Újabb állomásához érkezett a gyermekek védelmére szolgáló jogszabályi környezet módosulása. Szeptember elsejétől ugyanis az iskolákban és a könyvtárakban a gyerekek által is használt számítógépeken kötelező szűrőprogramot működtetni. Itt lenne az alkalom, hogy ne csak a szabályozási környezet változzon, hanem ezzel egy időben meginduljon a társadalmi kommunikáció, az összehangolt cselekvés a gyerekek hatékonyabb védelme érdekében.  Nagy Kriszta írása.

A szeptember nemcsak a tanévkezdés, hanem hagyományosan a szülői értekezletek időszaka is, ahol a tanév fontos eseményeinek kötelező körei, az osztálypénz és más hasonló praktikus kérdések mellett rendszerint nemigen zajlik mély nyomokat hagyó történés. Márpedig nem lenne haszontalan ezeket az alkalmakat több tartalommal megtölteni, ami mellesleg az oktatási rendszer egészére is jó hatással lenne. Ha érdemi kommunikáció van az iskola és a szülők között nagyobb az esély a gyerekek körüli konfliktusok, nevelési problémák megoldására is.

A szeptemberi szülői értekezletekhez témának itt van mindjárt az iskolai internethasználathoz kapcsolódó szűrőszoftverek kötelező bevezetése. Szeptember elsejétől ugyanis kötelező az iskolákban és könyvtárakban a gyerekek által is használt, internet-hozzáféréssel rendelkező számítógépekre magyar nyelvű, felhasználóbarát szűrőszoftvert  telepíteni. A tájékozottabb szülőket valószínű érdekelné, hogyan, milyen szoftver segítségével oldja meg ezt a feladatot az iskola. A kevésbé tudatos szülők esetében pedig az új helyzet lehetőséget kínál a gyerekek médiahasználatával kapcsolatos szülői feladatokról zajló érdemi párbeszédre. Ennek kapcsán a szülők arról is tájékoztatást kaphatnának, hogy egyébként nem csak az iskolai számítógépekre volt gondja a törvényhozónak. A törvénycsomag részeként ugyanis rendszerszinten bevezetésre került a nyilvánosan elérhető, ingyenes szűrőszoftverek elérhetővé tételének kötelezettsége. Az internet-hozzáférést nyújtó szolgáltatók ez év július elsejétől kötelesek ingyenesen elérhető, könnyen telepíthető, magyar nyelvű szűrőprogramot kínálni a szolgáltatás mellé.

No de mit szűr a szűrő?

A szűrés célja látszólag egyértelmű: a gyerekek ne férhessenek hozzá az interneten a számukra súlyosan káros tartalmakhoz.  A törvény szóhasználata azonban teremt némi bizonytalanságot. Maga a szűrés nem előzmények nélküli a nyilvános kommunikáció szabályozásában. A médiatörvényben már jó tíz éve él a korhatárjelzésre használt piktogramok rendszere, az új médiaszabályozás 2010-ben pedig tovább finomította a klasszifikációs rendet, amihez illeszkedik a mozifilmek és DVD-k gyermekvédelmi célú besorolási rendje is. Mára viszonylag letisztult fogalmi keretben és gyakorlat alapján működik a különböző médiatartalmak besorolása.

Ezt a rendet egészíti ki az új szabály azzal, hogy bizonyos internetes tartalmak esetében is kötelezővé teszi a kategorizálást. Ebből következően az új szabályok az internet-hozzáférést szolgáltatók mellett az internettartalom-szolgáltatókat is érintik, akiknek a törvény szerinti súlyosan káros tartalmakat a szűrőszoftverek által felismerhető azonosítókkal kell ellátni. A bizonytalanság abból fakad, hogy az internetes tartalmakra előírt kötelezettségben keveredik a médiatörvény két legsúlyosabb kategóriája, tehát a 18-as piros karika, és a televízióban be sem mutatható tartalom. Szigorú értelmezéssel tehát nem pusztán a pornó oldalak és a különösen durva erőszakot tartalmazó oldalak címkézéséről van szó, hanem az ennél enyhébbnek ítélt, a médiatörvény logikájában a 18-as címkével ellátott tartalmak is.

Fontos hangsúlyozni, hogy ez a szabály, csak a magyar oldalakra vonatkozik, tehát nem biztosít védelmet az internetes tartalmak teljes spektrumára tekintettel. Ugyanakkor a szűrőszoftverek alkalmazásáról szóló ajánlás a programok leírásánál a felnőtt tartalmakon túl egy lényegesen szélesebb spektrumú szűrés lehetőségét vetíti előre. Az ajánlás szerint a szűrőprogramoknak lehetővé kell tenniük az életkori csoportok szerinti figyelést, tehát például azt, hogy a 8-11 évesek számára megfelelő tartalom szerint szűrjön a rendszer. Ez az elsősorban kulcsszavas keresésre épülő megoldás létező termék a piacon. Az ajánlás alapján tehát egy szélesebb védelmi háló működése körvonalazódik, amelyben nem pusztán a felnőtt tartalmak szűrését, hanem egyénre szabott lehetőséget is biztosít a rendszer.

