A szélsőséges, kirekesztő, emberi méltóságot nem tisztelő beszéd állandó problémaforrás. Nemcsak a hétköznapok valóságában köszön vissza, de az áprilisi országgyűlési választások után levonható az a tanulság, hogy politikai programígéretként is remekül megállja a helyét. Mit tehet ott a média, ahol a társadalom nyitott a kirekesztésre és van olyan jelentős politikai erő, amely ezt az igényt kiszolgálja? Mit lenne érdemes a jogalkalmazóknak szem előtt tartaniuk, amikor a tartalom-előállítók gyakorlatát vizsgálva lefektetik ennek a problémakörnek a jogértelmezési keretét? Lehóczki Zsófia írása.

Az országgyűlési választás kampányszabályainak jelentősebb része érvényes a még idén előttünk álló két választásra is. Az elektronikus médiára vonatkozó szabályok közül a legfontosabb, hogy a médiatörvény meghatározott rendelkezéseit a választási eljárásról szóló törvény kampányszabályaival összhangban kell értelmezni a választásokat megelőző ötven napban.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A választási eljárási törvény médiumokat érintő rendelkezéseinek megsértése esetén az Nemzeti Választási Bizottság (NVB) jogosult eljárni. Ilyenek többek között a politikai reklámok közzétételére vonatkozó szabályok vagy épp a választási esélyegyenlőség elvének megsértése. A kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének, vagy az emberi méltóságot sértő, kirekesztő közlések tilalmának érvényesülése érdekében azonban a kampányidőszakban is a Médiatanács jogosult és köteles fellépni. Persze minden mindennel összefügg, épp ezért olyan nehéz tisztán látni, mikor az ember egy olyan taktikus csapattal kerül szembe, mint a Jobbik.

A Jobbik ugyanis három dologgal pontosan tisztában van. Az első az imént említett jogalkalmazó hatóságok pontos hatásköre. A második az őt, mint pártot megillető jogok abban a demokráciában, melynek alapjait kicsit sem tiszteli. A harmadik pedig a médiumok ésszerű jogsértés- és konfliktuskerülő gyakorlata, tekintettel a kiszámíthatatlan szabályozási és jogértelmezési környezetre.

A Médiatanács kiegyensúlyozottsági és emberi méltósággal kapcsolatos ügyeiről mindig beszámolunk tartalomkontroll-jelentéseinkben. Jól látható tendencia, hogy a szélsőséges párt remekül használja, szinte kisajátítja a kiegyensúlyozottság jogi eszközét, a médiatartalmakkal kapcsolatos kiegyensúlyozottsági panaszok legnagyobb részben tőlük származnak. A  panasz mindig ugyanaz: a Jobbik  eseményeiről, kinyilatkoztatásairól, álláspontjáról nem számol be valamelyik csatorna tájékoztató jellegű műsora. A Médiatanács általában azt vizsgálja, hogy a hiányzó álláspont releváns volt-e, illetve eltért-e a megjelenítettektől, számításba veszi a szerkesztői szabadságot és a tájékozottsághoz fűződő alapjogot, majd dönt. A médiaszolgáltatók azonban tudják, hogy a tét nem húsbavágó akkor sem, ha a hatóság megállapítja a jogsértést, hiszen a kiegyensúlyozatlan tartalom miatt a médiatörvény csak az ezt megállapító közlemény közzétételét nevezi meg szankcióként. Se műsorszünet, se pénzbírság. A szerkesztői szabadságra azonban a Jobbik így közvetetten is tud hatást gyakorolni.

A választási egyenlőség elve azonban nem azonos a kiegyensúlyozottság követelményével. Ráadásul a választási eljárási törvény szankciótára jóval súlyosabb következményeket tartogat arra az esetre, ha valamely médium megsértené a kampányszabályokat.

Az országgyűlési választási kampányban két esetben szankcionált médiaszolgáltatót az NVB, egyszer az ATV-t politikai reklám engedély nélküli közvetítése miatt egymillió-tizenötezer forintra és a jogsértést megállapító határozat rendelkező részének egyszeri megjelenítésére, illetve a TV2-t ötmillió-hetvenötezer forintra és a jogsértés három alkalommal való megjelenítésére.

A TV2 azért kapta az aránytalanul nagy összegű bírságot, amiért rendszeresen elmulasztott tudósítani a Jobbik kampánytevékenységéről, nem közvetítette a párt kampányüzeneteit. A beadványban a kérelmező azt kifogásolta, hogy „a TV2 folyamatosan és következetesen nem számolt be a Jobbik kampányeseményeiről.” Erre számos példát hozott, melyekben elővette a Médiatanácsnál már jól bevált taktikát: a jelentősebb politikai pártok megjelenését hozta példának és sérelmezte, hogy a Jobbik kimaradt.

