Egyoldalú tájékoztatás és egyetlen üzenet minél egyértelműbb és hangosabb megfogalmazása érdekében szinte egyetlen téma köré szerkesztette az állami média a népszavazás előtt három nappal közreadott hírműsorait. Témaszegénység, az alternatívák bemutatásának szándékos hiánya, előítéletes általánosítás, a vagy-vagy leegyszerűsített üzenete fogalmazódott meg a műsorokban.

Elemzésünkben ezúttal az állami televízió 2016. szeptember 28-án a Duna csatornáján 18:00 órakor, valamint az M1 19:30-kor sugárzott híradóit vizsgáltuk. Híradónak öltöztetett kampányműsorokat találtunk, amelyek nem információkat tartalmaztak, hanem egyetlen megoldást sulykoltak a tájékozódni az állami televízióból kívánó közönség számára.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Hírműsor helyett eligazítás   

A bíróság által is követett joggyakorlat szerint a hírműsor olyan, többnyire rövid, akár különböző műfajú közlésekből álló, közérdeklődésre számot tartó időszerű, országos vagy helyi, illetve külföldi eseményekről beszámoló műsorszám, amely alkalmas az állampolgárok egészének, vagy nagyobb csoportja számára a társadalmi, a politikai, a gazdasági életben, és a nemzetközi eseményekben való eligazodást elősegíteni.

Ehhez a közszolgálati médiaszolgáltató számára ma iránymutatásul szolgáló Közszolgálati Kódex még azt is hozzáteszi, hogy „a közszolgálati médiaszolgáltató mind a Magyarország határain kívül, mind az azokon belül élőket hitelesen, sokoldalúan, tárgyilagosan, időszerűen és rendszeresen tájékoztatja a hazai és külföldi, közérdeklődésre számot tartó politikai, közéleti, társadalmi, gazdasági, tudományos, vallási, kulturális és sporthírekről, illetve –eseményekről.” A tájékoztatásnak függetlennek, hitelesnek, gyorsnak, pontosnak és sokoldalúnak is kell lennie.

Mindezeknek a szeptember 28-án sugárzott állami hírműsorokban nem leltük nyomát. Még csak az sem volt mondható, hogy a Duna és az M1 csatornákon hat órakor és fél nyolckor közzétett hírműsorok valódi hírműsorok lettek volna abban az értelemben, hogy a közérdeklődésre számot tartó események széles palettájáról válogattak volna. Az állami híradósok számára aznap gyakorlatilag két téma létezett, ami a szerkesztésükben nagyon is összetartozott – a migráns tematika és a népszavazás. A hírműsor korábban nem látott intenzitással vált a kormánykampány szócsövévé. A 23 perces koraesti híradó 19 anyagából 14 csak erről szólt 18 perc terjedelemben. (A fél nyolcas nagyhíradó „témagazdagabb” volt, annak 52 perces időtartama „csak” kétharmadában, 35 percben foglalkoztak a népszavazási és menekült tematikával.)

Árulkodó hírsorrend

A manipuláció már a hírsorrendnél kezdődött. A manipuláció egyik mester trükkje azon alapul, hogy memóriánkban az információk befogadása során fontos szerepe van az első  helynek. Ha valami előre kerül, kiemeltté válik, az nemcsak több figyelmet kap, de alkalmas arra is, hogy mást – a manipulátor számára kevésbé érdekes, akár titkolandó dolgokat – elfedjen. A 18 órai műsor első hat híre a migráns kérdéssel – erős felütésként – kizárólag csak bűnügyek formájában  foglalkozott, olyan ügyeket mutatott be, amelyeknek elkövetői, gyanúsítottjai menekültek voltak. Az ügyek között egy volt olyan aktualitással rendelkezőnek nevezhető, amely közvetlenül érinthette a magyar társadalmat, nevezetesen az, hogy az előző napon nyilvánosságra került a magyar, francia, belga hatóságok közös vizsgálatának eredménye a párizsi terrortámadások ügyében, és abból kiderült, hogy a támadások fő szervezője Magyarországról fuvarozott el hét terroristát tavaly nyáron. Jellemző módon a Híradó a hír feldolgozása során önálló információval nem rendelkezett az ügyről, hanem a Magyar Időkben megjelent cikkekre hivatkozva közölte a vizsgálat megállapításait. Az állami híradó kiegészítő információként a Fidesz frakció szóvivőjének sajtónyilatkozatát közölte, aki kárhoztatta az Uniót amiatt, hogy „Európa határai továbbra is tárva-nyitva állnak, ma is ezrek érkeznek naponta, mindenféle ellenőrzés nélkül … Brüsszel sok európai ember életét menthette volna meg, ha az ellenőrizetlen tömeges bevándorlás helyett a határok védelmét teszi az első helyre” így adva teret a kormánypárt véleményének kifejtésére az állami televízió.