Internetszabadság – gyermekvédelem

Mindez felveti a régi vitát, amely a megfelelő védelmi rendszer és a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása körében zajlik. Úgy tűnik a jogalkotó tanult a korábbi hazai és külföldi kudarcokból és a most bevezetett megoldást az önkéntes jogkövetésre építette. Kötelezően előírta az internetes-tartalomszolgáltatóknak a súlyosan káros tartalmak címkézését, és a hozzáférés-szolgáltatóknak az ingyenes szűrőprogram biztosítását, de az érvényesítés során megmaradt az ajánlások és az önszabályozás keretében. A tartalomszolgáltatókra vonatkozó rendelkezések általános érvényesülését a Gyermekvédelmi- Internet Kerekasztalra bízta, amely az NMHH elnökének tanácsadó testületeként működve ugyan kivizsgálhat egyedi ügyeket, de csak az általános tapasztalatokat összegző, kötelező erővel nem rendelkező ajánlást és állásfoglalást adhat ki. A kerekasztal első feladata éppen a szűrőprogramok követelményrendszerének ajánlásban való rögzítése volt. A már hivatkozott ajánlás részletes útmutatást ad mind a tartalomszolgáltatók, mind a hozzáférés-szolgáltatók számára.

A megoldás az önszabályozás mellett a pozitív ösztönzésre épül, mivel az internetszolgáltatók támogatást kaphatnak a Kerekasztal ajánlásának megfelelő programok fejlesztéséhez, működtetéséhez. Kiemelten kezeli a törvény az iskolák és a könyvtárak számára ingyenesen hozzáférhetővé tett szoftver-kapacitásokat. Támogatásra ugyanis sikerrel csak az pályázhat, aki ezen intézmények számára is ingyenes hozzáférést biztosít. Egy szépséghibája a megoldásnak, hogy a törvény a pályázat részletes szabályainak kidolgozását és a pályázatokról való döntést az NMHH nagyhatalmú elnökének hatáskörébe utalja. Elegánsabb megoldás lett volna, ha ez a hatáskör inkább a Kerekasztal, vagy az általa megbízott grémium kezébe kerül. Ami egyben nyilvánvalóvá tette volna azt is, hogy a jogalkotó valóban lendületbe akarja hozni az önszabályozást.

Ha körülnézünk a világban, találunk hasonló megoldásokat. Az amerikai szabályozás például elsősorban a könyvtárakban, iskolákban elérhető eszközök védelmét próbálja megoldani, és csak azoknak az intézményeknek teszi lehetővé állami források felhasználását, amelyek megfelelő szűrőprogramot alkalmaznak. A technikai szűrésen túl előírásként jelenik meg a gyerekek internet tudatosságának megfelelő fejlesztése is.

Németországban ennél szigorúbb szabályok vonatkoznak az internet hozzáférést biztosító, és internetes tartalmat kínáló szolgáltatókra egyaránt. A súlyosan káros tartalmak (mint pl. pornóoldalak) terjesztéséhez úgynevezett zárt felhasználói kört biztosító műszaki megoldást kell alkalmazni. A „csak” káros tartalmak hozzáférhetővé tételére pedig egy ún. gyermekvédelmi program használata esetén van mód. A programnak igen sokféle követelménynek kell megfelelni, például biztosítania kell az életkori csoportok szerinti szűrést is. Jelenleg két olyan – állami szabályozó szerv által elismert – program áll a szolgáltatók rendelkezésére, amely megfelel a követelményeknek. A rendszer működése társszabályozási megoldásra épül, ahol a komoly hagyományokkal rendelkező önszabályozó szervezetek mögött a tevékenység kontrolljaként ott áll az állami gyermekvédelmi hatóság is. A német rendszer nagy értéke, hogy a technikai szűrés mellett egyértelműsíti, hogy ez csak a tudatos médiahasználattal együtt érheti el a kívánatos hatást. Valamennyi érintett állami és civil szereplő tényleges feladataként jelenik meg a gyerekek és mellettük a szülők „médiatudatos” működésének fejlesztése.

A rendszer láthatóvá teszi, hogy milyen jelentősége lenne az oktatásügy a médiapolitika és a gyermekvédelem összehangolt együttműködésének. Aktív szülői részvétel nélkül ugyanis a legprofibb szűrőprogrammal sem oldható meg a megcélzott védelem, márpedig a szülők megszólításában, tájékoztatásában, tudatosságuk fejlesztésében óriási szerepe lenne az iskolának is. A nagyobb szerepvállalás egyben megnyitná a lehetőséget arra, hogy a szolgáltatók – szülő – iskola háromszög az eddigieknél több párbeszéddel, hatékonyabb védőhálót működtessen.