A félreértések elkerülése végett a „jelentős politikai pártok” szerepeltetésére nincs közvetlen kötelezettsége egyik médiaszolgáltatónak sem. A választási eljárási törvény mindössze annyit ír elő, ami ebben az esetben releváns, hogy a kampány során érvényre kell juttatni a következő alapelveket: esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő szervezetek között, jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás. A törvényben szó sincs arról, hogy kik az egyenlőbbek az egyenlők között. Vagyis jogszabályi szinten sehol sincs előírva, hogy a Jobbik, mint parlamenti párt álláspontjainak, ígéreteinek nagyobb hangsúly jár a tájékoztató műsorok láncolatában.

A választási bizottságok egyenlőségértelmezése azonban egy kicsit máshogy alakult. Az a körülmény, hogy egy jelölő szervezet a választást megelőző ciklusban parlamenti párt volt objektív mérőszám, így bármelyik pártot a hozzá hasonló támogatottságú pártokhoz mérik.

Persze a többi jelölő szervezet érdekében senki nem emelte fel a hangját, nem strigulázta a Mokkát, a Naplót és a Tényeket hetekig. Vagyis a választási esélyegyenlőség csak azokban az esetekben sérül, amelyekben szorgalmas magánszemélyeknek feltűnik és eljárást kezdeményeznek miatta. Akárcsak a Médiatanács esetében. Hivatalból mindig minden rendben van. A Jobbik holdudvara pedig szerencsére nagyon tudatos demokratákból áll.

Az NVB-nek, mint az új választási törvény első jogértelmezőjének helyzete persze messziről sem volt annyira egyszerű, mint amilyennek tűnhet, de azért nem volt reménytelen küldetés. Rá a jogalkotó azt a feladatot bízta, hogy ha egy médium nem ad egyenlő esélyt a jelölő szervezeteknek a megjelenésre, azokkal szemben rosszhiszeműen vagy tisztességtelenül jár el és ezzel hozzájárul a választópolgárok tájékozottságának csorbulásához, akkor azt a médiumot szankcionálja. Ennek megállapításához csupán objektív alapon kell vizsgálnia az elé citált bizonyítékokat.

A TV2 és a Jobbik esetében a beadványban szereplő bizonyítékok alapján valóban ránézésre is megállapítható volt, hogy a TV2 többször hallgat a szélsőséges párt esetében, mint más jelölő szervezeteknél. De hiszen a beadványnak éppen ez volt a célja, azok a műsorszámok voltak kigyűjtve, melyek a párt állítását igazolták. Erősen kifogásolható az NVB döntésében,  hogy nem tartalmaz objektív értékelési szempontrendszert, és ez alapján egy valós elemzést sem. Nem tudjuk meg a döntésből, mit is jelent a választási eljárási elvek szintjén a médiumoknak előírt esélyegyenlőség, milyen szempontokat kell a hatóságnak figyelembe vennie az értékelésekor. Sajnos ebből a szempontból értékelhetetlen a hatóság eljárása, és így még inkább érthetetlen az az egyedi, jelentős összegű bírságot magában foglaló szankció, melyet a szolgáltatóra kiszabott.

Az NVB döntése a Kúria oldaláról is egyértelmű megerősítést kapott. A Kúria döntése azonban már kicsivel több konkrétumot tartalmaz: hivatkozik arra, hogy a TV2 a felülvizsgálati kérelemben „maga sem említett olyan műsorszámot, amely a kifogásban szereplő párt bemutatását tartalmazta volna.”

Azzal persze egyik fórum sem törődött, hogy a kellően nem megindokolt döntéseikben kiszabott szankció, vagy annak ésszerűtlen mértéke afelé tolhatja a médiaszolgáltatókat, hogy közvetítsenek inkább emberi méltóságot sértő, kirekesztő tartalmakat, mert azért senki sem panaszkodik a Médiatanácsnál. Ha pedig mégis, ezen a terepen a médiahatóság joggyakorlata ingatag, és általában a kiszabott szankciók is enyhébbek.

A médiaszolgáltatók helyzete pedig egyre nehezebb. Mit kezdjenek a kirekesztéssel? Mit kezdjenek a nyíltan kirekesztő politikai erőkkel? Milyen érdekeket védjenek és mekkora árat fizessenek értük? A kérdések megválaszolásában a médiahatóság nem nyújt segítséget. Az NVB és a Kúria a kampányidőszak alatt pedig ha lehet, csak rontott a helyzeten.

A döntésekből mindenesetre annyi tanulság leszűrhető a médiumok számára, hogy egy nyíltan kirekesztő politikai erő be nem mutatása nem a jó megoldás. Lehet, hogy többet kellene beszélni a jelenségről, amit a Jobbik képvisel és akkor talán az EP és önkormányzati választásokon csökkenne a támogatói tábora?