Változatlanul visszafogott jogalkalmazói attitűd, több bírság, nagyobb összegek, elvétett hangsúlyok. Elkészült a Mérték harmadik jelentése a Médiatanács tartalomkontrollt érintő, 2012 október – 2013 július közötti tevékenységéről. Nagy Krisztina és Lehóczki Zsófia írása.

A Mérték egyik fő tevékenysége a watchdog funkció, a Médiatanács médiatartalmakat érintő döntéseinek követése és elemzése. Vizsgálataink során a kiegyensúlyozottság, emberi méltóság, gyűlöletbeszéd és gyermekvédelem témákban hozott határozatokat dolgozzuk fel.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A harmadik jelentésben vizsgált időszakra továbbra is igaz a korábbi riportok egyik fő állítása: a médiahatóság előtt megforduló ügyek száma alacsony. Tíz hónap alatt nagyjából száznyolcvan elmarasztaló döntés született. A Médiatanács jogalkalmazói tevékenységének fő jellemzője a visszafogottság.

Azonban amíg az első tartalomkontroll-jelentésben arról számoltunk be, hogy a hatóság által kiszabott szankciók nagy része egyszerű figyelmeztetés, addig a legutóbb vizsgált tíz hónapban az elmarasztaló döntések kétharmadában már bírságot szabott ki a Médiatanács. A hatóság működésének kezdetén a médiaszolgáltatók tiszta lappal indultak, a médiatartalomra vonatkozó korábbi jogsértéseik következmények nélkül maradtak az új rendben. A Médiatanács három éves fennállása során, a fokozatosság elvének konzekvens követésével mostanra azonban eljutott odáig, hogy a szankciók közül a bírságok vannak többségben, a pár tízezres büntetésektől egészen a húszmilliós összegig.

A hatósági reakciót kiváltó ügytípusok vizsgálata alapján továbbra is érvényes az a megállapítás, hogy a médiahatóság tartalomkontroll tevékenysége nem a jelenség szintű problémákra reagál, sok területen esetleges, kampányszerű, látványos beavatkozás jellemzően a heves társadalmi vitát is kiváltó egy-egy médiatartalom kapcsán történik.

Továbbra is aránytalanul nagy szerep jut a médiahatóság tevékenységén belül a helyi, elsősorban közösségi rádiók és televíziók műsorkészítési gyakorlata, illetve a hatósági szerződésben és nyilvántartásban rögzített műsorvállalások monitorozásának. A jogsértést megállapító döntések száma ugyan csökkent, de a marasztaló határozatok harmadát még mindig ez az ügytípus adja, ami a hatóság tevékenységének elvétett fókuszát jelzi.

A fennmaradó döntésekben a kiegyensúlyozottsághoz és a gyermekek védelméhez fűződő tartalmi szabályokat vizsgálta legtöbbször a Médiatanács. A gyermekvédelmi ügytípuson belül ugyan nőtt a korhatár-kategóriába sorolással foglalkozó ügyek száma, de a vizsgálat fő iránya még mindig a műsorújságban feltüntetendő jelölések ellenőrzése. A gyűlöletkeltésre és az emberi méltóság megsértésére alkalmas tartalmakkal kapcsolatos ügyek pedig csak ritkán kerülnek a médiahatóság elé.

A kiegyensúlyozottsági panasszal élők körét illetően változatlan a tendencia, a vizsgált tíz hónapban a kérelmek 70 %-a ismét a Jobbiktól származott. Ami viszont az eddigiektől jelentősen eltér, hogy a kérelmek egyharmadában a Médiatanács helyt adott a panaszos kifogásainak. A marasztalással végződő eljárások mindegyikét a Jobbik kezdeményezte, és a Médiatanács a párt álláspontjának meg nem jelenítése miatt szankcionálta a médiaszolgáltatókat. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy az érdemi vizsgálat során a Médiatanács továbbra is figyelmen kívül hagyja a kiegyensúlyozottság elemeinek tekintett sokszínűségi, tényszerűségi, időszerűségi és tárgyilagossági elvárásokat, csak azt vizsgálja, hogy megjelentek-e a szemben álló álláspontok. Ahogy a korábbi jelentésekben már kifejtettük, a kevés panasz és a kérelmezők szűk köre mind-mind arról árulkodik, hogy a kiegyensúlyozottsági követelmény jelenlegi jogintézményi megoldása továbbra sem képes ellátni feladatát, nem járul hozzá a plurális médiakínálat kialakításához.

Annak ellenére, hogy a gyűlöletkeltő közléseknek a nyilvánosságban való jelenléte az elmúlt három évben nem csökkent, a Médiatanács a gyűlöletbeszéd kérdését továbbra sem kezeli jelenségként, ebben az időszakban sem indultak célvizsgálatok. Az egyetlen médiajogi beavatkozásra ezen a területen a nagy társadalmi vitát generáló Magyar Hírlapban megjelent Bayer Zsolt-publicisztika miatt került sor. A sajtóterméket a pénzbírság mellett egy, a törvénysértésről hírt adó közlemény közzétételére is kötelezte a Médiatanács.

Az emberi méltóságot érintő ügykörben is csak egy elmarasztaló döntés született, a TV2 Mokka című műsora ellen, amiért a reggeli program egyik nyereményjátékában a Szita Bence-gyilkosság kapcsán, a lehetséges indítékokról szavaztatták a nézőket. A médiahatóság értékelése szerint a gyermekgyilkossággal foglalkozó műsor több ponton sértette a törvényt: az emberi méltóság tiszteletének hiánya mellett a kiskorú nézők védelmét célzó, és a kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek bemutatására vonatkozó szabályok is sérültek. A médiaszolgáltató a hatóságtól 23 millió forintos bírságot kapott, melyet az első fokon eljárt bíróság részben felülbírált. A bíróság az emberi méltóság megsértésén túl nem találta jogsértőnek a tartalmat, ezért 12,5 millióra csökkentette a bírság összegét. .

További részletek a jelentésben, melynek teljes szövege elérhető a Mérték honlapján és itt.