Majd – a menekültek magatartásának illusztrálásaként – konkrét bűnesetek következtek szerte Európából: először egy összeállítás arról, hogy előzetesbe került az a szabadkai befogadó táborban lakó két pakisztáni férfi, akik erőszakoskodni próbáltak egy 14 éves szabadkai kislánnyal. Rövid hírben számoltak be egy németországi befogadó állomáson élő menekült férfi tragédiájáról, akit lelőttek a rendőrök, mert meg akarta ölni azt a már éppen őrizetbe vett menekült társát, akit azzal vádolt, hogy a 8 éves lányát megerőszakolta. Aztán hírt adtak egy baden-württenbergi kisvárosi vendéglőben történt incidensről menekültek egy csoportja és egy magyar társaság között, melynek vége sérülésekkel járó tömegverekedés lett.  Majd egy kamionos által készített videofelvételt mutattak be, amelyben egy illegális bevándorló éppen kivágja magát egy kamion ponyvájából Angliában. Végül hosszú összeállítást tettek közzé arról, hogy milyen intézkedéseket kellett hozni az ausztriai fürdőkben, hogy megvédjék a fürdőzőket az erőszakoskodó migránsoktól.

A több mint 11 perces, a menekültekkel szembeni ellenérzések fokozására, a gyűlölet- és félelemkeltésre, riogatásra szánt hírsorozatot követően még két percben nyomatékosították, hogy (mindezek ellenére) Brüsszel továbbra is erőlteti a kötelező kvótát, sőt felgyorsítaná a folyamatot, ami ellen a magyar embereknek tiltakozni kell. Ehhez pedig a rendelkezésre álló eszköz – a népszavazás.

A következő 5 perc a népszavazáshoz kapcsolódó híranyagokat tartalmazott, köztük két ellenzéki párt, az MSZP és az LMP álláspontja is megfogalmazódhatott 30-30 másodpercben, melyek szerint a népszavazás elterelés, és nem oldja meg az ország tényleges problémáit, mert azok az egészségügyben, az oktatásban vannak.

Még ezeket, a műsor egészéhez, illetve a kormányüzenetet hordozó tartalomhoz képest rendkívül csekély időtartamú, a népszavazást megkérdőjelező ellenzéki véleményeket is ellenpontozta az állami televízió. Egy összeállítást tettek közzé arról, hogy miért fontos mégis a népszavazás: ezúttal nem hazai pályáról érkezett a megerősítés, hanem a franciaországi Allex városkából, ahol referendumot tartottak arról, akarnak-e a helyi lakosok migránsokkal élni. Az ottani polgármester kifejtette, nem lehet rákényszeríteni senkit semmire anélkül, hogy ne konzultálnának velük.

A hírműsor készítői fontosnak tartották, hogy bemutassák, a népszavazás ügyének nem várt támogatói is vannak. Így hírt adtak arról, hogy egy volt SZDSZ-es képviselő, az Országgyűlés Emberi jogi bizottságának korábbi elnöke kilépett a Helsinki Bizottságból, mert nem értett egyet azzal, hogy a jogvédő szervezet most „a demokrácia egyik legfontosabb intézménye, a népszavazás ellen kampányol”. Ugyanezért közölték rövid hírben azt is, hogy Pukli István otthagyta a Tanítanék Mozgalmat, mert aggályosnak tartotta, hogy a szerveződés megosztó ügy, a menedékkérők befogadása mellett kampányolt.

Szimpla propaganda

Az állami híradó a vizsgált műsorát teljes egészében a népszavazási kampány szolgálatába állította, valódi hírműsor helyett propaganda-műsort tártak a nézők elé. Az egyoldalú tematika mellett a propaganda-technikák közül megjelent az általánosítás mechanizmusa , amely az egyes, gondosan szelektált bűnesetek nyomán hagyja, hogy a néző maga vonja le a következtetést, maga fogalmazza meg a negatív sztereotípiát; a „vagy-vagy technika” alkalmazásával felerősítette a fekete-fehér gondolkodást. Az egész műsor azt, a fideszes Gulyás Gergely állítást próbálta alátámasztani, hogy „aki az EU pártján van, az nemmel szavaz, aki távol marad, az egy erős, hatékony, kulturális identitását megőrző és jól működő Európával szemben foglal állást”. Az „ütőkártyák halmozása” propaganda-technika alkalmazására figyelhettünk fel abban, hogy minden bűncselekmény és atrocitás bemutatása egy-egy újabb érv, újabb ütőkártya a kormánykampány szolgálatában. Miközben ezek a kártyák csak egyes menekültekhez köthető eseteket nagyítanak fel, a bűncselekmények, törvényszegések elkövetésétől tartózkodó óriási többségről sosem ad hírt az állami hírműsor. Mészáros István László volt SZDSZ-es országgyűlési képviselőről, és Pukli Istvánról, a tanártüntetések egyik vezetőjéről nem sok kedvező, vagy akár csak korrekt információt osztott meg eddig az állami média. Most azonban – a nem kormánypárti, népszavazást támogatók megnyerése érdekében – élve az „ajánlólevél” manipulációs eszközzel, siettek tájékoztatni a két ismert, a kormánnyal szemben kritikus közönség körében tekintéllyel bíró személy döntéséről, így erősítve meg a kormány kampányát.

A népszavazás előtt három nappal az állami televízió koraesti hírműsorában összelapátolta az összes még fellelhető migrációs hírt, és ezeket csomagban a nézőkre zúdította. A műsor súlyosan sértette a közszolgálati médiaszolgáltatás és műsorkészítés számára zsinórmértékül állított Közszolgálati Kódexben megfogalmazott elveket, hiszen a közérdeklődésre számot tartó kérdések csak egy vékony szeletét, a menekült tematikát dolgozta fel, s azt sem sokoldalúan, tárgyszerűen.

A teljes elemzés a Mérték oldalán olvasható el.