönyvek tanúsága szerint szédületes sebességgel.
A jelen helyzet előzménynélkülisége tehát abban áll, hogy a médiafelügyeletben (is) felrúgja azt a hallgatólagos és nyilván korábban is sokkal inkább kényszer, mint meggyőződés szülte megállapodást, hogy a zsákmány közös, legfeljebb az osztozkodásnál több jut az aktuálisan erősebbnek. Ebben, és a Fidesz egész tevékenységében az a szomorú, többek között a korábbi médiatörvény alkalmazásából levezethető felismerés is visszaköszön, hogy félreismertük magunkat, és valójában képtelenek vagyunk a konszenzusos demokráciára.
Az új médiatörvény abban viszont kétségkívül a korábbi médiatörvény és minden koncepció és tervezet méltó örököse, hogy el sem tudja képzelni a média működését intézményesített politikai befolyásolás nélkül. Az ORTT sem volt más, mint intézményesített politikai befolyásolás, még akkor is, ha a Médiatanácshoz képest legalább azt garantálta, hogy ez több irányú legyen. És tulajdonképpen az Egyesült Államoktól Franciaországig minden médiahatóság alkalmas erre a szerepre, sőt aligha alkalmas a politikai befolyásolás elkerülésére. Hogy ez milyen mértékű, az nem jogi megoldások, hanem politikai kultúra és egyéni meggyőződések kérdése. A sokat emlegetett külföldi példák is alapvetően a parlamentek és a köztársasági elnökök jelöltállítási jogából indulnak ki; a legközvetlenebb kormány-befolyás a hatóság tagjainak kiválasztására éppen az angol Ofcom esetében érvényesül. Nem az eljárások bonyolultsága számít, hanem a jelölők és a jelöltek szakmáról, autonómiáról, demokráciáról alkotott elképzelései.
Bármely jelölési és választási megoldás megfelelő lehet, ha annak eredményeként médiahatóság a médiaszabadságot tiszteletben tartó és szakmailag megalapozott döntéseket hoz. Ez az elvárás nagyjából egybecseng azzal a „munkadefinícióval”, amit az Európai Bizottság megbízásából a médiahatóságok függetlenségének és hatékonyságának mérhetőségéről, illetve a mérés szempontjairól szóló elemzés szerzői dolgoztak ki: „A szabályozó akkor független, ha irányítási struktúrája lehetővé teszi, hogy a döntéshozatali eljárási megfeleljenek azoknak a normatív követelményeknek, amelyek miatt a függetlenségre szükség van.” A Médiatanács e meghatározások szerint nem független, függőségét tevékenységének eredményei, mindenek előtt a médiapiacot alakító döntései bizonyítják. Mert melyek is azok a normatív követelmények, amelyek miatt szükség van a függetlenségre? Egyszerűen összefoglalva: a médiahatóság működése biztosítja a sokszínű, az értelmes párbeszédnek teret adó nyilvánosság kereteit, amelyben a médiarendszer minden szereplőjét azonos feltételek mellett sújtják szankciók vagy éppen érik előnyök.
Ha a magyar médiaigazgatás eddigi történetének az a tanulsága, hogy a máshol egyébként működőképes jogi megoldások mellett nálunk nem teljesül a fenti elvárás, akkor két megoldás van. Az egyik, hogy keresünk olyan megoldásokat, amiket máshol sem nagyon próbáltak még ki: a jelöltállításba bevonunk szakmai, újságírói, emberi jogi szervezeteket, a jelölést pályázati eljáráshoz kötjük, rotációs rendszerben néhány évente frissítjük a döntéshozó testület összetételét. Sajnos megfelelő politikai kultúra hiányában ezek a megoldások is könnyen félrecsúszhatnak. Ezért én a magam részéről látok egy másik megoldást: gondoljuk át, hogy a médiarendszer mai jellemzői mellett, vagy még inkább a holnapi jellemzői mellett is nélkülözhetetlen-e a médiahatóság.
Nélküled nincsenek sztorik.
Bankkártya
Átutalás
PayPal
1%
Így is támogathatsz
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!
Belföld
Külföld
Bankszámlaszám: 12011265-01425189-00100001 Bank neve: Raiffeisen Bank
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
Ha az 1 százalékodat az Átlátszó céljaira, projektjeire kívánod felajánlani, a személyi jövedelemadó bevallásodban az Átlátszónet Alapítvány adószámát tüntesd fel: 18516641-1-42
Támogasd a munkánkat 10 ezer forint adománnyal, mi pedig megajándékozunk egy pólóval. Katt a részletekért.
Üvegvisszaváltással
Támogasd a munkánkat palackvisszaváltással, kattints az üvegvisszaváltós oldalra, mentsd el a kódunkat, és használd azt a Repontoknál!
Bankkártyával az AdjukÖssze.hu oldalon
Ha van bankkártyád, akkor pár kattintással gyorsan tudsz rendszeres vagy egyszeri támogatást beállítani nekünk az adjukossze.hu oldalán.
Postai befizetéssel
Postai befizetéssel is tudsz minket támogatni, amihez „sárga csekket” küldünk. Add meg a postacímedet, és már repül is a csekk.
Havi előfizetés a Patreonon
Néző, Szurkoló, B-közép és VIP-páholy kategóriás Átlátszó-előfizetések között válogathatsz a Patreonon.
Benevity rendszerén keresztül
Bárhol is dolgozol a világban, ha a munkáltatód lehetőséget ad arra, hogy adott összeget felajánlj egy nonprofit szervezetnek, akkor ne feledd, a Benevity-n keresztül az Átlátszónet Alapítvány is ajánlható.
SZJA 1% felajánlásával
Ha az 1 százalékodat az Átlátszó céljaira, projektjeire kívánod felajánlani, a személyi jövedelemadó bevallásodban az Átlátszónet Alapítvány adószámát tüntesd fel: 18516641-1-42
Egyoldalú tájékoztatás, elfogult megközelítés, kormánypropaganda – október 26-án a vizsgált állami híradókban ezúttal sorozatos karaktergyilkosság zajlott. A híradósok ez alkalommal...
Nem zajlanak zökkenőmentesen az MTVA közbeszerzései, hol súlyos szabálytalanságot, hol nevetséges hibát követnek el az eljárások során. Ennél is érdekesebb...
Néhány hónappal a sugárzás megindulása után Andy Vajna budapesti rádiója az eddigieknél sokkal nagyobb vételkörzetben lesz fogható november közepétől. Zajlik...
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!