A Freedom House szerint 2014-ben is romlott a sajtószabadság állapota Magyarországon. Szerintünk is. Polyák Gábor írása.

Koltay András, a Médiatanács tagja és a médiatörvény egyik szellemi atyja az MTVA által finanszírozott Médiahorizont-blogon azt kifogásolja, hogy a Freedom House nem érti, miért jogsértő egy híradóban a Jobbikot szélsőjobboldalinak nevezni. Tudod mit András? Igazad van! Ezt tényleg benézték, mint ahogy eddig is sok pontatlanság jelent meg a médiatörvények külföldi kritikáiban. Ha megnézzük, a mostani elemzés a javatokra is téved: a Freedom House úgy tudja, a print és online média kikerült a Médiatanács hatásköréből. Sőt még abban is egyetértünk, hogy a Freedom House módszertani szempontból nem kifogástalan. De min változtat mindez?

86%

Év végéig még

14 672 646 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A Freedom House-nál Magyarország nem a jogértelmezési problémákon csúszott el. Nem emiatt lettünk szabad országból félig szabad, nem emiatt állunk a ranglistán olyan országok társaságában, mint Mongólia és Mali, és nem emiatt szakadtunk el a többi visegrádi országtól. Igaz, a trend a többi visegrádi országban is alapvetően romló, mindegyikük küzd a maga oligarcháival. És még az EU-ban sem vagyunk az utolsók, Bulgária, Horvátország, Románia és Görögország utánunk következnek.

De ha a magyar helyzetet nézzük, 2014 bizony erős év volt. Sáling Gergő ment, a Deutsche Telekom meg nem nézett oda. A reklámadó jött, az RTL Klub begorombult, sajnos csak a választási kampány után. Az internetadó ötlete tömegeket vitt az utcára. A kampány szabályozását élesben teszteltük, és beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A TV2 kereste a helyét Simicska és Vajna között. Aztán Simicska is ment, legalábbis küldték, Habony pedig kezdte felismerni a benne szunnyadó médiacézárt. Létrejött a Nemzeti Kommunikációs Hivatal, hogy aztán újraoszthassa az állami reklámköltéseket. Elfogadták az állami média szabályozásának módosítását, ezzel előkészítve minden idők legvidámabb március tizenötödikéjét. A Klubrádió elvesztette utolsó vidéki frekvenciáját. Végleg lelépett az országból a Funke Gruppe és a Sanoma, kicsit lemaradva a Chellomedia-tól és kicsit megelőzve a Modern Times Group-ot. Az újságírók szerint a rájuk nehezedő politikai és gazdasági nyomás tovább nőtt, és minden ötödik újságíró bevallja, hogy alkalmaz öncenzúrát. A Freedom House ráadásul az elmúlt évet a 2010-ben elindult folyamat részeként értékelte, úgy még szomorúbb a kép.

Magyarországon 2010 óta sajnos nem attól függ a sajtószabadság, hogy helyesen értelmezünk-e homályos paragrafusokat. Ez nem esik jól nekem, jogász vagyok, aki 2010-ig próbált helyesen értelmezni homályos paragrafusokat. Az illiberális állam számára azonban a jog legfeljebb a pillanatnyi politikai akarat megvalósításának eszköze, és ez a szerep jut mindazoknak, akik döntéshozó szerepet vállalnak ezeknek a pszeudo-jogszabályoknak a végrehajtásában.

A médiapiac és a nyilvánosság annak a politikai víziónak az áldozata, amelyik vita helyett a kinyilatkoztatásban és a magamutogatásban hisz. 2014 újabb fordulópont volt. A Simicska-birodalom félreállítása és az újabb birodalomépítés – bármi legyen is a végeredménye – mindenki számára láthatóvá tette, hogy mára a médiapiac olyan állapotba került, hogy egy politikai döntéssel hetek alatt teljesen átrendezhető. Fenntartható üzleti modelleket nem lehet kizárólag politikai barátságokra és állami bevételekre alapozni.

De 2014-nek volt egy másik fontos tanulsága is. Az RTL Klub sajátos szabadságharca és az interenetatdó elleni tiltakozások egyaránt azt mutatták meg, hogy van ereje a nyilvánosságnak, és az azonnali behódoláshoz szokott kormánypártok meghátrálnak, ha valódi erővel találják szemben magukat. Ha innen nézzük, pozitív olvasata is van a Freedom House értékelésének: Magyarország félig még szabad